Sokszor kaptam már fel a fejem olyan hírek láttán, hogy a turisták ilyen vagy olyan viselkedése miatt ezentúl tilos bizonyos látványosságok, vagy természeti csodák meglátogatása. Ez engem mindig felháborított, hiszen úgy vélem, és mindenhol, ahol tehetem, hangsúlyozom, hogy a természet mindenkit megillet, mégpedig korlátozás nélkül. Aztán egyszer csak úgy alakul, hogy az ember rádöbben arra, tényleg vannak olyan esetek, amikor talán jobb az, ha bizonyos viselkedési formák miatt korlátozzák egyes ilyen turista látványosságok látogathatóságát. Mondjuk én teljes tiltást soha nem kezdeményeznék, hiszen azzal nem tudok egyetérteni, viszont látva azt, amit egy görög cseppkőbarlangban láttam a közelmúltban, úgy vélem, hogy bizonyos helyeken bizony komoly változtatásokra lenne szükség, mivel az emberek egy része olyan szinten ostoba, műveletlen és tahó tud lenni, hogy arra szavak se igazán vannak. Megesett velem az, hogy úgy sikerült elhagynom egy különben egészen különleges, csodaszép karsztbarlangot, hogy türtőztetnem kellett magam, hogy ne szóljak be kultúra alatti módon néhány turistának, akik képtelenek voltak még arra is, hogy a legalapvetőbb kéréseket betartsák.
Aki járt már cseppkőrbarlangban, az nyilván tudja, hogy nem fogdossuk meg azt a cseppkövet, ami nem elég, hogy elképesztően lassan növekszik, de a felületét egy külön élőlényrendszer borítja. Gombák, baktériumok és mindenféle más, szabad szemmel alig látható lények lakják ezeket a barlangokat, ezért nem tanácsos megfogdosni a köveket. Nem azért, mert az embernek baja lesz tőle, hanem azért, mert az emberi kézen másfajta mikroorganizmusok vannak, amelyek akár károkat is okozhatnak a cseppkőben. Ezek az egyébként csodás természeti képződmények – legalábbis a görög barlangban, ahol jártam – 80 évente nőnek nagyjából egy négyzetcentimétert. Ez elképesztően lassú növekedés, ezért azok a hatalmas, akár méteres cseppkövek is, amelyeket magunk előtt láthatunk akár Aggteleken is, több százezer év vagy egyes esetekben millió év alatt alakultak ki.
Az ember örülhetne, hogy egyáltalán lehetősége van arra, hogy betekintést nyer egy ilyen csodálatos hely szépségeibe, erre jönnek az ostoba, műveletlen tuskók, akik magasról tesznek arra, hogy rajtuk kívül még van másik 30 ember is a túrán, akik élvezni szeretnék a túravezető által elmondott történeteket, és belerondítanak a pillanatba. Ordibálnak, vicces fotókat készítenek a gyerekeikkel, nem utolsó sorban szándékosan fogdossák a cseppköveket, vagy éppen rálépnek arra és a cipőjükkel próbálják megállapítani, hogy kopik-e a cseppkő. Ugyan fotót lehetett készíteni a barlangban, de vaku nélkül, amire külön, több alkalommal is felhívták a figyelmet. Erre mit művelt a drága turista és családja? Természetesen vakuval villogott, miközben a cseppköveket fogdosta. Aztán amikor rászóltunk, elcsendesedtek körülbelül 5 másodpercre, hogy aztán ott folytassák, ahol abbahagyták.
A túravezető – talán nem túl nagy meglepetésre – megelégelte az albán, német, lengyel és izraeli turisták tahóságát, és annak ellenére, hogy két nyelven is elmondta a tudnivalókat a barlangról, az angol nyelvű túravezetést lényegében a lehetséges minimumra redukálta. Látta ugyanis, hogy a turisták egy jó részét egyáltalán nem érdekli a mondanivalója, magasról leszarják, hogy mit mond nekik. Nyilván az, amivel mi szembesültünk, neki mindennapos élmény, és bőven volt ideje arra, hogy kialakuljon egy kép benne a külföldi turistákkal szemben, akik képesek ilyen gyalázatos módon viselkedni. A kérdés, ami azóta is gyötör: az ilyen ember mégis miért erőlködik azzal, hogy egy ilyen természeti kincset is megnézzen az útján? Miért kényszeríti magára azt, amire szemmel láthatóan nincs igénye? Merthogy a túrát követően hallhattuk az egyik turista család félreérthetetlen véleményét az egészről, akik elmondták, hogy nem érte meg a jegyár, és alig várják már, hogy visszatérhessenek a reszortba, vélhetően a napágyaik, az úszómedence és a sült krumpli mellé.
Egész egyszerűen az van – és ezzel nemigen van mit kezdeni, akár el is lehetne engedni, holott borzasztóan dühítő -, hogy vannak olyan emberek, akik képtelenek arra, hogy kulturált módon viselkedjenek, és kövessék a legalapvetőbb szabályokat. Ők azok, akik megfogdossák a cseppköveket, megkopogtatják az Alhambra 1000 éves arab írásait, vagy azok, akik hazavisznek egy darabot a kínai nagy falból maguknak szuvenírként. Ha ezek az emberek lebuknak a minősíthetetlen viselkedésükkel, nem lenne baj eltiltani őket a különböző védett területek látogatásától, hiszen nyilvánvalóan nem ők az egyetlenek, akik magasról tesznek arra, hogy milyen károkat okoznak. Mert ha csak naponta 10 ember fogdossa össze a cseppköveket, az egy évben akkor is több ezer embert jelent, ami elképesztő pusztításhoz vezet. Ezt pedig pár barom okozza, akik úgy vélik, hogy nekik bármit lehet, mert csak. Az ilyen ember inkább maradjon otthon.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.