Vannak hírek, amelyeket az ember háromszor is elolvas, mert biztos benne, hogy valamit félreértett. A Vál-völgye Vadásztársaság három zebrája megfagyott. Első olvasásra még azt hittem, valami afrikai hírportál cikke került véletlenül a magyar sajtóba. Másodszorra már arra gyanakodtam, hogy talán egy szatirikus lap tréfájáról van szó, de az épp olvasott portál nem a Hócipő volt. Harmadszorra kénytelen voltam tudomásul venni: nem, ez Magyarország. Fejér (vár)megye. Egy vadásztársaság. És zebrák. Ez olyan, mintha a Balaton-felvidéki Horgászegyesület delfineket és cápákat tenyésztene, vagy a Hortobágyi Csikós Egyesület pingvineket vásárolna, hogy a jegesmedvéi ne unatkozzanak.
A vadásztársaság szerint a három zebra a januári hidegben pusztult el. A bejelentés azonban csak hónapokkal később érkezett meg a hatóságokhoz (???), a tetemeket pedig nem az előírások szerint kezelték (???), ezért a kormányhivatal bírságot szabott ki. Egy negyedik zebra ügyében jelenleg is vizsgálat folyik, miközben rendőrségi nyomozás is indult. Az egész ügy annyira bűzlik, mint szerencsétlen zebrák teteme az afrikai szavannán három nap után, ha a sakálok és hiénák a keselyűkkel karöltve nem takarították volna el őket. A jogi felelősség kérdésében majd a hatóságok döntenek. Van azonban egy kérdés, amelyhez nincs szükség sem nyomozóra, sem szakértőre.
Mit keresnek zebrák egy magyar vadásztársaságnál? Nem állatkertben. Nem szafariparkban. Nem természetvédelmi központban. Nem egy fajmegőrzési program részeként. Hanem egy vadásztársaságnál. S még a bevételeiket sem emelték a kis csíkos csorda közönségnek való bemutatásával, hanem kifejezetten titkolták(???) őket, éppúgy, mint az antilopokat és a bölényeket. Ha valaki pár éve azt mondja egy vadásznak vagy erdésznek, hogy van olyan magyar vadásztársaság, amely antilopokat, bölényeket és zebrákat tart, valószínűleg azt gondolta volna, hogy a mesélő túl sok pálinkát ivott. Mert a vadásztársaságok dolga egészen más. Erdőink, mezőink honos lakóit, őzet, szarvast etetni télen, vaddisznóállomány, fácánok, vadnyulak szaporulatát figyelni, meghatározott idényekben szabályozott vadászatokat szervezni, kilőni. Leseket építeni, karbantartani. Élőhelyet védeni. Nem pedig azt találgatni, hogy vajon egy zebra mennyire bírja a Vértes lábánál a januárt.
A zebra tehát nem egyszerűen egzotikus állat, hanem ebben a történetben jelképpé válik. A szereptévesztés, a kivagyiság, a felelőtlenség és a dilettantizmus csíkos szimbólumává. Mert nemcsak a vadásztársaság tévesztette össze saját feladatát valami egészen mással. Mintha az elmúlt években egy egész ország kezdte volna elveszíteni az arányérzékét. A kastély már nem kastély, nem is múzeum, hanem uradalom. A majorság már nem gazdaság, hanem birodalom. A vadászház már nem vadászház, hanem reprezentációs, netán szigorúan megválogatott közönséggel ilyen-olyan parti-központ. A vadásztársaság pedig lassan szafarivá változik. Ez a történet persze valójában nem a zebrákról szól. Hanem a „miért ne?” országáról. Miért ne lehetne zebra? Miért ne lehetne antilop? Vagy bölény? Holnap pedig egy tigris, egy hópárduc vagy egy elefánt? Vagy kettő? Miért ne lehetne bármi? Hiszen meg lehet venni. Csakhogy attól, hogy valamit meg lehet venni, még nem biztos, hogy meg is kell. A gazdagság ugyanis önmagában nem érdem, bármit is mondott erről pl. Lázár János. Ahogy a szegénység sem bűn. A pénz csupán lehetőség. Hogy valaki ebből egyetemet épít, mint a Festeticsek, múzeumot, akadémiát alapít, mint a Széchenyiek, könyvtárat, mint a Telekiek, vagy éppen zebrákat vásárol, az már nem pénzügyi kérdés. Az értékrendi és jellemkérdés.
A zebra nem hagy örökséget. Legfeljebb kérdéseket vet fel. Bizonyára egyetlen zebra sem kérte, hogy Magyarországra hozzák. Nem vágyott Felcsútra. Nem akart egy vadásztársaság díszlete lenni. Egyszerűen csak egy állat volt, amelynek semmi köze nem volt ahhoz a világhoz, amelybe odakerült.
Aztán – a vadásztársaság szerint – három zebra megfagyott. Ha ez valóban így történt, akkor óhatatlanul eszünkbe jutnak azok a falusi emberek, akiknek egész életükben két tehén, három disznó és néhány tyúk jelentette a teljes vagyont. Ilyen volt pl. mindkét nagyapám. Nem olvastak állattenyésztési szakkönyveket. Nem jártak nemzetközi konferenciákra. Nem voltak milliárdosok. De azt tudták, hogy télen az állataikat védeni kell. Ha kellett, éjszaka is kimentek az istállóba. Ha kellett, plusz szalmát hordtak. Ha kellett, betakarták őket. Nem azért, mert törvény írta elő, hanem mert ezt diktálta az állataik szeretete, a gazda becsülete és annak a vagyonkájuknak a megőrzése, amiért keservesen megdolgoztak. Milyen dilettantizmus és nemtörődömség kell ahhoz, hogy ilyen nagytestű állatokat hagyjanak megfagyni?! Talán ezért olyan nehéz szabadulni attól az érzéstől, hogy itt valójában nem három zebra történetét olvassuk, hanem egy korszakét. Egy korszakét, amelyben a szemünk előtt zajlott le az a folyamat, ami azt mutatta, hogy a hatalomnak van egy különös mellékhatása. Meggyőzi a hatalomba kerülőt arról, hogy rá más szabályok vonatkoznak, hogy neki már nem kell magyarázatot adnia. Ugyanígy a közpénzen felhizlalt NER-lovagok esetében. Nekik nem kell elszámolniuk, nem kell megindokolniuk, olyan abszurditásokat, hogy pl. miért tart a vadásztársaságuk csíkos trópusi állatokat? Pedig kellene. Mert minden közösség egészsége azon is múlik, hogy megőrzi-e a józan észhez való ragaszkodását. Hogy kimondja-e időben: ez már nem a vadgazdálkodásról, nem a természetről, nem a hagyományról és nem is egy hobbiról szól. Hanem ez már a korlátok elvesztését mutatja.
A zebrák ezért itt maradnak velünk akkor is, amikor a bírságokat befizetik, a nyomozás lezárul, és a hírek lekerülnek a címlapokról.
Mert a zebra többé nem zebra. Ezek a zebrák egy korszak önarcképét mutatják. Csíkos, látványos, különleges – és teljesen fölösleges. S az ára? Mindegy. Könnyen jött, könnyen ment.
Egyszer majd történészek próbálják megmagyarázni, megtalálni a kulcsot ahhoz, hol rontottuk el? Hogyan alakulhatott ki ez a világ itt, Magyarországon, a lopott közpénzben dúskáló kevesek és ezzel párhuzamosan a mélyszegénységben élő családok, gyermekek hazája. Diagramokat rajzolnak, statisztikákat elemeznek, politikai folyamatokat vizsgálnak. Pedig lehet, hogy elég lesz felmutatni egyetlen újságcikket. Azt, amely arról szólt, hogy egy közigazgatásilag Alcsútdobozhoz tartozó, de a közvélemény számára inkább Felcsút szomszédságaként ismert Hatvanpuszta földjein működő magyar vadásztársaság három zebrája megfagyott.
Mert nem a zebrák tévedtek el. Mi tévesztettük szem elől, hogy mire való egy vadásztársaság, mire való a vagyon, és végső soron mire való a józan ész.
Ami végre talán visszatalált ebbe az országba.
Butola Zoltán
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A nap kommentje is lehetne éppen, ha Afrika-alsóról meséli valaki, hogy mennek arrafelé a dolgok, így viszont a magyar történelem egyik legpusztítóbb, konkrétan 21. századi kormánya működésének precíz leírásával állunk szemben, és még azt sem mondhatjuk, hogy nem sejtettük. Nem mondhatjuk, hogy nem tudtunk róla, de sejtésünk sem volt róla, és attól tartok, hogy az […]
Miközben az állítólag rózsát termő türelmünket kikukázva egyik lábunkról a másikra állva várjuk, hogy kiderüljön, mennyien bírtak bedőlni a bukott, korrupt Orbán-párt által a Sándor-palota elé szervezett, „önkényellenes” tüntetési felhívásnak, amely tüntetés egyik sztárfellépője az utóbbi években politikai kérdésekben kussoló, ámde a nyaraló miniszterelnök által újabb közpénzhorgászati mutatványokkal és Disneylanddel kapcsolatba hozott Áder János lesz, […]
Megfogadtam, hogy befejezem a kommentek, a posztok, meg a… mindenek írását. Hát ez nem jött be. Április 12-én megkaptam, amit akartam, illetve amit szerettem volna. (Kicsit áthágtam a szabályokat, mert a gyerekeimnek már kicsi korukban megtanítottam, hogy olyan nincs, hogy „akarom”, csak az, hogy „szeretném”.) Nem minden sikerült úgy, ahogy elképzeltem, de lássuk be, tizenhat […]
Lesz még ennél viccesebb és cifrább is, de egyelőre érjük be ezzel. Ha a nap kommentjét kerestük volna netán, bizonyára megtaláltuk: Az MCC az egyik legjobb dolog, ami az utóbbi időkben Magyarországon történt. Nagyon magas szakmai színvonalon képzik a fiataljainkat. Nehéz megmondani, hogy melyik az a gondolkodó, aki nem fordult meg ott – ezt írja […]
Itt van ez a budapesti nagykoalíciós korrupciós ügy. Aminek lényege, hogy egy parkfenntartási munkákat végző, több önkormányzattal szerződéses kapcsolatban álló céget irányító vállalkozó 2011 és 2024 között, önkormányzati ciklusokon és politikai oldalakon átívelően önkormányzati vezetői és politikai pozíciót betöltő embereket vesztegetett meg. A vesztegetési céllal kifizetett lóvé összege meghaladja a 2 milliárd forintot. A független […]
• Véleményért – drónok és droidok. Így működik Magyar Péter. A politikai véleményre fenyegetéssel reagál, nem válasszal, vagy ne adj’ isten: érvekkel. Áder Jánosnak joga és kötelessége megkérdőjelezni, szóvá tenni, sőt ellenezni a miniszterelnök alkotmányellenes módszereit – volt köztársasági elnökként és polgárként egyaránt. Nekünk, fideszeseknek pedig jogunk és kötelességünk kiállni igazunkért és egymásért. (Lázár János) […]
Viccelődünk, viccelődünk, csak senki nem röhög? Hát most kivételesen mégis röhögjük el magunkat, midőn elolvassuk a Magyar Nemzeti Médiaszövetség könnyes-bús, levegő után kapkodó közleményét, amelyben a gittegylet segítséget ajánl az elbocsátásokban érintett újságíróknak, tekintet nélkül arra, hogy ki milyen értékrend híve, ki milyen mértékben volt érintett a politikai jellegű tartalmak előállításában, továbbá elítéli „a szolidaritás […]
Zavarba ejtő dolog a demokrácia. Ha nincs, az a baj, ha van, az a baj. A hír: nem örülnek, mondhatni kiakadtak a 24.hu által megkérdezett bírók arra reagálva, hogy az új kormány rájuk lőcsölné a Kúria és az Országos Bírósági Hivatal elnöke – azaz Varga Zs. András és Senyei György – sorsának eldöntését, holott a […]
Amíg fél lábon állunk, hogy vajon Debrecen fideszes, Fidesz- és akkumulátorpárti polgármestere – aki éveken át lelkes támogatója volt a kormánya elcseszett, ámokfutó, környezetszennyező iparpolitikájának, aki az ő hirtelen megvilágosodásában azonban immár takarodásra szólította fel a kormányhivatal által már felfüggesztett Semcorp akkumulátorfólia-gyárat, miután a telephelyén a talajvízben többféle fémet és félfémet találtak, és konkrétan tizenháromezerszeres […]
Most, hogy a magát még mindig következetesen nemzetinek hazudó oldal megvédési egységfrontot képez a régi-új gazdája irányításával Hajdu János bukott TEK-vezér, frissen kinevezett fideszes biztonsági igazgató, egyben az aranykonvoj-ügy gyanúsítottja mellett, akiről azt terjesztik, hogy az a bűne, hogy megvédte a magyarokat, felmerült bennem, hogy és Lánczi Tamás mellett miért nem áll ki senki? A […]
Bármeddig szívesen hallgatom, hogy a Fidesz-KDNP hazug, embertelen trógereinek és piti tolvajainak fejére hányszor olvassa rá a miniszterelnök, hogy hazug, embertelen trógerek, akik egyben közpénz-tolvajok is, akik fizetési listán tartották a saját családtagjaikat mindenféle munkavégzés nélkül, hiszen az mindenképpen civilizációs, progressziós minimum, hogy az igazság kimondasson és utat törjön magának. Ezzel együtt azért egy kicsit […]
„Orbán Viktor ugyanúgy hazudott és trükközött a számokkal, mint ahogy azt anno Gyurcsány Ferenc tette” – ezt a következtetést vonta le Magyar Péter miniszterelnök Facebookon közzétett videójában, amelyben egyebek mellett összefoglalta a háromnapos informális kormányülésen történteket. Magyar állítása szerint a magyar költségvetést drámaian rossz állapotban találták a kormányzati átadás-átvétel után, mondhatni sokkot kaptak attól a […]
Ma még melegebb van, mint tegnap, úgyhogy még kevésbé van kedvem komolyan venni a szűnni nem akaró debilitást (például, hogy a Fidesz Havasi Bertalan hangján keresztül követeli a Tisza-kormánytól, hogy a Fidesz választási ígéreteit tartsa be!?), de bulvárjelleggel nézzük meg, hogyan futkározik a péniszerdőben láncait ledobva minden idők talán legostobább parlamenti képviselője, Némethbalázsvagyok, akinek nem […]
Meleg van, szombat van, a hőkupola igazán megrohadhatna, senkit nem érdekel, hogy ki mit böffentett hol és minek – ez alól kivétel képeznek Hegedűs Zsolt egészségügyi miniszter intelmei, amelyeket érdemes komolyan venni megfogadni -, de a 14 órakor kezdődő Pride-tól teljesen függetlenül teszek egy kivételt, mielőtt felkötöm magam. A korábban megénekelt KDNP civilizált kultúrlényeinek óbégatása […]
Pár nappal ezelőtt még rákosista módszerekkel vádolta az új kormányt, és saját hatása alá kerülve lefüggönyözött autókról és csengőfrászról delirált a parlamentben, tegnap viszont még ennél is továbbment Bóka János, a Fidesz nem létező polgári szárnyához tartozó értelmiségi emberarc, aki európai uniós ügyekért felelős miniszterként bukott bele abba, hogy a főnökének mindig igaza lesz, és […]
Átlagos hétköznap(ok) a 16 évig dúló NER romjain, miközben éppen nagy megújulásban és újrakezdésben van a bukott hatalom és korrupció maffiapártja: – az utolsó alászolga úgynevezett munkaviszonyának megszűnésével holnap, 2026. június 26-án kimúlik a Fidesz propagandáját éveken keresztül közpénzek milliárdjaiból terjesztő Megafon, – Óbuda volt fideszes polgármesterét, az NKA volt alelnökét (Bús Balázs) 30 napra […]
Van elég bajunk a 32 fokban enélkül is, sőt, ennél csak fontosabb problémák feszítik szanaszét az életünket, de azért így is feltűnik a bukott állampárt legújabb régi kommunikációs igazgatójának soros seggfájása. Helyenként majdnem olyan vicces, mint hogy 60 embert kirúgnak a Mandinertől és még mindig marad 48, aki bízik a fogyasztókban és a nemzeti tőkésosztályban. […]
A hír. „Úgy véljük, nem csak addig kell polgári értékrendet valló patriótának lenni, amíg könnyű, hanem akkor is, amikor nehéz. Sőt, akkor kell csak igazán kitartani az értékeink mellett” – írja közös nyílt levelében Navracsics Tibor korábbi miniszter, valamint a választás után hirtelen Mészáros Lőrinc szívélyes jótanácsát („legyetek bátorak!”) saját magára alkalmazva, ennek okán a […]
Két oktatóvideót raktunk ma egymás alá azzal a céllal, hogy valahányszor eszünkbe jut elégedetten csettinteni, hogy tényleg megbukott, tényleg vége van ennek annak a véres szájú gyűlöletpolitikának és ideológiai agymosásba csomagolt lealjasításnak, amit annyi éven keresztül tűrt a magyar társadalom, gondoljuk át még egyszer. Az első videón az áprilisi választási kampány talán legemblematikusabb pillanata, az […]
Vannak dolgok, amelyekre se a hőség, se a választási vereség utáni gyász, se a hányatott gyerekkor nem nyújt felmentést. Ilyen a keresztényfundamentalista hangulatkeltés, a homofób kardcsörtetés, a politikai haszonszerzést hajhászó hergelés, amely nem viszi előrébb és nem teszi jobb hellyé a világot, ellenben emberi életeket tesz tönkre. Erre nincs mentség, se felmentés. Ez az egyik […]
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.
