Július 11,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Norvégiában hagyják a gyermekeket kibontakozni

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 2,300,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 277,205 forint, még hiányzik 2,022,795 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ma késő este angol-norvég futball világbajnoki mérkőzés lesz, ahol a két fél megmutathatja, hogy mire képes, amikor az elődöntőbe jutás a tét. Anglia negyeddöntős szereplése talán annyira nem meglepő, viszont a norvégoktól sokan nem ezt várták, hiszen mégis csak a világbajnoki rangsor 19. helyét foglalja el csupán, miközben számtalan olyan csapat hullott ki a tornáról, akik bőven a világ 10 legjobb csapatában vannak. Legalábbis papíron. Brazília, Portugália vagy éppen Hollandia játékosai már régen otthon nézik a mérkőzéseket, mivel a csapataik kihullottak a tornáról. A brazilokat pedig konkrétan a norvégok küldték haza úgy, hogy jobban játszottak a tornán. A norvég csapat ugyanis képes egy csapatként, a játékot élvezve pályára lépni, noha kétségtelen tény, hogy Erling Haaland nélkül vélhetően azért nem jutottak volna ilyen messzire. A tornán már 6 gólnál járó norvég ugyanis két góllal vette ki a részét a legutóbbi mérkőzésből, ezzel eldöntve azt.

Most azonban alapvetően nem a futball világbajnokságról szeretnék írni, hanem arról, hogy egy olyan picike ország – nem területileg, hanem a lakosság számát illetően -, mint Norvégia, mégis hogyan képes ilyen elképesztően jól teljesíteni bizonyos sportágakban. A legutóbbi téli olimpián mindenkit maguk mögé utasítottak az éremtáblázaton, ahol 41 érem csillogott a nevük mellett. Ezen túl kézilabdában évek óta szinte verhetetlenek, és még számos olyan sport van, ahol annak ellenére, hogy alig kicsivel több, mint 5 millióan élnek az országban, mégis komoly eredményeket érnek el évről évre. Ennek oka pedig nem az, hogy valamiért Norvégiában több tehetség születik, mint bárhol máshol a világon, hanem az, hogy megbecsülnek mindenkit, aki sportolni szeretne, és hajlandóak megvárni, ameddig a fiatal sportoló felcseperedik, kialakul a saját stílusa, és készen áll arra, hogy világszinten is felvegye a versenyt más sportolókkal.

A CNN egy cikkében szembeállította a norvég rendszert az amerikai rendszerrel, amely nyilvánvalóan szintén csak kitermel elképesztő atlétákat, viszont azért ne felejtsük el, hogy az Egyesült Államok egy picit nagyobb ország és többen is élnek ott. A norvégok úgy állnak a sportokhoz, a sportoláshoz, hogy hagyják, hogy az egy örömforrás legyen, ne pedig egy stresszforrás. Elég megnézni azt, hogy mi történik, amikor a brazil vagy a német csapat játszik egy mérkőzést a kieséses szakaszban. Emberek milliói követelik, hogy jusson tovább a csapat. A németek korai kiesése ezen a tornán egyesekből olyan heves, már-már fanatikus reakciókat váltott ki, miszerint csalódást okoztak az egész nemzetnek, szégyen. A norvégok ezzel szemben élvezik minden mérkőzésüket és ahelyett, hogy összeroppannának az elképesztő nyomás alatt, azt látják, hogy a szurkolók is jól érzik magukat a stadionokban, és ugyan nyilván azt szeretnék, ha a következő csatát is megnyerné a norvég csapat, ha esetleg ez nem történik meg, akkor sem beszélhetünk világvégéről. Nem okoztak csalódást a nemzetüknek, sőt.

Norvégiában már fiatalkortól arra ösztönzik a sportolni vágyókat, hogy próbálják ki magukat lehetőleg több sportban is, mozogjanak sokat, és tanuljanak az eltérő képességeket igénylő sportágakból. Aztán ha ne adja Isten valamiben valóban tehetségesek, akkor el lehet kezdeni a munkát, ám ha valaki csak a sport élvezetéért marad ott, azzal sincs semmi baj, hiszen a legfontosabb a testmozgás és az egészséges élet. Erre tökéletes példa az, hogy a 25 éves norvégok 93 százaléka űzött valamilyen sportot élete során, miközben az Egyesült Államokban a fiatalok 70 százaléka mindössze 13 évesen feladja a sportolást. Vagy azért, mert kiégett, vagy azért, mert lesérült. Amerikában ugyanis az a szokás, hogy a fiatalok már akár 7-8 évesen is profi körülmények között sportolnak, iszonyatosan nagy a teher rajtuk, és van úgy, hogy az egész családjuk elvárja, hogy a beléjük fektetett idő és pénz megtérüljön. Nyilván van, akinél ez működik és óriási tehetséggé növi ki magát, de a nagy többség, akik lehet, hogy egyébként korszakos tehetségek lettek volna, soha nem bizonyíthatják már be ezt, mivel túl sokat követeltek tőlük túl korán.

Norvégiában a fiatalok mérkőzésein még csak a pontokat sem számolják, hiszen az a legfontosabb, hogy örömmel játsszák a választott sportot nem pedig az, hogy ki a jobb. Elvégre a tehetség úgyis elő fog jönni, ha valakiben megvan, onnantól pedig lehet azon dolgozni, hogy ez a tehetség kibontakozhasson. Egész egyszerűen nem lehet és nem is érdemes olyan elképesztő nyomást helyezni a gyermekekre már fiatalon, amelynek elcipelésére nem állnak készen. Hasonló felfogás ez egyébként az oktatás területén is. A skandináv országokban nem követelnek meg elképesztő, már-már teljesíthetetlen eredményeket már fiatalkortól. Hagyják, hogy a gyermekek élvezzék az életüket, és emellett próbáljanak eredményesek lenni. Azonban a cél nem a kiváló teljesítmény mindenáron hajszolása, hanem az, hogy a gyermek megszeresse a sportot, vagy az oktatás esetében a tanulást. Anélkül ugyanis nagyon nem megy. Norvégia tehát bizonyította, hogy nem kell teljes generációkat tönkretenni a siker érdekében, elég, ha odafigyelnek mindazokra, akik sportolni szeretnének, és noha a legvégén nyilván ők is a legtehetségesebb játékosokat választják ki, arra bőven hagynak időt, hogy az is kibontakozhasson, aki esetleg nem 3 évesen mutatta meg a tehetségét. Végső soron nem mindenki egyforma, van akinek kevesebb, van akinek több időre van szüksége. Ezt azonban a legtöbb rendszer nem veszi figyelembe és kiöli a játék szeretetét a fiatalokból. Ma késő este, egészen pontosan már holnap az is kiderül, hogy ez a rendszer mennyire sikeres. Valójában már most is elmondható, hogy bizonyítottak az egész világnak.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.