NEHAZUGGY

Ezek tényleg nem veszik észre magukat?

Lázár Gergő | Ma | 19:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 46,240 forint, még hiányzik 2,953,760 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Időnként már majdnem szórakoztató figyelni, hogy az amerikai kormány – ezúttal az alelnök, J.D. Vance főszereplésével – időről időre megpróbál beleszólni abba, hogy egy másik ország miként hozzon döntéseket. Az amerikai alelnök arról beszélt, hogy valami egyértelműen nem működik Nagy-Britanniában, és az emberek strukturális változásokat akarnak látni. Arra utalt ezzel, hogy az elmúlt 10 évben Andy Burnham leendő kormányfő már a hetedik miniszterelnöke lesz az Egyesült Királyságnak. Ami akár lehet is annak a nyilvánvaló jele, hogy nem minden működik kifogástalanul a brit szigeteken, viszont kérdés, hogy ehhez mégis mi köze van az amerikai alelnöknek? Nem elég, hogy kiderült, Elon Musk – a világ jelenleg leggazdagabb embere, aki konkrétan képes volt pozíciót vásárolni magának az amerikai kormány környékén – többet posztolt a brit helyzetről, mint a saját cégeiről, de folyamatosan az is kiderül, hogy az amerikai vezetés is úgy érzi, joga van beleszólni a britek belügyeibe.

Mondjuk talán nem is csoda, hogy így gondolják, hiszen már elrabolták a venezuelai diktátort a saját otthonából, majd megtámadták Iránt és felszólították a helyieket, hogy követeljenek ki egy rendszerváltását. De J.D. Vance arról is ismert, sőt, ezzel mutatkozott be Európának, hogy tavaly februárban a Müncheni Biztonsági Konferencián kiosztotta szinte az egész kontinenst, kiemelten az Európai Uniót. Bírálta a bevándorláspolitikát és az európai demokrácia állapotát, valamint arra figyelmeztette a kontinenst, hogy az USA a saját érdekeit helyezi előtérbe. Ez az ember megmondta, hogy miként kellene kormányoznia a különböző európai országoknak, miközben jól láthatóan észre sem veszi, hogy a fél világ jelenleg az Egyesült Államokon nevet vagy veri a fejét a falba. Lehet, hogy most ünneplik az ország 250. születésnapját, de hogy ezt nem egy méltó, emelkedett ünnepségsorozattal tették meg, az egészen biztos. Az algás, széthulló medence Washingtonban, majd a UFC gála a Fehér Ház zöld gyepén csupán azt érte el, hogy Amerika idétlenkedésén, töketlenségén nevet a fél világ.

Erre ezek a senkik körbeutazzák a világot, és amerre járnak, mindenhol elmondják, hogy mit kellene máshogy csinálni. Egyébként ez az ember, J.D. Vance volt az is, aki a választások előtt azért utazott Magyarországra, hogy beálljon a Fidesz mögé. Kampányolni volt itt. Vagyis az amerikai alelnök szerint Európa rossz irányba halad, viszont Orbán Viktor egy nagyszerű vezető. Ehhez képest a magyarok igen nagy többsége úgy elzavarta a Fideszt a hatalomból, hogy azóta se tért magához. Ez azért mutatja a valóságérzékelésük minőségét, és azt, hogy mennyire vannak képben azzal, ami Európában valójában történik, hogy mit akarnak az európai emberek. És igen, lehet, hogy a briteknek vannak problémáik, ez egyáltalán nem vitás, viszont pontosan ezért zavarja el a nép az egyes vezetőket. Ellentétben mondjuk az Egyesült Államokkal, ahol jól láthatóan bármit tehet egy elnök, nem igazán mozdíthatják el a pozíciójából. Pedig Trump belebonyolódott már számtalan olyan ügybe, amelyet egyetlen brit miniszterelnök sem élt volna túl. Ehhez képest a változást strukturális hibának tekintik, miközben éppen ez mutatja azt, hogy a briteknél továbbra is hallgatnak az emberek véleményére, és ahhoz alkalmazkodnak.

Mindeközben az Egyesült Államokban tegyen bármit is az elnök – talán erre Richard Nixon az egyetlen ellenpélda a közelmúltból – pozíciójából nem lehet elmozdítani. Nem fogják leváltani, hogy a helyére egy másik politikust helyezzenek, hanem négy éven keresztül kitartanak mellette, történjen bármi, csináljon bármekkora marhaságokat. Az emberek nem elégedettek Donald Trump elnökségével – még a sajátjai között is akadnak sokan olyanok, akik le szeretnék váltani -, de azon túl, hogy a félidős választáson kinyilváníthatják az elégedetlenségüket, nem sok mindent tudnak tenni. Még valamivel több, mint két évig egészen biztosan Trump lesz az amerikai elnök, noha annyi pozitívum ebben van, hogy utána már soha többé nem kerülhet ebbe a pozícióba. Már persze ha nem írja át az alkotmányt, és nem éri el valahogy, hogy az emberek ezt elfogadják, és akár harmadik alkalommal is rá szavazzanak.

Jelenleg a világ az Egyesült Államokat figyeli a futball világbajnokság miatt, viszont az ország 250. születésnapja nem sokakat érdekel, miután magukra haragítottak tényleg szinte mindenkit. Nem tudom, hogy mikor volt utoljára olyan rossz az Egyesült Államok megítélése külföldön, mint most. Mióta én élek, egészen biztosan nem volt rosszabb időszakuk. Tehát vélhetően jobban tennék, ha inkább azzal foglalkoznának, hogy mi történik az USA-ban, és miért váltak nevetségessé, megbízhatatlan partnerré a többség számára, mielőtt más országok kormányát kritizálják. Pláne a britekét, ahol a demokrácia a mai napig egy létező konstrukció, annak számtalan hibája ellenére is. Ez az utóbbi pár év úgy fog bevonulni a történelemkönyvekbe, mint az az időszak, amikor a világ korábban leghatalmasabb birodalma elveszítette ezt a jelzőjét, és az idióták, valamint törvénysértők Mekkájává vált. Azt, amit az előző amerikai elnökök évszázadokon át építettek, egy rosszul meghozott döntés örökre megváltoztatta. Donald Trump kétszer négy év alatt képes lehet arra, hogy átadja a világ vezetését Kínának, és elérje, hogy az egykor sokak által a szabadság hazájának kikiáltott országa nevetség tárgyává váljon. Ez azért teljesítmény, azt el kell ismerni.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!