A tömény belpolitika helyett szeretnék most szóba hozni egy múlt heti fejleményt, amit sokkal fontosabbnak érzek, mint a napi közéleti iszapbirkózást. Gajdos László, élő környezetért felelős miniszter kezdeményezte a kotorékozás betiltását, ami szakmai véleménye és sokan mások véleménye szerint is a vadászat egyik legbrutálisabb formája. Ennek az a lényege, hogy a borz vagy róka kivájt alagútrendszerébe beengedik a tacskót vagy terriert, amely a föld alatt harcba száll az állattal. Ebben a viadalban az egyik fél biztosan el fog pusztulni, de az sem ritka, hogy mindkét fél belepusztul a harcba. Noha évek, ha nem évtizedek óta könyörögtek a környezet- és állatvédők a kormánynak, hogy tegyen valamit ez ellen, jól láthatóan nem akartak ezzel a problémával foglalkozni. Ez abból a szempontból nem meglepő, hogy az Orbán-kormány számtalan vadásznak is komoly pozíciókat biztosított, ezért nyilván lehetetlen volt még csak elképzelni is azt, hogy bármiféle olyan döntést hozzanak, ami nem a kocavadászoknak kedvez, hanem a természetnek, illetve a természetben élő állatoknak. Semjén Zsolt, Kovács Zoltán, Lázár János és még lehetne sorolni azokat a orbánistákat, akik minden esetben kiálltak a vadászat mellett és hallani sem akartak semmiféle szabályozásról.
A legnagyobb baj a miniszter állásfoglalásával az, hogy ezzel megnyitja a kaput a „slippery slope-on”. Azok ugyanis, akik a kotorékozás betiltását kezdeményezték, már az agarászatra fenik a fogukat, aztán majd jön a többi kutyázás, végül a vadászat teljes betiltása, ne legyenek illúzióink.
Ez annak a Bódi Ábelnek a bejegyzése, aki az újnyilas eszmékkel kokettáló Pax Hungarica Mozgalom tagja volt. Most nem térnék ki arra, hogy mire volt szüksége ahhoz emberünknek, hogy ennek a ma már nem létező mozgalomnak a tagja lehessen, mert egyrészt könnyen fellelhet információkat az, aki erre kíváncsi, másrészt mert most nem ez a fontos. Most az a fontos, hogy egy magát szakértőnek gondoló figura amiatt aggódik, hogy hamarosan az agarászatot, a kutyák vadászatra való használatát, majd akár magát a vadászatot is betiltják. Nos, én igencsak nagy ellenzője vagyok a vadászatnak, de azt tudom, hogy bizony vannak olyan területek, ahol szükség van az állatállomány gyérítésére. Ugyanakkor azt is tudom, hogy amellett, hogy nyilván léteznek valóban természetszerető, tisztességes vadászok, a megszokott mégis az, hogy az átlag magyar vadász nem különösebben törődik a természettel, és konkrétan élvezettel gyilkol állatokat még úgy is, hogy akár szenvedést okoz számukra.
Véleményem szerint az, aki pénzt fizet azért, hogy kilőhessen bármilyen állatot, az elmebeteg. Bocsánat a szóhasználatért, az ítéletért, de ebben radikális véleményen vagyok. Úgy érzem, hogy aki ebben örömét leli, annak semmi keresnivalója nincs a társadalomban, hiszen ha számára az jelenti a sikerélményt, a kielégülést, a beteljesülést, hogy lesből, a legfejlettebb technológiával megölhet egy állatot, azzal bizony komoly gondok vannak. Márpedig sok vadász érzi úgy, hogy ő több azért, mert puska van a kezében, és kiolthatja más élőlények életét. Amennyiben szabályozottan, a szabályokat betartva vadászik valaki, abba nehéz belekötni, de mivel ezt egyáltalán nem szokása követni a vadászok többségének, ezért el lehet felejteni, hogy bárki megvédje a szegény vadászokat, akik ezentúl nem is kotorékozhatnak többé. Hát mi lesz velük így, ha nem okozhatnak többé szenvedést a rókáknak, borzoknak és kutyáknak ezek a nagyszerű vadászok?
Az a vadász, aki rendelkezik ehhez szükséges szakmai képesítéssel, az tiszteli a természetben élő növényeket és állatokat, és valóban azért dolgozik, hogy a természet egyensúlyban maradjon. Az ilyen vadász nyilvánvalóan nem érdemel kritikát, az igazi gond az, hogy például a rendőrökhöz hasonlóan (a másik vesszőparipám) inkább az a ritka, ha valaki nem él vissza a hatalmával, és nem követ el akár törvénysértéseket is. Miért van az, hogy például a rendőrök és vadászok egy igen jelentős része önző, hataloméhes és úgy érzi, hogy bármit megtehet? Azt értem, hogy a vadászat az emberi faj fennállásához tartozó egyik legrégebbi tevékenység, de hát a gyűjtögetés is az volt, aztán valahogy sikerült meghaladni. Persze vannak a mai napig olyan országok, ahol a lakosság egy része a környezetében élő állatok elejtésével teremti elő az élelmet a családja és a környezete számára, de Magyarország nem kimondottan egy ilyen hely. Itt nem azért lőnek ki egy vaddisznót vagy őzet, mert egyébként éhen halnának, hanem azért, mert a műkedvelő vadász ezért fizetett.
Egyáltalán nem hullajtok krokodilkönnyeket azért, mert Gajdos László meg merte hozni azt a döntést, hogy a múlt részévé tegye a kotorékozást, és ki tudja, még milyen törvényeket fog hozni, amelyek védik a természetet, az ott élő állatokkal és növényekkel együtt. Azokat is mind üdvözölni fogom. Talán még azt is megéljük, hogy egy napon az állatkínzók sem csak pénzbüntetést kapnak a kegyetlenkedéseikért, hanem valódi börtönbüntetést, amit le is kell tölteniük. Akkor ugyanis talán elgondolkodik azon a magyar társadalom, hogy egy háziállat kínzása és kivégzése nem elfogadható, és aki ilyenre képes, az nem magától értetődően lehet tagja a közösségünknek. Aki ugyanis élvezetet lel akár csak egyetlen állat leölésében is, az véleményem szerint fejben nagyon komoly problémákkal küzd.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.