NEHAZUGGY

És várják, hogy minél rosszabb legyen az országnak

Molnár Bálint | Ma | 8:25

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 2,300,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 437,130 forint, még hiányzik 1,862,870 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Civilizált, kulturált jó reggelt mindenkinek! Majdhogynem napra pontosan 5 hónappal az Orbán-kormány bukása után tényszerűen megállapítható, hogy az együttbűnözés rendszerének összezuhanása utáni kollektív PTSD nemhogy nem tűnt el nyomtalanul, de ugyanúgy jelen van, mint mondjuk februárban, a hisztérikus választási kampány egyik csúcspontján, amikor a magát nemzetinek nevező oldal koronázatlan sámánja és tévedhetetlen tenyérjósa az időközben megérdemelten kimúlt Mandiner Klubestjén a cserepes szájára vette sok öblös hazugság mellett a következő kijelentést is: „Mi vagyunk, itt maradunk, itt leszünk, ellenzékben, kormánypárton (sic!), jó időben, rossz időben, [ha] esik, [ha] fúj. Ez egy közösség.”

Majdhogynem napra pontosan 5 hónappal azután, hogy felkenődött a falra az elmúlt tizenhat év, és a morális pánikgombon csücsülő rablókormányzás sikerszériájának vége szakadt, kijelenthetjük, hogy rendkívül ocsmányul vénült ez nagyotmondása is, amit az bizonyít csak igazán, hogy az Orbán-cselédség Visszatértem jeligére montázsvideót fércelt össze, amelybe többek között a korábbi kötcsei piknikekről és más fideszes gyűlésekről válogattak be jeleneteket, és az egészet aláfestették a 2010-es dél-afrikai labdarúgó-világbajnokság nem hivatalos himnuszával, a Wavin’ Flag című nótával.

Ez a mélyen viszolyogtató teátrális, lovak közé csapkodós visszatérés csak ezért szóra érdemes: miután a kampányban behazudta a híveinek, hogy bármi történik, ő nem megy sehova, aztán a tábora és közösséges számára legdurvább időszakban hagyta ott őket, mint eb a szarát, és nézte végig valahonnan távolról – focivébé, adriázás, pálinkázás, vitorlázás, jachtozgatás, mindenbe beleszarás -, hogy összeomlik a propagandagépezete, pedig milyen hűségesen szolgálták, most meg…

Most meg miközben szivárog a minden irányból korrupciótól bűzlő kormányzása (remélem, mindenki látta a Partizán Vályi-Nagy Vilmos volt infokommunikációs helyettes államtitkárral készített interjújának mindkét részét, egyik brutálisabb, mint a másik), Sir Lancelot vagy Terminátor gyanánt tér vissza, mintha mi se történt volna. Se az elmúlt tizenhat évben, se ezen a fenékküszöbbel és hőkupolával és energiaveszélyhelyzettel megvert nyáron. Szégyen nélkül hirdeti, hogy ő visszatért, és Deák Dánielek és egyéb alászolgák ájultan terjesztik, hogy igen, ímhol a mester berúgta az őszi politikai szezont, meg hogy újrakezdés, iránymutatás, feladatok és célok kijelölése, mert nagy a tét, óriási a tét.

A tét az Orbán-rendszer okleveles talpnyalói szerint, hogy a jobboldal egységes, határozott és következetes politikával forduljon rá az őszi időszakra, és meggyőző ellenzéki alternatívát építsen. És hát ebben a melóban a nagy visszatérő továbbra is kezdeményező szerepet kíván vállalni, úgyhogy szarjuk össze magunkat, hogy miről fog szónokolni – kapaszkodj meg – a jobboldal SZELLEMI holdudvara előtt ma Kötcsén. Szerencsére elmorzsoltam már az összes nyomdafestéket nem tűrő káromkodást, ami mindig utolér, amikor a szellemi szót valaki a Fidesszel kapcsolatban szóba hozza.

Rohadtul nem kéne se a szellemet, pláne a morált, az erkölcsöt ezzel sötét körrel azonosítani. Vajon arról mi a véleménye a Nerminátor úrnak arról, hogy az a hír járja: személyesen adott utasítást arra, hogy az állam az adófizetők pénzéből fizessen 5000 millió forinttal többet az Antenna Hungáriáért, mint amennyiért az eladó kínálta. Egy belső kormányzati ember állítja hangosan és érthetően, hogy az állami informatika – és most nem Hatvanpusztáról, a gyomorforgató rongyrázás és megalománia szemmel látható manifesztációiról beszélünk – egy idő után központilag irányított pénzkivételi rendszerré vált, ahol a piacot leosztották, a megfelelő cégek előre ismerték a közbeszerzéseket, a profit egy részét vissza kellett osztani, és ha egy nyomozás túl közel jutott a politikailag védett szereplőkhöz, akkor azt egyszerűen ellehetetlenítették, megfojtották. Nem én állítom, hanem egy belsős ember, és azt se én találom ki, az Orbán-vejhez, Tiborcz Istvánhoz köthető Elios tendereit a miniszterelnök após részvételével, kormányzati szinten menedzselték.

Miközben az indulatkezelési problémák versenyévé, a törzsi háború terepévé züllesztett, tizenhat évig folyamatosan kiskorúsított, lealjasítani kívánt nyilvánosságban a nagy visszatérő kontraszelektált udvari barbárjai – Pócstól Némethbalázsvagyokig, Bókától és Rétváritól Takács Péterig – az 5000 forintos dízeltámogatás ellen hergelnek (amiről nekem is megvan a cseppet sem elismerő véleményem), itt sötétlik bele a pofánkba ennek a megbukott mocskos, züllött, korrupt rendszernek az árnyéka. Amiről Vályi-Nagy beszél, ami Havasi Bertalan szerint kacsa, egy olyan rendszer, aminek a mibenlétét eddig is sejtettük, de hát más az, amikor az ember, aki ott volt, aki a tárgyalóasztalnál ült, elmeséli. Hogy az állam vissza akarta vásárolni a külföldi tulajdonostól a céget, sikerült lealkudni a vételárat 61-62 milliárdról 48 milliárd forintra, megállapodtak, majd jött a felcsúti Terminátor és közölte, hogy túl kevés a 48, tessék visszatornázni 53-ra, hogy végül végső vételárként az állam, vagy az adófizetők közel 56 milliárd forintot fizessenek ki.

Hát ez az alak tér(t) vissza, mert valaki azt mondhatta neki, biztos Mari néni sugdosott a fülébe ezt-azt, hogy vissza lehet térni, mintha mi se történt volna. Tizenhat évig egy olyan rendszert üzemeltetett, ahol politikai szinten dőlt el, ki kapja a zsíros üzleteket, ahol az adófizetőkkel fizettették ki a túlárazásokat, ahol mindenféle háttérszereplők fölözték le a profitot, majd amikor a hatóság túl közel jutott a rendszer tetejéhez, ahol ő, a tolvajok fejedelme trónolt, a nyomozást egyszerűen leállították. Visszatért és várja a sleppjével, hogy minél rosszabb legyen az országnak, a gazdaságnak, a magyaroknak, mert akkor a nagy visszatérő megint jól megmenti az országot. Szégyen és gyalázat. Ha csak a fele igaz Vályi-Nagy állításainak, és nem vesszük hozzá, hogy Tiborcz a Gránit Bank vezetőinek tudta nélkül adta el alóluk a pénzintézet egy részét, akkor is beszarás, hogy ennek még van bőr az arcán visszatérni.

És akkor az 5000 forintos dízeltámogatásról: nem kell. Szerintem be kell fejezni ezt a populista, infantilis, a társadalmi felelősségvállalás ellen dolgozó gyakorlatot, hogy az állam jön és segít, megvéd. Nem kellenek a Kádár-reflexek, az orbánista beavatkozás, az állami gondoskodásnak tűnő piactorzító intézkedések. A védett ár is baromság, az 5000 forintos dízeltámogatás is baromság, és a rezsicsökkentés is baromság. Nem meghosszabbítani kell, hanem szakítani velük a picsába. El kell kezdeni edukálni a népet, ha az elmúlt közel 40 évben nem sikerült. Hogy letegye az autót ahelyett, hogy két utcával odébb is autóval menne. Az állam ne segítsen alamizsnákkal, hanem működjön. Nem kell az egyik felének az adójából finanszírozni azt, hogy a másik felének éppen dízeles autója van és a dízel most drága. Egyébként érdekes adat és adalék: fizetésekben számolva soha volt olyan olcsó Magyarországon az üzemanyag, mint most. Pár évtizede egy havi átlagbérből 300 litert lehetett venni, ma 750 litert. A 90-es évek második felében volt valóban drága, akkor 230-250 liter jött ki egy havi nettó bérből, és nem volt támogatás rá, ami olyan, mintha ma 2000 forintba kerülne egy liter.

Szóval gondolkodjunk, nőjünk fel, vállaljunk felelősséget magunkért, és őrizzük meg a civilizált kultúremberi mivoltunkat, mielőtt nekiesünk bárkinek, aki nem azt gondolja, amit mi. Minden jót!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!