Július 25,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Van, ahol a józan ész győzött a populizmus és az önzés felett

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 2,300,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,056,375 forint, még hiányzik 1,243,625 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Mindeközben a nagyvilágban, amely nem Tusványos körül forog. Gibraltár, amely a mai napig brit területnek számít Spanyolország déli részén, nemrégiben a schengeni övezet részévé vált. Az ideutazáshoz többé nincs szükség az útlevél felmutatása, következésképpen arra sem, hogy akár órákon át várakozzon az ember, ha be szeretne lépni erre a területre. Gibraltár szinte létezése óta az oda naponta átjáró spanyol munkásoknak köszönhetően működik, így működik ma is, hiszen 15 ezer ember a korábban ellenőrzött határ túloldaláról érkezett minden egyes nap, hogy hozzájáruljon a hivatalos 2022-es népszámlálás szerint mindössze 38 ezres népességű (a friss nemzetközi becslések közel 41 ezer főre teszik a lakosság számát) városállam fejlődéséhez. A 2016-os Brexit népszavazás természetesen veszélybe sodorta Gibraltárt, mert ugyan a helyi lakosok 98 százaléka az Európai Unióban maradás mellett döntött, ám ettől Gibraltár Nagy-Britannia részét képezi. Az is igaz, hogy az EU-nak fontos volt az, hogy ha már földrajzilag Gibraltár Spanyolországgal, tehát egy uniós országgal határos, akkor valahogy oldják meg azt, hogy továbbra is fennmaradjanak azok a kapcsolatok, amelyek Nagy-Britannia unióból való távozásával megszűntek volna.

Még 2025-ben sikerült megegyezniük a feleknek arról, hogy eltávolítják a fizikai határokat, azonban ez csak az utóbbi napokban vált valósággá. Ezentúl azonban a turisták és a helyi lakosok is szabadon járhatnak át a két ország közötti határon, amelyet hamarosan modern kamerák fognak figyelni, hogy észleljenek minden gyanú mozgást, illetve olyan gyanús személyt, akinek semmi keresnivalója sincs Gibraltárban. Aki még nem járt ezen az érdekes területen, annak mondanám, hogy Gibraltár olyan, mintha az ember véletlenül betévedne egy britek által is lakott kisvárosba valahol a természet közepén, ahol brit boltok és pubok vannak. Különleges azok számára, akik még nem jártak Nagy-Britanniában, viszont úgy vélem, hogy azon turisták számára, akik már jártak a brit szigeteken, nem sok újat nyújt Gibraltár. Az persze igaz, hogy az úgynevezett szikla, amelynek tetején a Marokkóból hozott majmok tekinthetőek meg, egy érdekes szeglete a világnak, bár azért azt is tudni érdemes, hogy igencsak sokba kerül, ha az ember meg szeretné nézni a majmokat, valamint a szikla csúcsát.

De nem is az a fontos, hogy Gibraltár talán nem a világ legérdekesebb helye, hanem az, hogy az EU és Nagy-Britannia továbbra is képes együtt dolgozni olyan esetekben, amikor az Európai Unió területén élő ott élő britek többségének érdeke a kedvező kapcsolatrendszer fenntartása az unióval. Ugyan ha ma tartanának népszavazást az elszakadásról, könnyen lehet, hogy egészen más eredménye lenne egy Brexitnek, azonban visszacsinálni a múltat már nem lehet, és azt sem szabad tagadni, hogy a Brexit egyik okozója, Nigel Farage jelenleg az egyik legnagyobb támogatással rendelkező brit politikus, akinek Reform UK nevű pártja még akár kormányzati pozícióba is kerülhet a következő választásokon. Ez pedig még akár azt is okozhatja, hogy tovább romlik az ország helyzete, és Nagy-Britannia sokak aggodalmainak megfelelően Kis-Britanniává válik, hiszen a skótok és már meglepő módon a Brexit mellett annak idején kiálló walesiek is azon gondolkodnak, hogy függetlenednének. Ezen túl pedig az észak-írek is egy Írországgal való egyesülésen gondolkodnak, noha azért ehhez még nyilván időre van szükség.

Véleményem szerint azok a brit területek, amelyek jó kapcsolatot kívánnak kiépíteni nem csak az unióval, de magával Európával is, azokat tárt karokkal várja a kontinens, viszont ha Nigel Farage pökhendi, önző, mélyen kirekesztő szélsőséges politikája esetleg győzedelmeskedik a választásokon, akkor nem vagyok biztos abban, hogy nem fognak sokan hátat fordítani a briteknek, és nem fog egy óriási pofonba belerohanni  a szigetország. Nem volt elég a Covid-járvány, a Brexit, most még az sem kizárható, hogy Nigel Farage lesz az ország miniszterelnöke, aki szinte teljesen ellentétes gondolkodást képvisel, mint ami sok egyéb mellett biztosította Gibraltár helyét is a schengeni övezetben. Úgy vélem, hogy sem az EU, sem pedig Európa nem haragszik a britekre, de azért azt el kellene felejteni, hogy továbbra is úgy viselkednek egyesek, mintha még mindig a gyarmattartó időkben élnénk, ahol Nagy-Britannia egy birodalom, amelytől sokan tartanak.

Nagy-Britannia egy egyre inkább gyengülő ország, amely számtalan súlyos problémával néz szembe. Nem arról van szó, hogy ilyen máshol ne fordulhatna elő, de miközben az EU egyre inkább egy szolidáris közösség (Putyin és Trump és Orbán is sokat tett ezért), addig a britek magukra maradtak, hiszen a Brexittel lényegében azt üzenték, hogy ők maguk is képesek megoldani a saját problémáikat. Nincs szükségük Brüsszel „okoskodására”, sem pedig arra, hogy bármely más ország megmondja nekik, hogy mit kellene tenniük. Szerencse, hogy Gibraltárnak volt esélye arra, hogy eltérő elbírálás alá essen, és fenntarthassa a jó kapcsolatait az unióval. Hiszen akárki akármit is mond, óriási lehetőség van a mai napig az EU-ban, annak minden hibájával, bürokráciájával, sok esetben tehetetlenségével együtt. A Brexit óta magára maradt britek viszont nem biztos, hogy a jelen állás szerint olyan fényes jövő elé néznek, noha soha sem lehet tudni, hogy mikor következik be egy változás. Még az is lehet, hogy a tíz év alatt hetedik, most júliusban hivatalba lépett miniszterelnökük lesz az, aki elhozza a változást.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.