Még egy gondolat a kedvencemről, Hankó Balázsról, aki az NKA egyedi miniszteri keretéből szórta a választás előtt még pár nappal is a dehogy kampányra szánt támogatásokat. Ezekről a pénzekről azt érdemes tudni, hogy pályáztatásra sincs szükség, a miniszter a maga bölcsességében egymaga dönthet, hogy kihez mennyit óhajt hozzávágni a mindenki pénzéből. Ezeket a támogatásokat a Hankót váltó Tarr Zoltán visszavonta, megakadályozta a pénzek kiutalását, miután a támogatások felülvizsgálata során több szabálytalanságot is találtak. Volt olyan pályázat, amelyhez nem tartozott írásos kérelem, más esetekben pedig a megítélt támogatás összege meghaladta a pályázó által igényelt összeget, a miniszter ezért valamennyi támogatási döntést visszavonta, így a pénzeket végül nem utalták ki. Ha marad a Fidesz, ugrik a közpénz.
Hankó gyógyszerész tehát dolgozott serényen, mert elég sok mindent arra raktak fel, hogy az összes nem kampányhaknin a pénzünkön kilóra megvásárolt, igénytelennél igénytelenebb művészek szerte az országban éltessék és hozsannázzák a Fideszt és annak jelöltjeit, valamint az ilyen eseményeken osztogassák a választási csecsebecséket, a polgármester buzdítson, az éppen megjelent nagyágyú pedig szóljon a néphez, hogy Orbán a biztos választás. Nem volt elég Rogán. Nem volt elég a Kormányzati Kabinetiroda – magyarul propaganda minisztérium -, ahol a kormányzati kommunikáció, a nemzeti konzultációk szervezése, a kormányzati gyűlöletkampányok koordinálása, a kabinetpolitikai feladatok levezénylése folyt, és áradtak a százmilliárdok Balásynak népbutításra és Fidesz-kampányra, miközben nem volt egészségügyi vagy környezetvédelmi vagy oktatási minisztérium, négy év gazdasági stagnálás után Hankót is be kellett vetni. Mert a prioritások azok mindig megvoltak a gyásznemzeti oldalon, ja.
Tegnap Horvátország irányából tartottam hazafelé, és bebasztak a prioritások. Horvátországban még a mellékutak is tükörsimák, ám miután Drávaszerdahelynél beléptünk a honba, Pécsig szinte széthullott az autó. Nem túlzok, pedig csak durván 30 kilométert kell megtenni. De ez ugye mellékes, ez kurvára nem volt olyan fontos, mint a tök felesleges mohácsi híd, ami úgy nem készült el, hogy legalább 60 milliárddal drágult. Minden prioritást élvezett ebben a tizenhat évig kreténnek nézett országban, a közlekedési infrastruktúra, az egészségügy, az oktatás nem annyira. De azért hála az istenüknek az elmúlt négy évben volt miből kifizetni 1024 milliárdot az autópálya-koncesszió keretében a Mészáros és Szíjj érdekeltségébe tartozó magántőkealapnak, áldott szerencse. Érdemi, a közt szolgáló nagyberuházások, szevasztok!
Ezért aztán többszörösen is úgy gondolom, hogy éppen ideje volt előállni a kegyelemdöféssel az Orbán által felépített, az idők végezetéig bebetonozottnak hitt birodalom lebontását illetően. Gondolok itt nyilván arra, hogy némi társadalmi egyeztetés után szombat délután benyújtotta a kormány az Alaptörvény 17. módosításáról szóló javaslatát az Országgyűlésnek. Erről a miniszterelnök tett bejelentést, aki azt közölte: „36 évvel a rendszerváltás után először történik meg Magyarországon, hogy egy alkotmánymódosítás nem zárt ajtók mögött születik meg, hanem a magyar emberekkel egyeztetett módon (…) Megszabadítjuk Magyarországot attól a rendszertől amely évtizedeken keresztül foglyul ejtette az államot, kifosztotta a nemzetet és elfoglalta a köztársasági rendszert”. Magyar leszögezte azt, ami szerintem a legfontosabb: minden egyes rendelkezés ugyanazt a célt szolgálja. Hogy a magyar államot soha többé ne ejthesse foglyul senki.
Hát igen, pontosan ez történt. Az állam politikai foglyul ejtése. A 2010-es kétharmad ennek ágyazott meg, a többi már gyerekjáték volt. Orbán magának, a saját érdekében nyúlta le, fosztotta ki szisztematikusan, és építette le demokráciástul, jogállamostul az országot. Mennyire beteg, hogy 16 évig itt azt csinált, amit akart, és rengetegen milyen lelkesen tapsoltak a pusztításához. Ehhez azért kellett az a 2-3 millió öntudatlan, aki négyszer visszatapsolta a rablóvezért, aki nem érte lopott, csak azt hazudta neki. Még mindig elég jól emlékszem a négy évvel ezelőtti győzelmükre, amikor a Holdról is jól látható volt a diadal. Emlékszem, hogy akkor milyen fejet vágott Rogán a színpadon. Az mindent elárult, pedig akkor még a kanyarban sem volt Magyar Péter. Az a pofa, amit az vágott, mindent elmondott arról, hogy mi várható. Ezek pontosan tudták, hogy ez most jó eséllyel zsákutca lesz, amit ők valójában az ellenségnek, az akkori ellenzéki összefogásnak nyitottak ki. Csakhogy ők sétáltak bele, az utólag feleslegesnek bizonyult, rengeteg kiszórt támogatással, a drágán megvett szavazatokkal, a kitört háborúval, a Covid még ki nem hűlt halottaival, a brutális inflációval, az elhasalt gazdasággal. Szóval úgy mindennel, amit már nem tudtak menedzselni, és bekövetkezett a legnagyobb félelmük: a sok szarság a saját nyakukba hullott.
Magyar Péter tegnap azt is mondta, hogy „a képviselőség nem hitbizomány, nem nemesi rang, vagy életforma”, és jelezte, hogy a magyar közéletnek jót fog tenni, ha a politikát rákényszerítik arra, hogy „mindig gondoljon a jövőre, váljon természetessé a megújulás, és nem higgye senki azt, hogy pótolhatatlan.” Nyilván szemlélet kell váltani, meg talán ez a generáció már érti a demokrácia lényegét és fontosságát, hogy azt ugyanúgy kell védeni, mint a békét. Sok minden van még ebben a témában, amit a társadalomnak tudatosítania kell, hogy a szabadság mennyire törékeny, hogy elég volt ezt a baromarcút engedni, hogy pusztítson és raboljon, mert ez lett a vége. Ilyen többé nem fordulhat elő, minta ahogy az sem, hogy szétjogászkodják és körbebástyázzák a saját klientúrájukat olyan törvényekkel, amik őket védi. Mert így lehet oda eljutni, ahol most vagyunk. Szerintem adjon mindenki hálát, hogy kétharmad lett, különben ezeket a dolgokat most csak elméletben tudnánk lejátszani, nem pedig a gyakorlatban.
Az Országos Bírósági Hivatal elnökét a bírák közül hat évre a köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés választja, az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával. A javaslat szerint a köztársasági elnök a bírák által jelölt legfeljebb három személy egyikét javasolja az Országos Bírósági Hivatal elnökének. Megbízatását bírói kezdeményezésre, visszahívással is meg lehet majd szüntetni. A Kúria elnökét hasonló módon választják, hat évre, és nem választható újra. Magyar Péter szerint „ez világos üzenet, egyrészt nem egy másik hatalmi ág fog dönteni a bírói csúcsvezetők jelöléséről, és fontos az is, hogy többé senki sem állíthat magának évtizedekre közjogi őrhelyeket a magyar államban, ahogy azt Orbán Viktor tette”. Talán ez az egyik legfontosabb döntés, amelynek következtében az igazságszolgáltatás végre önálló, szabad és független hatalmi ágként tud majd tevékenykedni, és nem kell a maffiaállam érdekében cselekednie.
A Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Védelmi Hivatal létrehozásával kapcsolatban Magyar Péter természetesen üzent az „Orbán rendszer janicsárjainak, akik számára Magyarország közös vagyona egy hadizsákmány volt”. A miniszterelnök közölte: „akik azt hiszik, elég gyorsan el tudják rejteni, ki tudják menekíteni, vagy strómanok és céghálók mögé tudják bújtatni mindazt, amit a magyar emberektől elvettek, azoknak innen is üzenem, hogy tévednek. Amit a nemzettől elloptak, azt az állam vissza fogja venni.” Azt tudom mondani, hogy akkor hajrá! Ugyanis minden egyes perc nekik kedvez, nekik dolgozik. Ameddig nem lesznek elkapva, addig mindent visznek, ahogy eddig is. És nem győzöm hangsúlyozni: Orbán és családja, valamint a csúcsminiszterei minél előbbi vád alá helyezése kulcskérdés lesz, mert ameddig, illetve ha ez nem történik meg, a nép forrongani fog, és ki tudja, hol áll meg.
Sulyokról legközelebb.
Ceterum censeo: a bukott Orbán-kormányt és valamennyi cinkosát felelősségre kell vonni!
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.