Július 22,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Klinikai eset

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 2,300,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 982,975 forint, még hiányzik 1,317,025 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Csudálatos jó reggelt, derűt és békességet mindenkinek!

Nem annyira egyszerű megvalósítani, a béketűrésünket megőrizni, kultúrmosollyal az ábrázatunkon tudomásul venni, hogy a nemzet bukott mókamestere és elsőszámú kizsigerelője, hivatásos népnyúzó, akit hazaevett a fene az Államokból, még mindig nem nyugodott meg, rakosgatja a botjait az ország újjáépítésének, új alapokra helyezésének küllői közé.

Mindenek előtt szeretném jelezni, hogy értem a viccet, sőt szeretem is, ám a Polgár Judit valóban teljesen elhibázott felkérése nyomán kisiklott államfő megtalálási versenyben a magam részéről nem fogok részt venni. Pedig mindenkinek, aki számít, van jelöltje, remek ötlete, javaslata (Fekete Pákóig is sikerült eljutni a kétoldali buzgalomban), de bízom benne, hogy a vegytiszta jószándékba csomagolt bölcsesség és a belátás nagy dolgokra lesz képes. Jelen esetben arra, hogy sikerül megtalálni azt az embert (a Vidéki Prókátorban, azaz Fülöp Botond ügyvédben bármikor kiegyeznék), aki ugyan aligha fogja kifejezni ebben a pillanatban a nemzet egységét (ennek a nemzetnek egy nagyon hosszú és keserves gyógyulási folyamaton kell átmennie ahhoz, hogy egységbe tudjon rendeződni legalább az alapvetéseket és a minimumokat illetően), de legalább senkit nem érdekel, hogy a Fidesz és a Mi Hazánk szerint miért nem lesz legitim az elillant Sulyok Tamás utódja.

Az egy dolog, hogy Toroczkai professzor a maga demokratikusan megválasztott szélsőségeseivel feljogosította magát arra is, hogy megmondja, ki mindenkinek a nevét – például a nándorfehérvári hősökét – miért nem veheti a szájára a demokratikusan megválasztott kormánypárt és Magyar Péter miniszterelnök, ámde a neonáci különítménnyel lényegében régóta egy követ fújó Orbán-mamelukoknak, a nemzetrontás, a szándékos rombolás, a korrupcióba mártott jogállamtiprás embereinek bizonyosan nincs semmilyen erkölcsi alapjuk arra, hogy nehezményezzenek, kritizáljanak, egyáltalán megszólaljanak legitimitással, jogi, alkotmányos kérdésekkel kapcsolatban.

Szóval szeretem a viccet, szerintem általában értem is, de az így is mellbevágott, hogy miután egy 17 milliárdos vagyoni hátrányokozási, illetve hűtlen kezelési ügy van a hátizsákjában, és miután kedden ezzel az üggyel összefüggésben a NAV bűnügyi igazgatóságával közösen eljáró ügyészségi nyomozók lefoglalták a Fidesz kommunikációs rendszerét és adatbázisait, elterelési hadműveletként sűrű kommunistázás, önkényuralmazás, vegzálásról, megfélemlítésről és ellehetetlenítésről kiabálás közepette Orbán és pártja bejelentette, hogy ettől a naptól az a küldetésük, hogy helyreállítsák a demokratikus jogállamot. Persze a 17. Alaptörvény-módosításra hivatkoznak, ami szerintük megváltoztatta az alkotmányos rendszert (?), ami miatt Magyarország többé nem demokratikus jogállam (?), ami miatt újra az önkényuralom köszöntött be Magyarországon (?), de bármennyire is értékelem a humort, ez azért túl van minden határon. És most hagyjuk, hogy ez a 17 milliárdos hűtlen kezelés és vagyoni hátrányokozás egy aprócska tétel a tizenhat éven keresztül dübörögtetett korrupciós gépezet által okozott károk tengerében, de hogy se a mennyezet nem szakad rá, se a föld nem nyílik meg az alatt a bűnbanda alatt, amelyik a lopás mellett arra használta négy darab kétharmados felhatalmazását, hogy szisztematikusan, tégláról téglára szétverje a demokratikus jogállamot, hanem ellenállási nyilatkozatot van pofájuk közzétenni a biztos, nyugodt polgári élet helyreállítása érdekében, az azért kinyitogatja az ember zsebében békésen pihenő szimbolikus bicskát.

Tényleg sok mindent, gyakorlatilag bármit, a legképtelenebb baromságokat is el tudom képzelni az orbáni maffiáról, de amikor a közpénzből gyűlölködő,  mondvacsinált okokra és veszélyhelyzetekre hivatkozó,  a parlament megkerülésével, azaz rendeletekkel kormányzó tudatrepedés, aki pár hónapja még az öklét rázta a szerinte az ukránok szekerét toló honfitársai felé, aki kutya- és macskaadóval riogatta a híveit és ukrán pénzszállító autókat raboltatott ki azért, hogy a háborús frászt beleverje a magyar társadalomba, amelyiknek azt hazudta, hogy ha a Tisza nyer, az ukrán fronton fogják agyonlőni, most azzal nyomuljon, hogy „senki sem veheti el a magyarok szabad, biztonságos, nyugodt élethez és boldoguláshoz való jogát”, szerintem klinikai eset. Amikor Moszkva meghosszabbított csápja, aki tizenhat éven keresztül sátáni vigyorral a pofáján gyilkolta a demokratikus jogállamot és köpött a fékek és ellensúlyok rendszerére (amerikai találmány, miegymás), most úgy áll a romok tetején a függöny mögött, mintha az elmúlt harminc évben itt se lett volna, mintha csak most érkezett volna megmenteni a hont, akkor még úgy is nehéz higgadtnak maradni, hogy közben tudja az ember az agyával, hogy reménytelen helyzetben lévő elkeseredett emberek próbálkozásaival nem szükséges foglalkozni.

Azt hiszem, nem tévedtem tegnap nagyot, amikor azt vetettem fel, hogy ugyan mivégre és mi a túróról akarna a hivatalban lévő miniszterelnök ezzel az alakkal bármiről vitázni. És tényleg. Miért és miről akarna vitázni bárki – nemhogy az alkotmányozó többséggel megválasztott kormánypárt vezetője – ezzel az alakkal, aki miután 16 éven keresztül módszeresen nem foglalkozott számára kínos ügyekkel, ellenben módszeresen szedte áldozatait, kizsebelte, belerugdosta az árokba, majd lehugyozta a honfitársai jelentős részét, most bejelentkezett a megmentésükre. Mert neki küldetése van. Már megint. Kitömte az udvari influenszereiket, kulturális támogatás címszó alatt a választások előtt választókerületenként kiszórt nagyjából 100 millió forintot a közös kasszából, mert semennyi közpénz nem volt sok neki, ha a saját hatalma megtartása volt a tét, nem jött össze, megbukott, lebukott, ha későre is, de utolérte az igazságszolgáltatás, most meg ő a legnagyobb ellenálló, aki még mindig annyira hülyének nézi a magyarokat, hogy azt feltételezi róluk, hogy ezt is beveszik. Beveszik, hogy a diktátor hajlamú korrupt oligarcha fog kiállni az ő emberi jogaikért. (Amelyeket amúgy momentán semmi és senki nem fenyeget.)

Tudom, hogy elragadtattam magam, de kemény volt az elmúlt tizenhat év, négy hónap nem teszi semmissé, még akkor se, ha valójában röhögni kellene azon, hogy a Harcosok klubjának alapítója és ügyvezetője néhány hónap leforgása alatt eljutott az Ellenállási mozgalomig (Czunyiné Védvonala már szart se ér?). Jó, hát akkor röhögjünk, nézzük a jó oldalát: ez a két lábon járó klinikai eset minden megszólalásával emlékezteti a magyarokat arra, hogy miért szavaztak a Tisza Pártra. Járulékos haszonként remélhetőleg arra is, hogy miért érdemes első perctől kritikusnak lenni a mindenkori politikai hatalom birtokosaival. Egyébiránt kellemes ellenállást az érintetteknek, biztosan sikeres akció lesz, ha az a küldetéstudattal megvert függönyharcos viszi a zászlót, aki az önkénnyel riogatás farvizén saját maga által szervezett és reklámozott tüntetésre se ment el, és két meccsnézés között Amerikából üzente meg, hogy mindmeghalunk és Isten óvja Magyarországot Magyar Péter terrorjától. Jól van ez így, és még ennél is jobb lesz, amikor végre megnyugszik a beteg. Vagyis ha az őt méltán megillető helyre kerül. Köszönöm, hogy elmondhattam, további kellemes záporos, zivataros, szeles szerdát mindenkinek!

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.