Egy budapesti viccoldal – legalábbis magát annak nevező oldal – azon háborgott a múlt héten, amikor még tartott a torna, hogy még a futball vébére való tekintettel sem tartanak tovább nyitva a vendéglátó helyiségek, illetve keményen megbüntetik mindazokat, akik meg mernek inni egy sört a szabadban. Nos, a helyzet az, hogy ezeket az intézkedéseket a legtöbb esetben azért hozták, mert a szomszédság képtelen arra, hogy elfogadja azt, hogy bizonyos területeken akár még éjfél után is lehet emberi hangot hallani az utcán. Persze ott a bulinegyed, amely szórakozóhelyek tucatjaival van tele, de Budapest nem minden területe ilyen, és nem mindenhol lehet akár hajnali kettőkor meginni egy sört, pláne megenni valamit. Lehet siránkozni, lehet a városvezetést vagy az egyes kerületi polgármestereket szapulni, esetleg a kormányt, viszont a valódi okai a korlátozásoknak a legtöbb esetben a lakosok, akik nem képesek elfogadni azt, hogy egy nagyvárosban élnek.
Szeretem példának felhozni a mediterrán országokat, ahol az élet este kezdődik, és sokszor csak reggel ér véget. Spanyolországban, Olaszországban és Görögországban is – nem csak nyáron – az emberek sokszor még akár este is italoznak, beszélgetnek, vagy éppen esznek valamit. Ez nem csupán az időjárás miatt van így – hiszen akkor a téli hidegben mindenki otthon ülne a nem létező radiátor mellett -, hanem egész egyszerűen ilyen a helyi kultúra. A mediterrán országokban fontosabb az, hogy a baráti társaságok, vagy családok kimehessenek még akár este 10 után is, és akár órákon át beszélgessenek, és jól érezzék magukat. Spanyolországban a teraszok éjfélig lehetnek nyitva – feltéve, hogy városban található teraszról van szó, ahol a szomszédságot zavarja minden éjfél után felcsendülő nevetés -, de Görögországban például gond nélkül talál az ember olyan helyeket is, ahol még hajnali 4-kor is jól érzik magukat az emberek a teraszon.
Nyilván a helyi szabályozások korlátozzák ezt a fajta életvitelt, de ha olyan nagy igény lenne a változtatásra Magyarországon, akkor vélhetően már felvetették volna. Azonban arra várhat bárki, hogy majd a budapesti polgárok vessék fel azt, hogy nincs szükség csendrendeletre, felőlük minden gond nélkül lehet akár hajnali kettőkor is kint italozni a teraszon. Nyilván ilyen nem fog előfordulni, mert ahogy minden embernek joga van a nyugalomhoz – és természetesen ahhoz, hogy az autójával mindenhol is közlekedhessen Budapesten -, úgy ahhoz is joga van, hogy megakadályozza a szórakozóhelyeken magukat jól érző polgártársai mulatását. Emlékezzünk csak vissza, micsoda felháborodás vette körül a bulinegyed szabályozását nemrégiben, ahol többen kérték ki maguknak, hogy az ő kerületükben az emberek italoznak és hangoskodnak akár még éjfél után is. Az igazság tehát az, hogy a helyzetet nem a kormány, vagy a politikusok okozták, hanem az érintett lakók.
Mint ahogy Velencéből ezért tűntek el a helyiek, és szűntek meg szinte teljesen a történelmi múlttal rendelkező bárok, mert az ott nyaralók panaszkodtak a zajra. A turisták sikerrel kinyírták a világ egyik legcsodálatosabb városának éjszakai életét, de ugyanezt tették Granada legszebb történelmi régiójában, az Albayzinen is. Ott is panaszkodtak a pár napra érkező turisták, akiknek köszönhetően korlátozták a több évtizede ott nyitva lévő vendéglátóhelyek tevékenységét. De nyilván nem csak a turisták, hanem a helyiek is ismertek sok ilyen döntésről, aminek következtében az élet kevésbé izgalmas azért, mert ők bizony este 10-kor már aludni akarnak. Este 9 után meg se próbáljon enni valaki, pláne az utcán meginni egy sört. Takarodjon haza és aludjon, hiszen neki reggel fel kell kelnie és munkába kell sietnie. Hogy ez nem mindenkivel van így? Ez nem érdekes, neki jogai vannak.
A szabályozások jelentős része a lakók kérésére lép életbe. Mert miért is korlátozná egy kerület az étel-, vagy italfogyasztást, amelyből nagyobb bevétele származik? Nyilván nyitva tarthatnának a bárok a világbajnokság idejére, ha nem tartanának attól a városvezetők, hogy pereket indítanak velük szemben a lakók, akik magasról tesznek a világbajnokságra, és aludni akarnak. Még itt Spanyolországban is követni kell bizonyos szabályokat, ezért emlékszem, hogy az egy órával eltolt Anglia-Mexikó mérkőzést is „illegálisan” néztük egy ír bárban, ahol papírokkal lefedték a ki- és bejáratokat, és csak akkor engedték ki az embert, ha már nem akart visszatérni. Egy éjszaka alatt kvázi lakóházzá alakították, hogy az ottlévők nézni tudják a mérkőzést, hiszen ha követték volna a helyi törvényeket, akkor hajnali 3-kor, a mérkőzés kezdetekor be kellett volna zárniuk. Elég lett volna, ha akár egyetlen szomszéd kihívja a rendőrséget, és mindenkit hazazavartak volna, de szerencsére volt annyi az ottlakókban, hogy ezt nem tették meg.
Ez viszont egyáltalán nem igaz mindenhol, és a helyi szabályozások a helyi kultúrához igazodnak. Ezért nincs értelme a városvezetést felelősségre vonni ezért, hanem inkább azt kellene megvizsgálni, hogy miért tér el ennyiben a különböző országok kultúrája. Miért megszokott a mediterrán országokban az, hogy akár késő este is lehet társasági életet élni, miközben más országokban már 9-kor minden bezárt. Egyes országokat kivéve nem érzem valódi indoknak azt, hogy azért van ez így, mert a mediterrán országokban meleg van. Ha tehát változást szeretnénk elérni, akkor társadalmi szinten kellene ezt elkezdeni, amihez igazodnának a városvezetők is. Hülye lenne ugyanis bármelyik városvezető nemet mondani a magasabb bevételre, ha azt látja, hogy a helyieknek arra van igénye, hogy több időt töltsenek a szabadban.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.