NEHAZUGGY

Önkény és bocsánat

Molnár Bálint | Ma | 8:04

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 183,705 forint, még hiányzik 2,816,295 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Jó reggelt nem mindegy, kinek, de akkor inkább mindenkinek!

Talán bűnösnek tűnik az öröm, de igazán remek volt arra ébredni, hogy Belgium ma hajnalban átgyalogolt az USA válogatottján a vb-nyolcaddöntőben, miután megtörtént az a szégyen, hogy Donald Trump világ pojácája, az Egyesült Államok elnöke elintézte két napja a FIFA-nál, hogy a tengerentúli válogatott a piros lappal eltiltott Folarin Balogun nevű játékosa a szabályokkal szembemenve ne kényszerüljön kihagyni a nyolcaddöntőt, hanem játszhasson a belgák ellen. Hát befigyelt a sors iróniája, lecsapott a karma, vagy nem tudom, mi történt, de a korábban nem alaptalanul bírált és lesajnált öreg belga válogatott, a 4-1-es eredmény alapján laza sétagaloppal jutott a nyolc közé. Szerintem ez így helyes, mindazonáltal a belga válogatott régi vágású szövetségi kapitányával, Rudi Garciával ellentétben én nem bolondok házának nevezném a Trump alá befekvő FIFA-t, nem vagyok ennyire elegáns és megengedő, sokkal inkább, annak, ami: egy végtelenül korrupt, pénzéhes maffiának. Ettől persze az amerikai futballistákkal együttérzek, szar lehet ilyen nyomás alatt azt a teljesítményt nyújtani, amit valószínűleg saját maguktól is elvártak, de sajnos ilyen az, amikor a romlott, gennyes politika és a korrupció násza felzabálja a sportot, a sportszerűséget, a verseny örömét. Kár az amerikai sportolókért, kár a futballért, kár a sportért, kár a világbajnokságért.

Persze nem állítom, hogy értek hozzá, nem vagyok egy Szöllősi György, aki az olvasói helyett egyetlen ember szája ízének szolgai módon mindenben megfelelni akarva járatta le hosszú éveken át a Nemzeti Sportot, meg sem próbált újságnak kinéző újságot csinálni, a sportszerető nyilvánosság iránti tiszteletből tisztességesen újságot írni, nemhogy a piacról megélni, hanem egy időközben megbukott korrupt despota előtt hajlongott minden pillanatban. Szerencsére nem is kell különösebben érteni hozzá, hogy világos legyen: a Fehér Ház csörgősipkás porcelánbolti elefántja és Gianni Infantino FIFA-elnök ezzel a botrányos akcióval leért az aljára. Igaz, hogy nem zuhantak nagyot, morálisan mindketten már rég a gödör alján készítik a panorámafotókat saját magukról. Ahogyan a Nemzeti Sport főszerkesztői székéből tegnap kirugdosott, különösebb szavakat nem érdemlő Szöllősi elvtárs is puhára esett. Folytatja. Hol másutt, mint a Puskás Akadémiánál, ahol egymásnak ellentmondó sajtóértesülések szerint vagy PR-vezető vagy sajtófőnök lesz. Azon kívül, hogy nem tökmindegy (de!), Szöllősi elvtárs a legjobb helyre került, megérdemli, megdolgozott érte. Végtelenül szervilis és ezzel arányosan jelentéktelen személyét jobb helyen aligha tudnák hasznosítani azok, akik a pártpropagandisták jelentős részével ellentétben őt nem hagyják az út szélén.

Mielőtt rátérnék a tegnapi történelmi (azaz most először Magyar Péter miniszterelnök távollétében lezajlott) parlamenti ülésnap néhány emlékezetes pillanatára, lenne itt valami, amit nem értek. Nem mintha muszáj lenne mindig minden értenem. Tehát a fent említett bukott despota megkongatta tegnap a vészharangot, megfújta a harci kürtöket, megállapította, hogy a Tisza minden határt átlép ~~amit kizárólag neki volt mindig is a kiváltsága átlépni~~ – emberit, erkölcsit, jogállamit, úgyhogy Stop Önkény! jeligére csütörtökre tiltakozó csődületet szerveznek. Gondolom, azért, hogy miképpen korábban nagy sikerrel megállították a Sorost vagy éppen a belga fővárost, a tiszás önkényt is feltartóztassák. Na most az egy dolog, hogy Orbán Viktor, a fent megénekelt Donald múlt idejű nagy barátja a jogállam miatt aggódik, a normalitás miatt szarja össze magát és a moralitással öblöget, amikhez neki ugyan mi a fene köze lehet, de hogy miért a Sándor-palota előtt tüntetnek az önkény ellen? Hát nem ott kéne tüntetni, ahol az állítólagos önkény lakik? Amikor szolidaritási akciót szerveztek a Sándor-palota kilakoltatás előtt álló Sulyokja mellett, az logikusnak tűnt, de ebben mi a logika, hogy a kormányt vádolják önkénnyel, ezért az államelnöki hivatalnál tiltakoznak? Ja, mert ott a kevés is soknak látszik? Az más. Ettől még annak van igaza, aki azt állítja, hogy az egész olyan, mintha Piszkos Fred tiltakozna a kikötői agresszió ellen. Kínos.

Ami pedig azt a kérdést illeti, hogy először ülésezett a parlament Magyar Péter nélkül. Két dolog futott párhuzamosan a fejemben. Egyrészt az, hogy Magyar Péter távollétében is remekül működik a dolog. Vitézy Dávid közlekedési és beruházási miniszter a maga stílusában pontosan ugyanolyan erőteljesen és hatásosan érvelve képes az érintettek fejére olvasni a hazugságaikat (lásd: az uniós forrásokkal kapcsolatos hazugságaik pontokba szedett cáfolata), miközben Ruff Bálint miniszterelnök-helyettes a maga, kétségtelenül nem a legkiválóbb retorikai képességeivel, de mondanivalója tartalmát illetően ugyanazzal az ellentmondást nem tűrő szókimondással képes a napi százmilliárdos mutyikkal szembesíteni az immár ellenzékbe kényszerült fideszes utóvédharcosokat. Az egyetlen, aki nem tud meglenni Magyar Péter nélkül, az Pócs János okleveles bohócinfluenszer, aki azok közé tartozik, akik annak ellenére ülnek a parlamentben, hogy senki nem szavazta be oda őket. Szóval Pócs az egyedüli, aki nem bírja elviselni a miniszterelnök fájó hiányát, ezért ha nincs ott, róla szóló könyvet olvas, vagy legalábbis mímeli az olvasást. Hogy milyen könyvet, azt hagyjuk.

Másrészt az is van, hogy bár Magyar Péter nélkül is remekül működik a dolog, ha csak a fogalmatlan Tuzson Bence nevű előember, a Szőlő utcai kiskorú áldozatok ellensége Ruff Bálint beszédhibáján gúnyolódó ocsmány megnyilvánulását tartjuk szem előtt, akkor azt kell mondanunk, hogy még sokáig nagy szükség lesz arra, hogy a miniszterelnök, aki Ruffal és másokkal ellentétben remek szónok, a lehető legnagyobb kegyetlenséggel grillezze, sütögesse a bukott hatalom képviselőit. Pedig tök jó lenne, ha erre semmi szükség nem lenne, de ez van, amikor nem politikusok ülnek egy pártban, hanem bűnözők és amorális lények, akiknek simán ráfér a pofájukra, hogy önkényt emlegessenek és amiatt a jogállam miatt aggódjanak, amelyet ők mészároltak le módszeresen, stratégiai nyugalommal.

A Novák-Dúró házaspár egészen undorító, életpártinak csúfolt, de módfelett gyáva performanszáról most nem óhajtok szót ejteni (annyi azért nincs bennük, hogy felvállalják: valójában az abortusz betiltására gyúrnak, ez okozna örömöt nekik, de valószínűleg a híveiknek se jönne be, úgyhogy megélhetésileg ízléstelenkednek), és nem is fogok helyettük elnézést kérni, ahogyan Ruff Bálint elnézést kért egy fideszestől, midőn elismerte, hogy a tiszások szoktak hibázni, de próbálnak tanulni belőle. Ellenben szólnék egy szót a világnézeti szektapártról, amelynek Juhász Hajnalka nevű tagja hatalmas fáziskéséssel, több mint két évvel azután, hogy a kegyelmi botrány felszínre hozta a gyermekvédelmi rendszert érintő borzalmakat, bestiális bántalmazásokat, tudomásom szerint elsőként a Fidesz-KDNP-ből bocsánatot kért az áldozatoktól és mindenkitől, aki közvetlenül vagy közvetve elszenvedője volt az elmúlt években mindenféle traumáknak. Azt most elengedem, hogy mindezt azért tette elsődlegesen, hogy Semjén Zsolttól meg az egész családjától bocsánatot kérhessen a Zsoltibácsizás miatt (majd meglátjuk, miképpen végződik a per, amit kilenc személy ellen indított rágalmazás miatt), de szerintem megsüvegelendő, hogy valaki legalább eljutott erre a pontra. Akár őszintén tette, akár nem, hangosan és érthetően kimondta. Onnan fogjuk tudni, hogy valamivel jobb hely lett ez az ország, ha már nem lesz hírértéke annak, hogy egy közszereplő, egy választott, vagy történetesen senki által meg nem választott politikus elnézést kér, bocsánatot kér, amikor hibázik, amikor kisebb vagy nagyobb fajsúlyú bűnt követ el. Ettől még nagyon messze vagyunk, és addig ott is maradunk, amíg a konstruktív ellenzéket Tuzsonok és Pócsok alkotják.

Amúgy nem figyeltem: Szijjártó és Lázár tegnap bement dolgozni, vagy nekik már azt se muszáj? Ami kimaradt, az jellemzően később lesz, csáó!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!