Július 22,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

Hacsaknem Blog


Ha tréfás lenne, tréfálkoznánk

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 2,300,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 982,975 forint, még hiányzik 1,317,025 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Lehet itt tréfálkozni azzal, hogy kinek a bástyája dőlt le, meg hogy ki kinek a „bábja”, de az alkotmányjog nem vicc! Meg lehet ezt politikai úton is közelíteni, csak az kicsit olyan, mintha az egészségügyet a futball szabályaival próbálnánk megszervezni. Teljesen értelmetlen.

Távolról sem ez az egyetlen figyelemre méltó passzus Sulyok Tamás távozó államelnök Mandinernek adott interjújában, amelyben így reagált arra a kérdésre, mit szól ahhoz, hogy a Reuters a távozását úgy írta meg, hogy „ledőlt Orbán Viktor egyik hatalmi bástyája”. A figyelemre méltó kitétel annak dacára igaz, hogy az egyébként unalmas, száraz jogászkodásba bújtatott, azaz bőszen tagadott Orbán-lojalitásán kívül soha semmi figyelemre méltó nem volt ebben az emberben. Tegyük ide zárójelben: azért annyira mégsem szabadult el az újfajta önkény, hogy a Fidesz pártlapja ne tréfálkozhatna azzal, hogy a Fidesz menesztett államelnökével készítsen és közöljön interjút.

De mert ez a helyzet, ezért most, amikor a társadalom elsöprő többsége szerint Sulyok Tamás dicstelenül és megszégyenülve kénytelen távozni onnan, ahonnan a méltósága maradékát megőrizve, legalább félig emelt fővel is távozhatott volna, ha nem testesítené meg mindazt, amit oly átlátszó vehemenciával tagad – azaz, hogy egy közönséges Orbán-báb – álljunk meg még egy utolsó pillanatra ennél a súlytalan embernél. Aki már-már büszkén hirdeti ebben a remek interjúban, hogy ebből az egész méltatlan helyzetből nem értett meg semmit. Aki soha egyetlen lépését nem bánta meg. Aki szerint a lényeg nem az, hogy megszólalt, vagy nem szólalt meg, amikor kötelezően meg kellett volna szólalnia (egyébként igen, úgy emlékszik, hogy megszólalt) és aki úgy érzi, sikerült kifejeznie a nemzet egységét azáltal, hogy a hatalmi ágak politikai vagy személyi döntéseit közjogi keretbe foglalta az egész magyar társadalom számára.

Nem tudom, hogy a magyar társadalom így érzi-e (már legalábbis az a része, aki egyáltalán tudja, ki az a Sulyok Tamás, mert ha eddig nem tudta, már felesleges megtanulnia a nevét), nem vagyok teljesen meggyőződve róla. Arról igen, hogy a múltnál és a Fidesz emberénél sokkal fontosabb a jövő és az, hogy viszonylag hosszú időn után egy, a tisztségre, az intézményre méltó személy kerüljön pozícióba (Forsthoffer Ágnes meggyőződésem szerint átmenetileg kiválóan képes lesz ellátni ezt a feladatot), bár még egyszer kiemelném: ha az éppen a Sándor-palotából kiköltözés alatt álló Orbán-bábot kérdezzük, aki amúgy sem szeretett az elnöki rezidencián lakni és a felesége sem szeretett az elnöki rezidencián lakni, akkor ő teljes mértékben méltó volt a pozíciójára, a menesztése pedig a jogállamiság végével egyenértékű, amelynek következményei beláthatatlanok.

Valamiért én nem aggódom annyira ezek miatt a beláthatatlan következmények miatt, igaz, nekem távolról sincs olyan jó véleményem Sulyokról, mint neki saját magáról, aki egyenesen NEMZETI SORSKÉRDÉSKÉNT tekint a személyét érintő alkotmánymódosításra. Van ez is majdnem olyan drámaian groteszk, mint az, hogy Orbán Viktor és a Fidesz közben éppen az ő menesztésére is hivatkozva hirdet ellenállási mozgalmat a magyarországi önkénnyel szemben. A maga módján vicces felvetés, de valahogy nehéz önfeledten nevetni rajta. Mert persze tény, hogy kár lenne pörlekedni, áskálódni azon, hogy ki ölt meg kit, de a 2010-es fülkeforradalmat követő tizenhat évnyi orbáni dúlás árnyékában a pár hónapja hivatalba lépett kormánynak tulajdonítani a jogállamiság megszűnését, tréfálkozásnak elég pikáns. Mint ahogy az is, hogy 2026 júliusának végén Sulyok Tamás száján képes kiesni az a mondat, hogy „ha az alkotmányjog a politika szolgálójává válik, az mindig rossz előérzetet kelt az emberben.” Attól tartok, hogy Sulyok Tamás nem tréfálkozik, és akkor sem tréfálkozik, amikor arról szónokol, hogy

utoljára 1990-ben volt rendszerváltás Magyarországon, ha a Tisza az akkor kiépült rendszert akarja lebontani, végül is jó úton indult el azzal, hogy engem alkotmányellenesen eltávolított a köztársasági elnöki székből. Ezzel ugyanis a rendszerváltáskor kialakított jogállamiság lényegében megszűnt. Vége.

Még ezen a ponton is hajlandó vagyok elhinni Sulyoknak, hogy szándékosan törvényt sosem sértett, és hogy ehhez élete végéig ragaszkodik (az más kérdés, hogy mi a helyzet azzal, hogy nem szándékosan, azaz például valaki más szándékai szerint sértett törvényt esetleg), de azon nehéz felülemelkedni, hogy szerinte itt hónapok óta csak viccelődünk, tréfálkozunk azon, hogy a bukott rezsim érdekeit szolgáló közjogi személyek egyszerűen nem maradhatnak hivatalban, a jelenlegi kormánypártnak explicit választási ígérete volt, hogy ha alkotmányozó többséget szerez, akkor ezeket a politikai alapon kinevezett, politikai érdekeket szolgáló figurákat egytől egyig szélnek eresztik. Ilyen szempontból nem az a kérdés, hogy teljesen értelmezhetetlen az alkotmányellenes eltávolítás szóösszetétel, hanem az az elgondolkodtató, hogy a menesztése után is azt hiszi ez a falra hányt borsófőzeléket idéző szerencsétlen flótás, hogy csak tréfa volt, hogy ő egy báb. Vagy éppen egy szatyor szellentés.

Azt volt időnk megérteni, hogy a Fideszt szolgálni lényegében egyet jelent azzal, hogy az embernek nincs semmilyen szégyenérzete, belátási képessége, de mert már vége van, már úgyis mindegy, már semmin nem változtat (ráadásul az egyik fideszes propagandista már ki is osztotta neki a gyáva nyúl minősítést), nehéz értelmezni ezt a teljes megsemmisülés utáni moralizálást. Nem, itt senki nem tréfálkozott az elmúlt néhány hónapban, az alkotmányjog pedig tényleg nem vicc. Az első igazi, otromba viccet a szélnek eresztett fideszes elnök pártja követte el az alkotmány helyére összetákolt gránitszilárdságú alaptörvénnyel, majd meghosszabbította az összes egyik napról a másikra meghozott, a Fidesz pillanatnyi érdekeit szolgáló módosításával. Az volt az ősbűn, minden más abból következik. Többek között Sulyok Tamás méltán feledhető, de annál szégyenletesebb államelnöksége is.

Ha tréfás lenne, tréfálkoznánk azon, hogy egy 70 éves ember ilyen mélyre tudja ásni magát még bukása után is, de nem tréfás. A futball hasonlat viszont meglepő módon igen: tényszerűen igaz, hogy Sulyok Tamás főnöke nemcsak az egészségügyet, az egész országot a futball szabályai szerint szervezte. Meg is lett az eredménye. Az se tréfás a legkevésbé sem. De ha igazán meg akarná tréfálni az ellenséget, Sulyok Tamás beállhatna a Fidesz ellenállási mozgalmába és harcolhatna az őt megbuktató önkény ellen. Az legalább egy őszinte, önazonos gesztus lenne. Bár a bábok nem arról híresek, hogy fejlett önérzettel és elvekkel rendelkeznének. Ezért sem tudnak különbséget tenni a tréfálkozás és a komolyság között.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.