NEHAZUGGY

Egy nincs köztük, aki ne lenne megsértődve

Molnár Bálint | Ma | 8:06

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 62,975 forint, még hiányzik 2,937,025 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Kellemes jó reggelt, szép napot, új hetet mindenkinek!

Volt némi hezitálás bennem, hogy honnan kezdjem az alámerülést, arra jutottam hogy a bulvárpolitikai mocsaras közelmúlt irányából dobnám fel az új hetet, kommentárt se nagyon igényel, bár nehéz higgadtan feldolgozni. Majdnem olyan nyomorúságos, mint amikor a fideszes propagandista a Fidesz kommunikációs igazgatójának vállán sírja el, hogy rohadt nehéz megélni a piacról. Ja, pláne annak, aki soha nem próbálta.

A Magyar Narancs megszerezte Európa mindenki által tudottan legjobb, ennek ellenére megbukott külügyminiszterének ama életrajzát (CV), amit a szóban forgó orosz kémek által előszeretettel látogatott minisztériuma küldött az egyes külföldi képviseletekre azzal a céllal, hogy onnan küldjék szét az illetékes külföldi tárgyalópartnereknek a soros találkozók előtt. Erre azért volt szükség, mert előfordult, hogy egyes vendéglátók nem voltak tisztában azzal, hogy a világ legbiztonságosabb, legszuverénebb és saját világpolitikai súlyát meghaladóan fajsúlyos Orbán-féle Magyarország létezik egyáltalán, és hogy valamennyire kerüljenek képbe a tárgyalópartner személyével. Ez mindenkivel előfordulhat azóta is, nem pusztán a legsikeresebbekkel és legbüszkébbekkel, ezért a külügyminiszterek általában ezekben az önéletrajzokban felsorolják a tudományos munkáikat, egyetemi munkásságukat, esetleg a civil életben elért szóra érdemes sikereiket, mindent, amire büszkének szokás lenni a diplomáciában és úgy amúgy is. Az egy dolog, hogy ehhez képest Pjotr Szijjártó CV-je kifejezetten tömör, nem szégyen az. Ami viszont a tömörségből nem maradhatott ki, az akkor is letaglózó, ha a legkevésbé sem meglepő:

„Igazolt futsal játékos volt, két meccsen az első, nyolcvanöt meccsen pedig a másodosztályban is pályára lépett 2011 és 2016 között.”

Nem akarom túltolni a kommentárt, de ez az alak az, aki négy év alatt 5 milliárd forintot égetett el a világ körül azért, hogy ezt az információt egy rakás helyen megtudják, ahol a sánta kutyának se volt fogalma se arról, hogy ki az a Szijjártó. Hát ez volt: az egyik legártalmasabb, legundorítóbb, legvállalhatatlanabb figurája a NER-nek. Kispályás volt, kispályás maradt, bármit is hitetett el vele a nagypályás korrupt főnöke, és azt hiszem, legalábbis sorsszerű, hogy 2014-ben kezdődött történelmi szégyennel mérhető külügyminiszteri karrierje ott ért véget a legnagyobb dicstelenségben a minisztériuma darálógépei között. Nem véletlen, hogy azóta se sokat mutatkozott, nem véletlen, hogy nem veri a dobokat, nem állt be az újabban az önkény ellen harcoló, magukat viccesen konstruktív ellenzéknek nevező pajtásai közé, az őt állandóan jellemző hisztérikus toporzékolási kényszer és idegállapot szart se ér már hatalom nélkül. Nem mintha egyedül lenne ezzel, de ha valaki mindent megtett azért, hogy élete végéig a megvetés legyen az osztályrésze, az ez a nyomorúságos moszkovita lábtörlő. A megvetés persze csak egy része a futsaldiplomáciai életműnek, a felelősségre vonás még hátra van.

Gyanítom, hogy Pjotr ezen a héten se ereszkedik le odáig, hogy befáradjon a munkahelyére, azaz részt vegyen a parlament rendkívüli ülésén, pedig van számára jó hír: Magyar Péter miniszterelnök ezúttal megkíméli az ellenzéki patkó illusztris díszleteit a napirend előtti felszólalásától, a tizenhat év alatt elkövetett bűneik semennyire nem indokolatlan, még nagyon sokáig teljesen indokolt fejükre olvasásától. Tekintettel arra, hogy az ankarai NATO-csúcson lesz jelenése, ahova nem kormányzati luxusgéppel, hanem menetrend szerinti járattal megy. Abban mondjuk nem vagyok biztos, hogy sokkal jobban járnak a napirend előtt felszólaló Vitézy Dáviddal vagy a távollétében a feladatait ellátó Ruff Bálinttal, de ez szerencsére senkit nem érdekel.

Bízom benne, hogy a régi reflexek szerint már készülnek a panaszos propagandabugyrokban a köpködő tartalmak, amiért Törökországba nem csak két minisztere, Orbán Anita és Ruszin-Szendi Romulusz, hanem a két kisebbik fia is elkíséri Magyart, akikkel a NATO-csúcs után négy napot töltenek Antalyában. Remélem, szóvá teszik, hogy micsoda szar ember ez, nemcsak Veledvagyunkjánost bántja, de megint hazudott, átvert mindenkit, amikor azt mondta, hogy az uniós források hazahozatalának feszített menetrendje és a rengeteg megörökölt nyomorúság miatt senki nem megy szabadságra ezen a nyáron. Erre tessék. Ennél nagyobb örömökben szerintem nem nagyon lesz részük a Dér Stefiknek, úgyhogy lehet visítani. Mindenki más pedig megpróbálhatja megtippelni, hogy ha most egy másik, egy hírhedt miniszterelnök képviselné Magyarországot ezen az eseményen, az mennyibe fájna a költségvetésnek. Ettől persze változatlanul nem tartom jó ötletnek a képviselői mandátumok számának alaptörvényi korlátozását, egy korrekt választási törvény ellenben tökéletesen képes lenne orvosolni a megélhetési parlamenti politizálás problémáját, de azzal, hogy a miniszterelnök transzparensen kommunikál és elmondja, hogy mi következik, és például nem kér a segge alá luxusgépet, szerintem máris sokkal előbbre van az ország.

Ugyanez az előremutatás nem mondható el Káder János mártírról, és az ő Kék Bolygó Alapítványáról, amelynek remek névjegyéhez az feltétlenül hasznos információ, hogy a 2014-ben a Szijjártóra lecserélt Martonyi János korábbi külügyminiszter lemondott az alapítvány kuratóriumi tagságáról, ellenben a vadonatúj főigazgató Csepreghy Nándor, Lázár János miniszterhelyettese lett, aki ebbéli minőségében nettó 2 millió forintot kap havonta. Ennek alapján különösen büdös az a kirohanás, amit a korábbi államelnök alapítványa kihányt magából, amikor a Telex a miniszterelnök ama kijelentéséről kérdezte őket, hogy az áprilisi választás előtt még 7 milliárd forint közpénzt kaptak a korábbi, mintegy 18 milliárd mellé: szánalmas vergődés.

Tehát miután az alkotmányos puccs és hidegháborús orwelli világ miatt aggódó bús képű mindent aláíró gépezet sértődött közleményben szólította fel Magyar Pétert, hogy hozza nyilvánosságra a bizonyítékokat, amelyek alátámasztják, hogy ő egy közpénzt pazarló közpénzhorgász (vagy kérjen bocsánatot), a miniszterelnök elkezdte sorolni az egyébként nyilvánosan is elérhető bizonyítékait annak, hogy Áder és alapítványa számolatlanul égeti a közpénzt, előállnak azzal, hogy vergődik, és felfedezte a lukat a csövön. Tehát miközben a rossz emlékű Lázár embere mostantól 2 milliós fizetésért játssza a környezetvédőt, miközben aggódó környezetvédő szerepbe rándulva okoskodnak, konferenciázgatnak közpénzmilliárdokból, Magyarország elsivatagosodik a pórnép szeme láttára, de nincs egyetlen olyan fideszes káder, aki ne lenne megsértődve azon, hogy néven nevezik, és a szemére hányják, hogy mit művelt tizenhat éven keresztül. Egy nincs, nulla.

Ja, hogy azt nem írhatták, hogy értelmes, előremutató dolgokra költöttük azt a felfoghatatlan mennyiségű közpénzt, mondjuk szennyvíztisztítót és hulladékudvart létesítettünk, korrekt átlátható pályáztatással, hozzáértő szakmai szervezetekkel, nem a rezsim strómancégeihez áramoltattuk vissza a lóvét. Ezt nem írhatják, mert ilyen nem történt. Ezért nem tehetnek mást, mint ami ócska fideszes lényükből fakad: sértődötten vagdalkoznak, hogy hát mindenki tudta, hogy mi ezt a pénzt megkaptuk az államtól. Minél több ilyen hisztérikus, önérzetes nyilatkozatot olvasok, minél hangosabban óbégatnak, annál jobban remélem, hogy nem évül el semmi, mindennek utánamennek a független hatóságok, és egyetlen Áder és Csepreghy se marad ki az elszámoltatásból.

Szánalmas vergődés? Szerintem a szánalmas vergődésnek az a definíciója, amikor Sulyok Tamás egy lengyel lapnak panaszolja, hogy Magyar Péter kormánya már a látszatra sem ad, és arról árulkodik, hogy nemcsak őt, de az Alkotmánybíróság meg a Kúria elnökét is politikai indokkal akarja eltávolítani. Szerintem ez a szánalmas vergődés. Emberi méltóság, tartás és jellem nélkül leélni egy életet. Pedig mindig lehet választani. Csókolom.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!