Szép reggelt, jó reggelt kívánunk újra mindenkinek! Üdvözöljük kedves, adott esetben kedvetlen olvasóinkat, nagyvonalú támogatóinkat, de azokat is, akik magától értetődőnek tartják, hogy van Szalonna, még ha ez nem is igaz. Köszönjük mindenkinek a türelmet és a megértést, amelynek köszönhetően fellélegezhettünk egy hét erejéig és némi energiát gyűjthettünk ahhoz, hogy folytathassuk azt, amiben hiszünk, ami fontos nekünk.
Mint kilenc napja jeleztük, eddig is mindent egészségesen felfogott jelentéktelenségünk tudatában tettünk, meggyőződésünk szerint nincs annál fontosabb, mint tisztában lenni azzal, hogy nem vagyunk pótolhatatlanok, megkerülhetetlenek, hogy távolról sincs mindig igazunk, pláne nem lesz mindig igazunk, hogy az élet kisebb és nagyobb dolgai nem maguktól értetődőek, de ha nem felejtünk el hálásaknak lenni azért, ami egyáltalán nem magától értetődő módon megadatik nekünk, akkor talán nem járunk úgy, ahogyan azok járnak, akik abban a hitben élik romlott életük minden egyes napját, hogy mindig igazuk lesz, és ha ők nincsenek, összeomlik a világ.
Köszönjük a kritikákat, észrevételeket, javaslatokat, sőt, azoknak is köszönjük, akik feltétlenül ragaszkodtak ahhoz, hogy közöljék velünk, mennyire szarok vagyunk és micsoda öröm számukra, hogy nehéz helyzetbe kerültünk mert hátha végre eltűnünk, megszűnünk és akkor helyreáll az ő világuk rendje. Azoknak pedig, akik azt vágták a fejünkhöz, hogy szégyelljük magunkat, mert magyarellenesek vagyunk, azoknak nem köszönünk semmit, ők már eljutottak Pócs János szintjére, van épp elég bajuk. Sok mindent el tudtunk képzelni eddig is, ez mostanra sem változott, de hogy a magát nemzetegyesítőnek, a határon túli magyarok védőszentjének, egyáltalán a hazafiság, a patriotizmus, a magyarságeszmény megtestesítőjének aposztrofáló Fidesz bármely random képviselője eljusson odáig, ahol Pócs harcol az új kormány ellen, ahhoz bizonyosan nem létezik elég gazdag fantázia. Erre gondolunk:
Üzenet Erdélyből: gyalázat, ami Magyarországon történik, emiatt inkább lemondok a kettős állampolgárságról. Maradok inkább román.”
Az most mindegy, hogy hol nyílik az idézőjel, és ha sehol nem nyílik, akkor miért kell bezárni, de hogy az áprilisban elbukott választás után a Fidesz nevű párt azzal támadja az új kormánypártot, hogy kvázi lerománozza az erdélyi magyarokat egy állítólag erdélyi magyar nemzettárs üzenetére hivatkozva, aki szerint ha nem a Fidesz van kormányon Magyarországon, akkor ő román, az kemény. Ez nem a mi nem létező magyarellenességünkről mond el bármit, hiszen a hazafiságnak álcázott korrupció, romlottság kritikája senkit nem tesz magyarellenessé, mint ahogy egy korrupt, romlott rendszer alázatos szolgája és fekete öves ánuszsimogató propagandistája sem lesz magyarpártivá azáltal, hogy gyáva nyúlnak nevezi a magyar nemzet egységét kifejezni alkalmatlan távozó államelnököt. Akiért nem mellesleg pár hete még szolidaritási tüntetést szerveztek, amelynek a meg nem nevezett propagandista volt az egyik szónoka.
Mielőtt rátérünk tágabb értelemben vett közös dolgainkra egy utolsó köldöknéző barokk gondolat: még egyszer, mindenek előtt hálásak vagyunk mindazoknak, akik az elmúlt napokban azt üzenték nekünk, hogy számukra van értéke a munkánknak, hogy támogatásra érdemes ez a munka. Ezt rendkívül megtisztelőnek tartjuk, és igyekszünk méltó módon honorálni. A korrektség jegyében ugyanakkor tegyük ide: működésünket változatlanul a több kisebb összeadódó havi előfizetés képes biztosítani, ebben nem állunk jól. Ezért bár mindig nehezünkre esett kérni, és most se könyörgünk, arra szeretnénk biztatni mindenkit, akinek fontos az írott szó, a 20 másodpercen túlterjedő olvasás, a mindenkori közéleti berendezkedéstől független kritikus gondolat, hogy a jelenleg rendelkezésre álló csatornákon – PayPalon, Stripe-on, illetve hagyományos banki átutalás révén – álljon mellénk. Havi ezer vagy pár ezer forint támogatás is rendkívül sokat jelent nekünk, amellett, hogy felbecsülhetetlen függetlenséget és szabadságot biztosít. Akinek belefér, fizessen elő a Szalonnázón megjelenő extra cikkeinkre (havi 2100-2200 forint), mi közben gondolkodunk azon, hogy miképpen egyszerűsíthetnénk és hozhatnánk közös nevezőre a két felületet. Sajnos ez bonyolultabb adminisztratív újratervezést igényel, de rajta vagyunk.
Addig is: a mai nappal visszaáll az úgynevezett rendszeres műsorszolgáltatás, megpróbáljuk megtalálni azt a tempót, ami működik, amit összeomlás nélkül, a saját magunktól elvárt színvonalon, a legjobb tudásunk szerint össze tudunk rakni, e tekintetben a nyár következő hetei a kísérletezésről is szólnak majd. Megpróbáljuk elengedni a görcsöket, az esetleges rossz reflexeket. Ez nem mindig egyszerű, de szeretnénk hinni, hogy a cél nemes, és ezért érdemes és szükséges is áldozatokat hozni. Mivel a közösségi média, az algoritmusok eléggé nyilvánvalóan megölték a bulit, szeretnénk hangsúlyozni, hogy aki olvasni szeretné a tartalmainkat, az ne a Facebookon keressen elsősorban, hanem kattintson az oldalainkra, nem Zuckerbergnek írunk, aligha van rászorulva erre.
Ami a tágabban vett közös dolgainkat illeti: miután nem látunk a jövőbe, ezért sejtésünk nem lehetett arról (és ha volt is, akkor sincs jelentősége), hogy milyen súlyos eseményekben dús, milyen izgalmas hét lesz az, amit túlélési okokból átugrani kényszerülünk, de szerencsére nem szükséges beledőlnünk a kardunkba, semmiről nem maradtunk le. Nem veszünk részt semmilyen hírversenyben, nem akarunk és nem is tudnánk elsőként lecsapni minden magas labdát, nem akarjuk mindenkit lekönyökölve megmondani a tutit mindenről, úgyhogy igen, lesz időnk reflektálni és visszatekinteni arra, hol tartunk most, miután áprilisban sok tekintetben fundamentálisan megváltozott körülöttünk a világ. Erről is szólni fognak a következő napok. Azt már tudjuk – igaz, mi nem a helyszínen köpködtük a szotyolát -, hogy ugyan egy kifejezetten rossz összecsapás után Argentína legyőzésével Spanyolország a futball világbajnok, cserébe legalább minden idők egyik legcsodálatosabb bronzmérkőzését köszönhetjük Franciaországnak és Angliának.
Mindeközben egyes önjelölt békepárti, patrióta szuverén bukott moszkovita miniszterek azt remélik, hogy a hazájuk folytatólagos elárulásának minden mocska elől büntetlenül a kínai kommunisták kebelére menekülhetnek (a rendszerváltásnak remélt kormányváltás kudarca lesz, ha Szijjártó ún. BYD-topmenedzser funkcióban szabadlábon folytathatja gyalázatos létezését), de az mégiscsak jó érzés, hogy azon a szimbolikus napon térünk vissza, amikortól már nem egy önálló akarat nélküli, jellemtelen, gerinctelen kesztyűbáb Magyarország köztársasági elnöke. Az azért mégiscsak közérzetjavító, szimbolikusnál is szimbolikusabb jó hír, hogy Forsthoffer Ágnes házelnök személyében egy több mint vállalható szereplő fogja átmenetileg a nemzet egységét megtestesíteni. A járulékos hasznáról nem is beszélve 17. Alaptörvény-módosításnak, amely nyugdíjba küldi a magyar jogállam első számú hóhérját, Polt Pétert, aki máris önérzetesen toporzékol, amint szóba kerül, hogy már őt sem védi a rendszer, amelynek kiépítésében főszerepet vállalt, és bizony neki is számot kell adnia a tetteiről. Szerencsére ez már nem sok mindenkit érdekel. Hogy Polgár Judit alkalmas lesz államelnöknek, vagy sem, arról természetesen vannak gondolataink, meg is fogjuk osztani őket hamarosan, az biztos, hogy unatkozni nem fogunk a következő hetekben. És jól van ez így. A gyűlöletkeltés, az igazi magyarellenes nemzetrontás és korrupció tizenhat éve után van mit jóvátenni, és ehhez rengeteg idő kell. Az, hogy Gulyás Gergely lemondott a Fidesz frakcióvezetéséről, ebben a legkevésbé sem segít.
Úgyhogy őszinte kíváncsisággal tekintünk a jövőbe, akinek kedve van, tartson velünk, hamarosan folytatjuk, a régi-új kerékvágásban. Szép napot!
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.