Biztos nagyon fontos a Fidesz paródiába hajló önkényellenes tüntetése a Sándor-palotánál, ez viszont egy kicsit fontosabb. A magyar oktatáspolitika, következésképpen az oktatás helyzete borzalmas. Ez persze nem tegnapelőtt alakult így, ez az elmúlt évtizedek kormányainak sara, ami távolról sem csak Orbán Viktorhoz köthető, noha az utolsó szögeket ő, illetve a rendőrminisztere verte be a magyar oktatás koporsójába. Miközben az utóbbi években a mellüket döngették az ún. keresztény, nemzeti politikusok és arról hadováltak, hogy hazaszerető magyarokat nevelnek az iskolákban, addig azzal szembesülhettünk, hogy egyrészt átvették az egyházak az oktatási intézmények egy jó részét, alapítványokba szervezték ki a felsőoktatási intézményeket, és elérték, hogy folyamatosan lecsússzanak a nemzetközi rangsorokban a hazai egyetemek. Ez persze nem is volt csoda azt követően, hogy Pintér Sándor volt a felelős a hazai oktatásért, valamint egészségügyért egyaránt felelős miniszter, ami tényleg megadta a kegyelemdöfést a területnek. Pedig ahogy írtam, korábban sem volt azért világszínvonalú a magyar oktatás, még a szocialista időkben sem.
Nekem is akadnak még emlékeim bőven a gyermekkoromból, amikor az iskolába azért járt be az embert, mert be kellett. Persze voltak olyan tanórák, amelyeket élveztem, de összességében inkább úgy írnám le az egészet, hogy túléltem a magyar oktatási rendszert. Mi is 30-as létszám fölötti osztályokban tanultunk, ahol a tanárnak nyilván nem volt sem ereje, sem pedig ideje arra, hogy bárkit, aki vagy felfelé vagy lefelé kilógott a sorból, valamilyen szinten kiemelje. Persze egy szülő mindig dönthetett úgy – nyilván ha volt erre pénze -, hogy látva a gyermek érdeklődését bizonyos tantárgyak iránt, különórákra íratta be. Azonban akinek erre nem volt pénze, az egész egyszerűen nem tudta kiemelni a gyermekét semmilyen értelemben, és teljesen mindegy volt, hogy valamiben a társainál esetleg lényegesen jobban teljesített, az nem számított. Pedig az igazság az, hogy a gyermekek egy csoportja sokkal jobb bizonyos tantárgyakban, mint a többiek. Azonban lehet, hogy például matematikából kiváló, irodalomból viszont pocsék, ezért arra lenne szükség, hogy valamilyen módon ezt észleljék az oktatók is.
Az előző kormányok meg sem próbálkoztak ennek a létező kihívásnak a kezelésével, és elérték, hogy oktatók ezrei menjenek úgy nyugdíjba, hogy helyükre már ne érkezzenek fiatalok. Mert hát kinek lenne csábító az éhenhalásra elegendő fizetés huszonévesen? Hülye lenne bárki is tanárnak elmenni, ha megtanulhat valami olyan szakmát, amelyet még akár idehaza is megfizetnek. Ez persze egy több évtizedes, lassú erodálódás és hanyatlás volt, aminek az utóbbi években értek be a „gyümölcsei”. Így történt meg az, hogy mindenféle olyan emberek kezdtek el diákokat oktatni, akiknek semmi keresnivalójuk nem lehetett volna egy tanteremben. Azonban a szükség nagy úr, ezért valahogy megoldotta a kormány, hogy ha csak a számokat nézik, akkor elfogadható legyen az oktatási rendszer helyzete. Ehhez persze az is kellett, hogy az oktatók képtelenek legyenek egységesen kiállni és elérni azt, hogy ne extra órákat vállaljanak el a kollégáik helyett, hanem változást tapossanak ki a kormányból.
Sajnos a többség magára hagyta azokat az oktatókat, akik mindent kockáztattak annak érdekében, hogy javítani lehessen a helyzeten. Ahogy magára hagyták a fekete ruhás nővért az egészségügyben dolgozók, úgy magára hagyták azokat az oktatókat is, akiknek volt vér a pucájukban ahhoz, hogy szembeszálljanak Orbánékkal. Ennek eredménye az lett, hogy a tökös oktatók elveszítették a munkájukat, miközben a gyávák megtarthatták azt. Márpedig egy pedagógustól azt várná el az ember, hogy példát mutasson, de sajnos ma már ott tartunk, hogy az iskolák igen nagy százalékában olyan oktatók vannak, akik komolyan hittek Orbánék ígéreteiben, és támogatták a Fideszt a „munkájában”. Véleményem szerint az az oktató, aki nem ismerte fel, hogy mit művelt az Orbán-kormány, az jobb lenne, ha nem oktatná senki gyermekét sem, hiszen feltételezem, hogy nem a legélesebb kés a fiókban. Mert egy tanár egészen biztosan nem az anyagiak miatt támogatta a Fideszt, hiszen kevesen keresnek rosszabbul, mint egy tanár.
Azonban ez az időszak – még ha lassan is -, de 16 év után véget érhet és elkezdődhet a változás. Egy olyan változás, amely rendszerszintű kell hogy legyen. El kell felejteni, hogy a legfontosabb az, hogy oktatási rendszer nemzeti legyen, ahol a tantervben például mindenféle kétes megítélésű szerzők műveit kell előtérbe helyezni. Az persze fontos, hogy a magyarok ismerjék a saját történelmüket, megtanulják, hogy honnan érkeztek és azt, hogy mi az, ami összetartja a magyarokat. Azonban ezt úgy kell megtanítani, hogy ne nacionalistákat neveljünk, akik lenézik más országok lakóit, hanem úgy, hogy büszkék legyenek rá, viszont nyitottak legyenek más kultúrák és országok iránt is. De talán a magyar oktatás legfontosabb aspektusa nem a kultúra átadása – nyilván az is fontos -, hanem az, hogy olyan tudásra tegyenek szert, aminek van is értelme, ami hasznosítható a mai világban. Modernizálni kellene az oktatást, komolyabban foglalkozni a nyelvoktatással és tudomásul venni, hogy a robotika és a mesterséges intelligencia ma már hozzátartozik az emberek mindennapjaihoz. De azt is fontosnak vélem, hogy a demokrácia, az állampolgári nevelés, mint különálló tantárgy – vagy akár a történelemoktatás részeként – jelen legyen a tantervben. Hiszen jobban járna mindenki, ha már gyermekkortól fogva megértenénk, hogy talán a legfontosabb dolog a felelős állampolgári viselkedés, amit többek között úgy is lehet gyakorolni, hogy négyévente elmennek szavazni, és két választás között is éberen figyelik, hogy mit tesz, vagy nem tesz a mindenkori országvezetés.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.