Már korábban is szó esett róla, de nemrég ismét a figyelem középpontjába került, és az én nagypolitikától időről időre megcsömörlött figyelmemet is felkeltette egy T-Rex csontváz, amely forintba átszámítva akár milliárdokért is elkelhet az Egyesült Államokban. Ez persze nem az első olyan fosszília lenne, amelyet egy milliárdos kaparinthat meg ahelyett, hogy egy múzeum rendelkezésére állna, de egy olyan trendnek tűnik ez, amely egyre szomorúbb trendet körvonalaz. Véleményem szerint ugyanis a fosszíliák, de a mindennemű természeti vagy kulturális örökség az emberiséget illetik meg, nem pedig néhány milliárdos hülyegyereket, akinek van pénze kisajátítani a maga számára. Már bocsánat a szóhasználatért, de úgy gondolom, hogy aki a vagyonát ilyen tárgyak megkaparintására használja fel, az sajnos megérdemli ezt a jelzőt. Mert gyűjtsön autót vagy mindenféle olyan tárgyakat, amelyek közel állnak a szívéhez, de ne olyanokat, amelyek megérdemlik azt, hogy a szélesebb közönség is hozzájuk férjen. Ez olyan, mintha valaki Van Gogh vagy Da Vinci festményeket vásárolna meg a nappalija feldíszítésére. (Jó, nem állt ettől távol az Orbán-kormány se, ráadásul egy fillérjükbe sem került.)
Nem arról van szó, hogy művészet vagy éppen a szóban forgó fosszíliák ne gazdagíthatnák valakinek házát, hanem arról, hogy határvonalat kellene húzni. Egy teljes T-Rex, vagy Sztegoszaurusz csontváz ne lehessen senkinek a magángyűjteményében, hiszen azokból olyan kevés van a világon, hogy meg kellene becsülni minden egyes darabot, és a tudósok rendelkezésére bocsátani, hogy el tudják rajta végezni a fontos vizsgálataikat annak érdekében, hogy értékes információkat szolgáltassanak a Föld múltjával kapcsolatban. Viszont aki azt gondolná, hogy egy múzuemban kiállított csontváz a tudósok helyzetén javít, az nagyot téved. Persze az igaz, hogy legalább a társadalom nagy része számára a csontváz megtekinthető, tehát a közt szolgálja, ezek a csontvázak sokszor manipulálva vannak, más eredeti csontvázakból tartalmaznak másolatokat, vagy épp epoxi gyantával vannak összerakva bizonyos helyeken, esetleg le vannak festve.
A tudósok szerint egy múzeumban kiállított csontvázat már nem tudnak tudományosan vizsgálni, ezért az lényegében örökre elveszett a tudomány számára. Pontosan ezért csak azt követően lenne szabad ezeket kiállítani, hogy a tudósok minden fontos vizsgálatot elvégeztek rajta, és olyan adatokat is begyűjtöttek, amelyek a jövőben még fontosak lehetnek a tudomány számára. Persze ilyenre is van példa, ez nem kérdés, viszont mostanság – leginkább az Egyesült Államokra igaz ez, ahol a T-Rex csontvázak jelentős része fellelhető – az lett a divat, hogy a magánterületen talált csontvázakat a terület tulajdonosa szépen kiásatja, majd azon túlad egy aukción. Ehhez a törvények szerint persze minden joga megvan, de kérdés, hogy ezen nem kellene-e változtatni? Elvégre csak azért, mert valaki megvásárolt egy földdarabot nem feltétlenül jelenti azt, hogy minden ott esetleg megtalált kincs őt illeti meg.
Tegyük fel, hogy valaki annak a földdarabnak a tulajdonosa, amelyben megtalálják Artúr király csontjait – noha abban sok tudós egyetért, hogy könnyen lehet, hogy Artúr király nem egy élő király volt, mint inkább egy legenda – és úgy dönt, hogy a legmagasabb árat kínáló embernek adja oda, hiszen ő, mint a csontok tulajdonosa egyedül dönthet azok sorsáról. Ez mennyire lenne elfogadható? Mi az a határvonal, amely a magántulajdon és a történelmi kincs/örökség között húzódik? Véleményem szerint nem annyira nehéz ezt meghúzni, de jól láthatóan egyeseknek ezzel komoly problémája van. Mert tegyük fel, hogy Elon Musk vásárolja meg a legújabban felfedezett T-Rexet, Gust, amelynek tanulmányozását csak azon tudósok számára engedélyezi, akiknek a nézeteivel egyetért. Nem holmi woke és liberális tudósok, csak és kizárólag azok nézhetik meg, akik egyetértenek azzal, hogy Donald Trump egy nagyszerű elnök, és Európa a vesztébe rohan a migrációs politikája miatt.
Ez viccesen hangzik, de tulajdonképpen könnyen megteheti egy milliárdos, hogy csak annak engedi meg, hogy egyáltalán ránézzen az általa vásárolt dinoszaurusz fosszíliákra, akikkel egyetért. Ez pedig egy igen érdekes világ képét festi elénk. Egy olyanét, ahol pénzzel szinte bármit meg lehet vásárolni, akár hatalmat és kultúrát, nem mellesleg történelmet. Értem, hogy egy múzeumnak nincs 30 millió dollárja egy-egy ilyen fosszíliára és vannak olyan milliárdosok, akik ugyan maguk vásárolják meg ezeket, viszont felajánlják azon múzeumok számára, amelyek képtelenek lennének ennek beszerzésére, de sajnos messze nem mindenki gondolkodik így. Sajnos vannak és lesznek is olyan történelmi kincsek, amelyek véleményem szerint megilletnék az emberiséget, amelyek örökre el fognak veszni holmi magángyűjteményekben. Addig ugyanis, ameddig ez egy teljesen legális döntés, addig nyilván lesznek olyanok, akik ezt kihasználva történelmi darabokra tesznek szert. Ezen valahogy változtatni kellene, hiszen mindannyiunkat megillet egy-egy ilyen fosszília, nem is beszélve a tudományos társadalomról, amely sok esetben évtizedeket vár egy ilyen lehetőségre.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.