Rendhagyó jó reggelt kívánunk mindenkinek, szombatot, hétvégét!
A szokásos napindító helyett most egy személyes, most már nem egyszerűen esedékes, de halaszthatatlan poszt következik. Tartozunk vele mindenkinek, aki olvas minket, aki esetleg évek óta olvas minket, akinek valamilyen okból most is fontos ez a felület (nagyon megtisztelő), nem utolsó sorban magunknak. Akkor is, ha egyáltalán nem egészséges dolog, ha az ember magával, és nem ügyekkel, problémákkal foglalkozik, de az élet olykor mindent felülír. A halál nemkülönben. Sőt, a halál csak igazán.
A fantasztikus rendező, kiváló és érdemes művész, Szinetár Miklós mondta egy nem oly régen készült interjúban, hogy az egy nagyon nagy betegség, ha valaki magának túlzott jelentőséget tulajdonít, ő maga igyekezett ezt mindig elkerülni, és próbált rávezetni másokat is arra, hogy mindig őrizzék meg a hála képességét. A világért sem szeretnénk magunkat élő legendákhoz hasonlítani, de a saját, felismert, tudatosított jelentéktelenségünk tudatában, a hála képességének oly remélt megőrzése mellett, most meg kell állnunk néhány pillanatra. Eljött az ideje, hogy szembenézzünk azzal, amivel pár hónapja sem, és azóta sem sikerült.
Akik rendszeresen olvasnak minket, azok talán tudják: arra a szinte napra pontosan négy hónappal ezelőtti pillanatról van szó, amikor egy szombat reggel az éppen kiderülésnek indult, reményeket felvillantó égből érkező villámcsapás kettétörte az életünket, amikor elvesztettük Edgart, a kollégát, a barátot, a családtagot, a mindig biztos igazodási pontot. Akkor néhány napnyi ürességben való elmerülést követően bizony elmenekültünk a szembenézés elől. Pedig soha nem gondoltuk azt, hogy magától értetődne bármi, ami velünk történik, soha nem vettük magától értetődőnek, hogy amit kapunk, az jár, hogy a munka, amit lehetőségeinkhez, képességeinkhez mérten igyekeztünk mindig vállalható módon elvégezni, az rajtunk kívül bárkinek fontos annyira, hogy egyáltalán nem magától értetődő módon támogatandónak tartsa. Holott ha ez nem így lett volna, ha nem lettek volna olyan csodálatos, nagyvonalú, a szó létező, legnemesebb értelmében vett jó emberek szerény és jelentéktelen fennállásunk különböző szakaszaiban (egy részüket szintén elveszítettük, soha nem múló hálával gondolunk vissza rájuk) akiknek ez valóban fontos volt, akik mások helyett is mellénk álltak, akkor talán most ez a poszt sem íródna.
Mostanra azonban világossá vált számunkra, hogy mi még csak nem is a gyász első fázisában ragadtunk, mint azok, akik egy csúnyán elveszített választás estéje óta eltelt három hónapban sem jutottak túl a tagadáson, mi egyenesen azt hittük, hogy megspórolhatjuk a gyászt. Hogy ha nincs időnk gondolkodni, ha jelentősen megfogyatkozva is ugyanabban a tempóban folytatjuk, ha nem beszélünk róla, akkor minden jó lesz. És hát nagy valószínűséggel nem lesz jó. Négy hónapja pihenés nélkül, szünet nélkül, egyetlen szabadnap nélkül menekülünk saját magunk elől, hogy esélyünk se legyen szembenézni azzal, feldolgozni azt, hogy a munkatársunk, a barátunk, a családtagunk, a legfontosabb igazodási pontunk tudatosan, előre megfontoltan megóvott bennünket attól a tehertől, hogy minden reggel arra ébredjünk, hogy ma elveszíthetjük, mert neki másfél éve van hátra. Azt hittük, hogy ha ezzel nem nézünk szembe, akkor talán majd könnyebb lesz lehúzni a rolót, feladni, eldobni az elmúlt tíz évet, ha kiderül, hogy ez mégse megy nekünk. De nem lehet úgy tenni, mintha semmi nem történt volna.
Valóban. Nem lehet a végtelenségig menekülni. Meg kell válaszolni a kérdést, hogy ha ő nyolc éven keresztül a mi érdekünkben megtartotta magának ezt az információt azért, hogy ne essünk szét, ha elképzelhetetlen szenvedések árán, az utolsó pillanatig eltitkolva előlünk, hogy mekkora a baj, méltósággal küzdött azért, amit közösen összeraktunk, hogy ne hulljon darabokra ez az egész, akkor mi a következő lépés, hogy lehet ezt jól csinálni, és nem azt érezni, hogy cserben hagytuk? Az őszinte válasz az, hogy fogalmunk nincs, hogy lehet jól csinálni. Lehet, hogy sehogy, de a nagy menekülésben nem is volt időnk végiggondolni. Majd most lesz. Szembenézünk azzal, hogy ugyan nem százmilliós vagy milliárdos nagyságrendben mentek ki alólunk a közpénztámogatások, ugyan soha nem volt kiszámítható a holnapi napunk, mostanra az a helyzet is előállt, hogy növekvő olvasószám mellett, sok kedves, támogató, nem ritkán megható üzenet mellett sem látszik a holnapi napunk. Nincs ezzel semmi baj, ezek a tények. Hálásak vagyunk mindazoknak, akik nem mondták le az 1-2 ezer forintos havi támogatásukat azért, mert most már minden rendben van. Hálásak vagyunk mindenkinek, aki egyáltalán nem magától értetődő módon, számunkra felfoghatatlan nagyvonalúsággal üzente nekünk hónapról hónapra, a legreménytelenebb pillanatokban is, hogy számára van értéke annak, amit csinálunk. Nagyon sokat jelent, tudjuk, hogy nem volt soha magától értetődő.
Most pedig még kevésbé az, ezért hogy konkrétumokról is beszéljünk. Tudjuk: soha nem volt reális, hogy egy ilyen jelentéktelen kis oldal kizárólag olvasói adományokból – ehhez mindig ragaszkodtunk, a szabadságunk az egyetlen, ami – havi 3 millió forintos bevételt tudna generálni. De igen, nagyjából ennyire lett volna szükség ahhoz, hogy a napi kifli, a rezsiszámla, a könyvelő(k), a fenntartási költségek kifizetése után valamelyest kiszámíthatóan működni tudjon. Szembe kell néznünk azzal, hogy megfogyatkozva, életvitelszerűen, a megszokott tempóban ez nem folytatható. Nem is folytatjuk, a végkimerülés szélén állunk, és nem tudunk, nem is akarunk tovább menekülni. A számlálót a mai napon módosítjuk, négy hónap után holnaptól pedig tartunk egy áramszünetet, szembenézünk a gyásszal és átgondoljuk, hogy merre van tovább. Olvasóinknak ezzel lehetőséget adunk arra, hogy eldöntsék a sorsunkat. Így tisztességes. Akinek belefér, támogasson a munkánkban. Nem alamizsnát kérünk, eddig se tettük. Köszönünk mindent, ma a megszokott rendben folytatjuk.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A nap kommentje is lehetne éppen, ha Afrika-alsóról meséli valaki, hogy mennek arrafelé a dolgok, így viszont a magyar történelem egyik legpusztítóbb, konkrétan 21. századi kormánya működésének precíz leírásával állunk szemben, és még azt sem mondhatjuk, hogy nem sejtettük. Nem mondhatjuk, hogy nem tudtunk róla, de sejtésünk sem volt róla, és attól tartok, hogy az […]
Miközben az állítólag rózsát termő türelmünket kikukázva egyik lábunkról a másikra állva várjuk, hogy kiderüljön, mennyien bírtak bedőlni a bukott, korrupt Orbán-párt által a Sándor-palota elé szervezett, „önkényellenes” tüntetési felhívásnak, amely tüntetés egyik sztárfellépője az utóbbi években politikai kérdésekben kussoló, ámde a nyaraló miniszterelnök által újabb közpénzhorgászati mutatványokkal és Disneylanddel kapcsolatba hozott Áder János lesz, […]
Megfogadtam, hogy befejezem a kommentek, a posztok, meg a… mindenek írását. Hát ez nem jött be. Április 12-én megkaptam, amit akartam, illetve amit szerettem volna. (Kicsit áthágtam a szabályokat, mert a gyerekeimnek már kicsi korukban megtanítottam, hogy olyan nincs, hogy „akarom”, csak az, hogy „szeretném”.) Nem minden sikerült úgy, ahogy elképzeltem, de lássuk be, tizenhat […]
Lesz még ennél viccesebb és cifrább is, de egyelőre érjük be ezzel. Ha a nap kommentjét kerestük volna netán, bizonyára megtaláltuk: Az MCC az egyik legjobb dolog, ami az utóbbi időkben Magyarországon történt. Nagyon magas szakmai színvonalon képzik a fiataljainkat. Nehéz megmondani, hogy melyik az a gondolkodó, aki nem fordult meg ott – ezt írja […]
Itt van ez a budapesti nagykoalíciós korrupciós ügy. Aminek lényege, hogy egy parkfenntartási munkákat végző, több önkormányzattal szerződéses kapcsolatban álló céget irányító vállalkozó 2011 és 2024 között, önkormányzati ciklusokon és politikai oldalakon átívelően önkormányzati vezetői és politikai pozíciót betöltő embereket vesztegetett meg. A vesztegetési céllal kifizetett lóvé összege meghaladja a 2 milliárd forintot. A független […]
• Véleményért – drónok és droidok. Így működik Magyar Péter. A politikai véleményre fenyegetéssel reagál, nem válasszal, vagy ne adj’ isten: érvekkel. Áder Jánosnak joga és kötelessége megkérdőjelezni, szóvá tenni, sőt ellenezni a miniszterelnök alkotmányellenes módszereit – volt köztársasági elnökként és polgárként egyaránt. Nekünk, fideszeseknek pedig jogunk és kötelességünk kiállni igazunkért és egymásért. (Lázár János) […]
Viccelődünk, viccelődünk, csak senki nem röhög? Hát most kivételesen mégis röhögjük el magunkat, midőn elolvassuk a Magyar Nemzeti Médiaszövetség könnyes-bús, levegő után kapkodó közleményét, amelyben a gittegylet segítséget ajánl az elbocsátásokban érintett újságíróknak, tekintet nélkül arra, hogy ki milyen értékrend híve, ki milyen mértékben volt érintett a politikai jellegű tartalmak előállításában, továbbá elítéli „a szolidaritás […]
Zavarba ejtő dolog a demokrácia. Ha nincs, az a baj, ha van, az a baj. A hír: nem örülnek, mondhatni kiakadtak a 24.hu által megkérdezett bírók arra reagálva, hogy az új kormány rájuk lőcsölné a Kúria és az Országos Bírósági Hivatal elnöke – azaz Varga Zs. András és Senyei György – sorsának eldöntését, holott a […]
Amíg fél lábon állunk, hogy vajon Debrecen fideszes, Fidesz- és akkumulátorpárti polgármestere – aki éveken át lelkes támogatója volt a kormánya elcseszett, ámokfutó, környezetszennyező iparpolitikájának, aki az ő hirtelen megvilágosodásában azonban immár takarodásra szólította fel a kormányhivatal által már felfüggesztett Semcorp akkumulátorfólia-gyárat, miután a telephelyén a talajvízben többféle fémet és félfémet találtak, és konkrétan tizenháromezerszeres […]
Most, hogy a magát még mindig következetesen nemzetinek hazudó oldal megvédési egységfrontot képez a régi-új gazdája irányításával Hajdu János bukott TEK-vezér, frissen kinevezett fideszes biztonsági igazgató, egyben az aranykonvoj-ügy gyanúsítottja mellett, akiről azt terjesztik, hogy az a bűne, hogy megvédte a magyarokat, felmerült bennem, hogy és Lánczi Tamás mellett miért nem áll ki senki? A […]
Bármeddig szívesen hallgatom, hogy a Fidesz-KDNP hazug, embertelen trógereinek és piti tolvajainak fejére hányszor olvassa rá a miniszterelnök, hogy hazug, embertelen trógerek, akik egyben közpénz-tolvajok is, akik fizetési listán tartották a saját családtagjaikat mindenféle munkavégzés nélkül, hiszen az mindenképpen civilizációs, progressziós minimum, hogy az igazság kimondasson és utat törjön magának. Ezzel együtt azért egy kicsit […]
„Orbán Viktor ugyanúgy hazudott és trükközött a számokkal, mint ahogy azt anno Gyurcsány Ferenc tette” – ezt a következtetést vonta le Magyar Péter miniszterelnök Facebookon közzétett videójában, amelyben egyebek mellett összefoglalta a háromnapos informális kormányülésen történteket. Magyar állítása szerint a magyar költségvetést drámaian rossz állapotban találták a kormányzati átadás-átvétel után, mondhatni sokkot kaptak attól a […]
Ma még melegebb van, mint tegnap, úgyhogy még kevésbé van kedvem komolyan venni a szűnni nem akaró debilitást (például, hogy a Fidesz Havasi Bertalan hangján keresztül követeli a Tisza-kormánytól, hogy a Fidesz választási ígéreteit tartsa be!?), de bulvárjelleggel nézzük meg, hogyan futkározik a péniszerdőben láncait ledobva minden idők talán legostobább parlamenti képviselője, Némethbalázsvagyok, akinek nem […]
Meleg van, szombat van, a hőkupola igazán megrohadhatna, senkit nem érdekel, hogy ki mit böffentett hol és minek – ez alól kivétel képeznek Hegedűs Zsolt egészségügyi miniszter intelmei, amelyeket érdemes komolyan venni megfogadni -, de a 14 órakor kezdődő Pride-tól teljesen függetlenül teszek egy kivételt, mielőtt felkötöm magam. A korábban megénekelt KDNP civilizált kultúrlényeinek óbégatása […]
Pár nappal ezelőtt még rákosista módszerekkel vádolta az új kormányt, és saját hatása alá kerülve lefüggönyözött autókról és csengőfrászról delirált a parlamentben, tegnap viszont még ennél is továbbment Bóka János, a Fidesz nem létező polgári szárnyához tartozó értelmiségi emberarc, aki európai uniós ügyekért felelős miniszterként bukott bele abba, hogy a főnökének mindig igaza lesz, és […]
Átlagos hétköznap(ok) a 16 évig dúló NER romjain, miközben éppen nagy megújulásban és újrakezdésben van a bukott hatalom és korrupció maffiapártja: – az utolsó alászolga úgynevezett munkaviszonyának megszűnésével holnap, 2026. június 26-án kimúlik a Fidesz propagandáját éveken keresztül közpénzek milliárdjaiból terjesztő Megafon, – Óbuda volt fideszes polgármesterét, az NKA volt alelnökét (Bús Balázs) 30 napra […]
Van elég bajunk a 32 fokban enélkül is, sőt, ennél csak fontosabb problémák feszítik szanaszét az életünket, de azért így is feltűnik a bukott állampárt legújabb régi kommunikációs igazgatójának soros seggfájása. Helyenként majdnem olyan vicces, mint hogy 60 embert kirúgnak a Mandinertől és még mindig marad 48, aki bízik a fogyasztókban és a nemzeti tőkésosztályban. […]
A hír. „Úgy véljük, nem csak addig kell polgári értékrendet valló patriótának lenni, amíg könnyű, hanem akkor is, amikor nehéz. Sőt, akkor kell csak igazán kitartani az értékeink mellett” – írja közös nyílt levelében Navracsics Tibor korábbi miniszter, valamint a választás után hirtelen Mészáros Lőrinc szívélyes jótanácsát („legyetek bátorak!”) saját magára alkalmazva, ennek okán a […]
Két oktatóvideót raktunk ma egymás alá azzal a céllal, hogy valahányszor eszünkbe jut elégedetten csettinteni, hogy tényleg megbukott, tényleg vége van ennek annak a véres szájú gyűlöletpolitikának és ideológiai agymosásba csomagolt lealjasításnak, amit annyi éven keresztül tűrt a magyar társadalom, gondoljuk át még egyszer. Az első videón az áprilisi választási kampány talán legemblematikusabb pillanata, az […]
Vannak dolgok, amelyekre se a hőség, se a választási vereség utáni gyász, se a hányatott gyerekkor nem nyújt felmentést. Ilyen a keresztényfundamentalista hangulatkeltés, a homofób kardcsörtetés, a politikai haszonszerzést hajhászó hergelés, amely nem viszi előrébb és nem teszi jobb hellyé a világot, ellenben emberi életeket tesz tönkre. Erre nincs mentség, se felmentés. Ez az egyik […]
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.
