Szeretettel üdvözöljük a felkelőket! Kétségtelenül történelmi idők tanúi vagyunk valamennyien. Ezért is helyénvaló, hogy tele van az éter azzal a fekete háttéren fehérrel íródott néhány mondattal, azzal az ikonikus felvétellel, ami tegnap délután a széthulló állampárt legfőbb propagandakanálisának számító M1 „híradójának” képernyőjén megjelent. A fehér legalább annyira fontos, mint a fekete.
Egyenes következményként vannak, akik azóta is kapkodják a levegőt, dohognak, szörnyülködnek, diktatúrát kiáltanak, meg vannak vadulva, ordítanak és toporzékolnak, mert szerintük beütött az önkényuralom. Ezt onnan tudják, hogy július 7-én, közel három hónappal a parlamenti választás után az MTVA frissen megbízott ideiglenes vezérigazgatója, Horváth András, valamint az általa felkért, ideiglenes szakmai csapat azonnali hatállyal megszüntette a magyarok agyát és lelkét másfél évtizeden keresztül mérgező szutyokpropagandát, leállította a hírszolgáltatást a közmédia minden felületén. Az M1 több mint szimbolikusan 19:56-kor átmenetileg új formában, filmekkel és hírszolgáltatás nélkül indult újra.
Történelmi pillanat. Nem kizárólag a tegnapi nap, alighanem az év híre, hogy annak a mocskos fertőnek a helyén, amelynek minden hullámhosszán több mint másfél évtizeden keresztül hazudtak a határokon átnyúló nemzetnek, aljas és elévülhetetlen bűnöket elkövetve, talán valami hiteles, független és korrekt épülhet. Amit bátran lehet közmédiának nevezni. Hazudni eleve ocsmány dolog, ilyen léptékben hazudni, ahogy az MTVA tette, nem egyszerűen szemétség, hanem alávaló bűn. Se relativizálni, se megbocsátani, se elfelejteni nem lehet, nem szabad. Azt nem lehet se relativizálni, se megbocsátani, se elfelejteni, hogy a közpénzek rendszerszintű ellopásának árnyékában egy politikai alakulatnak álcázott gazdasági érdekcsoport (finoman fogalmaztunk, nehogy megsértődjenek) a saját gennyes céljai mentén napi 24 órában félrevezette emberek millióit, háborús pszichózisban tartotta, hergelte, uszította őket, és olyanok is voltak, akiknek konkrétan tönkretette az életét.
Ez nem egy sima politikai döntés volt, nem egyszerű politikai viták tárgya, nem tisztázásra szoruló, véleményes kérdés, hogy itt mi történt. Nem, minden világos és nem tűri a vitát: ez egy tudatosan és folytatólagosan elkövetett bűncselekmény volt a magyar társadalom ellen, amiről tegnap délután óta beszélhetünk múlt időben. Bármit kiabál az első számú bűnös, bárhova irányítja a híveit, ha kíváncsiak az igazságra (a jobboldali Rémhírtévéhez, ahol egy nem létező tüntetésről számoltak be az odairányítás után, höhö) aki levetette a tizenhat évig viselt gúnyáját, kifordította a köpönyegét, és immár az önkényuralom ellen küzd, és védi a sajtószabadságot, itt egy napi szinten kegyetlenül bántalmazott nép – Hadházy Ákossal, a korrupció és a propaganda elleni küzdelem élharcosával az élen – szabadult meg a bántalmazástól, és kapott némi elégtételt az őt ért sérülésekért.
Hogy a dúlt kebellel lihegve habzó Velkovics Vilmosoknak vagy a fogalmatlan Szakács Istvánoknak is világos legyen (soha nem lesz világos), még egyszer érdemes leírni: a propagandisták bűne elévülhetetlen, és nemhogy felmentést nem nyújt, de súlyosító körülmény számukra, ha netán eszükbe jut azzal védekezni, parancsra tették. Amit műveltek, az nem pusztán véleménynyilvánítás volt ott – ott, a közszolgálatot ellátni hivatott hírszolgáltatásban -, ahol egyébként se lett volna semmi keresnivalója a véleményüknek. Nem! A hír szentségét az uralkodó párt propagandájával bemocskoló és megsemmisítő némethbalázsság nem vélemény, hanem tudatos megtévesztés, átverés. Az emberek egymás ellen fordítása, a félelemkeltés, az emberi életek, sorsok, családok tönkretétele nem aprócska eltévelyedés a köz szolgálatától, hanem tudatosan, előre megfontoltan, világos célok érdekében elkövetett bűncselekmény. Aki ezt megpróbálja relativizálni, átszínezni, kifordítani, letagadni, vagy éppen megmagyarázni, akiben fel sem merül, hogy ebben milyen erkölcsi és erkölcsön túlmutató felelőssége van oly sokaknak – és nem kizárólag Rogán Antalnak, hanem mindazoknak, akik választhatták volna azt is, hogy a szakmájukhoz hű újságírók lesznek, de inkább azt választották, hogy Császár Attilák lesznek -, az végső soron maga is ennek a soha el nem évülő bűnnek a része.
Igen, ahogy Hadházy Ákos számára, úgy számunkra is – akiknek valószínűleg sok mindenben nem volt igazunk, sok mindenben csúnyán tévedtünk, de soha, semmikor nem hazudtunk, soha, semmikor nem lett volna se bátorságunk, se késztetésünk rá sem volt hozzá -, elégtétel az, hogy az elmúlt keserves évekből ismert formájában megszűnik a közszolgálatból csúfot űző, a következményekkel nem számoló bűnös társadalmi agymosás, amely meggyőződésem szerint óriási szerepet játszott abban, hogy Orbán és a Fidesz ennyi időn keresztül képes volt hatalomban maradni. Ha kizárólag a saját teljesítményére, képességeire, szakmai és morális felszereltségére lett volna utalva, ha nem egy egész államapparátust ejtenek foglyul és állítanak a saját szolgálatukba, már rég elbuktak volna, és most nem az lenne a kérdés, hogy hány ponton kell módosítani az alapfércművüket ahhoz, hogy ezt a minden elemében eltorzult, beteg közjogi rendszert vissza lehessen állítani a valamennyire rendeltetésszerű, egészséges működésre.
Igen, valóban perverz némiképp, hogy ennek a közmédiának nevezett sötét fekete lyuknak az egyik legmocskosabb propagandistája most is ott ülhet a parlamentben, ahova Hadházy Ákos elvileg már nem ülhet be többé soha, de most, hogy leáldozott ennek az okádék gépezetnek, a haszonélvezőik pedig Máthé Zsuzsától Kocsis Mátéig kórusban sivalkodnak, diktatúráznak és önkényről hazudoznak, szögezzük le még egyszer: a Tisza Párt programjában, ami helyett ők, a Fidesz-KDNP inkább hamisítottak egy tiszás programot és azzal próbálták lejáratni az ellenfelet, benne volt, fehéren feketével le volt írva, hogy mit fognak tenni. A Fidesz-KDNP választási programjával ellentétben létező Tisza-program orrvérzésig ismételt, ezerszer elmondott, fajsúlyos intézkedései között szerepelt, hogy az utolsó Kárász Róbertig szélnek lesz eresztve, át lesz szervezve, most ismert formájában meg lesz szüntetve a kóceráj. Nem az apró betűs részben dugták el, hányásig ismételték. A magyar társadalom erre szavazott, ezért tök felesleges mindenféle hamis, ráadásul széthazudott történelmi analógiákkal (ilyen a romániai ’89-es puccs után sem volt) szemet forgatni. Ez a Ceausescu-analógia majdnem olyan undorító a KDNP Máthé Zsuzsijától, mint amennyire az év vicce, hogy a vallási szektára hasonlító világnézeti piócapárt az önállósodás útjára lépne, és a 2029-es EP-választáson már a gazdatesttől függetlenül mérettetné meg magát.
Nem, az történik, amit a magyarok elsöprő többsége látni szeretett volna, hogy az M1 hazugságüzem képernyője elsötétül és bocsánatot kér, vagy hogy a Fidesz államelnöke a párthoz hasonlóan takarodik az ország éléről. Ez nem puccs, nem orv támadás a demokrácia ellen, ez a nép akarata. A népakarat érvényesítésének csak egy parányi szelete. A sebek még nem gyógyultak be, a düh még nem csillapodott, a traumák még élesen élnek, és erre valószínűleg egyetlen ember elszámoltatása jelenthet végleges gyógyírt. Azé az emberé, aki most is a függöny mögül uszít, hergel és hazudik önkényt, szerencsére egyre szűkülő hullámhosszokon és felületeken. Úgyhogy. Az persze tök tiszteletreméltó és talán helyes is, hogy Görög Márta igazságügyi miniszter 11 órán keresztül megszakítás nélkül válaszolt minden felvetésre az alaptörvény 17. módosításának vitájában, de bármennyire is ciki valamiért a Tiszának Hadházy, ezúttal is fején találta a szöget, ennél jobb végszót keresve se találtam volna. Mielőtt mi is elsötétülünk, iderakom, további jókat mindenkinek!
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.