Független jó reggelt mindenkinek július 4-én! Is. A függetlenség alapvetően jó dolog, hogy létezik-e, abban lehet kételkedni, de törekedni rá érdemes. A függetlenség menő, a függőség, a kiszolgáltatottság, az alárendeltség, a szolgaság nem finom, bár az is igaz, hogy sokaknak akikre semmi kedvem ujjal mutogatni, remekül kifizetődött/kifizetődik. A függetlenség nehéz dolog, de a jobb sorsra érdemes Egyesült Államok nemzeti ünnepétől elrugaszkodva a saját értékrendet, nem mások elvárásai, hanem a saját meggyőződés és elvrendszer szerint alakított létezés képességét értjük alatta, akkor arra szerintem érdemes törekedni. Szóval a függetlenség felszabadító dolog, a szolgaság meg akkor is szar, ha ideig-óráig megéri szolgának lenni, bármit gondolkodás nélkül végrehajtani, bárkit tönkretenni. A vége úgy is az, ami Lázár János hódmezővásárhelyi szennylapjának (Promenad24): kuka, megvetés. Lendüljünk is tovább.
Úgy látszik, nemcsak a Fidesz híveinek és legtöbb oszlopos tagjának nem szólt senki, hogy nem úgy állnak a számok, ahogy Mráz Ágoston Sámuel Huba Töhötöm Károly és pajtásai állítják, de a Magyar Közút se készült az ormányváltásra, nincsenek meg a 2023-ban kikukázott, vármegyés lófaszokra lecserélt régi táblák. Hogy ellopták vagy bezúzták vagy mit csináltak vele, a végeredmény szempontjából mindegy, nekem elsőre az 50 millió forintos nagyságrend, amennyibe elvileg az 589 új megyehatárjelző tábla előállítása kerülne, elég kevésnek tűnt. Gondolom, reflexszerűen rádobtam a NER-féle alkotmányos költséget, ha valamelyik fiók mélyéről előkerül az előző áttáblázás költsége, akkor lehet majd pislogni megint. Az mondjuk a minimum lenne, hogy az, aki ezeknek a régi tábláknak a megsemmisítéséről döntött, a családi kasszából fizesse vissza, de nem értek hozzá.
50 millió? Vicces kis összeg, ennyiből tuti fel se szállt a bukott Pjotr miniszter ványadt segge alá tolt magángép, nem? Nem, nem vicces. Rohadt sokba került az önmagában is pusztító moszkovita, EU-ellenes szabadságharc külpolitikája az országnak, ami önmagában felveti a büntetőjogi felelősség kérdését. Az már csak penészes hab a haza elárulásának romlott tortáján, hogy az erre a célra fordított magángépes luxusrepülések közel 5000 millió forint közpénzt emésztettek fel. Ennyit égetett el 2022 óta az oroszok láncos ügynöke: 2022 és 2026 között összesen 53 alkalommal bérelt magángépet a hivatali útjaihoz Szijjártó és az ő orosz kémek átjáróházává züllesztett tárcája, ennek teljes összege 4 865 701 595 forint. Jó, túloztam, nem egészen 5 000 000 000. Mi a faszt lehet erre mondani? Hogy mindenki által tudottan ennél kevesebből nem lehetett volna kipicsázni Magyarországot az európai érdekszférából és kultúrkörből? Szerencsére végül ennyiből sem sikerült, és ezek csak a konkrétan számszerűsíthető, felbecsülhető károk, a felbecsülhetetlenekről egy büdös szót nem szóltunk.
Erről az 5 milliárdos felhők közötti magaslatról nézve az öntudatra ébredt, önérzetes, a jogállamért aggódó, alkotmányos puccsot és hidegháborús orwelli világot vizionáló nemzet horgászbotja sincs még a kanyarban sem az ő 720 négyzetméteres, értékét tekintve mintegy 2 milliárd forintra becsült, több mint 900 millió forint adófizetői pénzből felújított és átalakított villájával, amit a miniszterelnök drónfelvételen mutatott be a finanszírozóknak, vagyis az alattvalónak tekintett adófizetőknek. De azért ne bagatellizáljuk, hiszen az elmúlt időszak szinte minden egyes pillanata az azzal való szembesülésről szól, hogy a megbukott NER-hordában tényleg sehol nem találni olyan figurát, aki ne élt volna vissza azzal, hogy az ország kasszájának kulcsa a kívül-belül eltorzult Orbán kezében van. Aki ne szórta volna saját magára, a saját tetves kényelmére azt, amiért mások dolgoztak meg, és ami rengeteg helyről hiányzott, miközben az érintetteknek nyilvánvalóan evés közben jött meg az étvágyuk. És akkor jön ez a néma gyászhuszár, ez a mindent aláíró búsképű lovag, akinek a csökkentett rezsijét, a házi alkalmazottját, a sofőrjét, a titkárságát, a gépkocsiját és a havi milliós nyugdíját is azok finanszírozzák, akik a 720 négyzetméteres luxusvilláját is ilyen szépen kicsinosították, és sértődötten követeli, hogy tőle kérjenek bocsánatot? Ugyan miért és még meddig kérjenek mások bocsánatot ettől a világszínvonalon romlott bandától, amelyik hazafiságnak, patriotizmusnak, szuverenitási küzdelemnek, nemzeti érdeknek hazudta éveken át, hogy lenyúzza az utolsó réteg bőrt is a magyarokról?
És Debrecen szintén rohadtul önérzetes fideszes polgármesterétől ne kérjenek bocsánatot azok, akiknek a nyakára hozta azokat a méreggyárakat? Papp László két nappal ezelőtt még az ATV-ben a kormányhivatalra mutogatott, hárította kézzel és lábbal a saját felelősségét, nem is értette, hogy miért kellene neki bocsánatot kérnie, pláne lemondania a Semcorp-szeparátorfóliagyár brutális környezetszennyezése miatt, aztán tegnap miután több százan tüntettek Debrecenben, amiért alumíniummal, arzénnal, ólommal és kadmiummal mérgezik az életüket, a polgármester már a párbeszéd iránti nyitottságával nyomult a közösségi oldalán. Ja, pedig azt is írhatta volna, hogy mindenki által tudottan a Tisza-kormány a felelős azért, mert már a februárban is tudott a nem tiszás kormányhivatal a szennyezésről, mégis meg kellett buknia a Fidesznek azért, hogy bezárják az üzemet.
Oké, hát a Tisza helyi képviselői ne mondják már meg Papp Lászlónak, hogy miért kérjen bocsánatot, esetleg miért mondjon le, mert neki semmi oka rá, de a Mikepércsi Anyák megmondhatják, nem? De. Miután a hangos és érthető tiltakozások ellenére lenyomta a populáció torkán ezt a mérgező gyárat, miután állítólag semmiről semmit nem tudott, nemhogy a tizenháromezerszeres határérték-átlépésről, most már párbeszédet folytatna, most már a lakosság biztonságát és életminőségének javítását is fontosnak tartja, most már kész együttműködni a civil szervezetekkel, a szakmai közösségekkel, pláne a lakossággal? Nem késő egy kicsit, baszod? Nem késő egy kicsit azok után – hogy elegánsan visszakössek a közpénzen luxusrepülőzés világcsúcstartójához -, hogy az akkumulátor nagyhatalmi törekvéseik és illúziókergetéseik csúcsán mindenkit hazaárulónak, a magyar nemzeti érdek ellen áskálódó külföldi ügynöknek minősítettek, aki szót emelt az ellen, hogy idecsődítsék a világ legszennyezőbb üzemeit? Nem szemforgatás ez azok után, hogy amikor a gödi Samsung-gyár körül fellángoltak a környezetvédelmi és levegőszennyezési ügyekkel kapcsolatos kritikák és indulatok, akkor Szijjártó benyögte, hogy ő légvonalban mindössze 5 kilométerre lakik az üzemtől, tán nem gondolja senki, hogy a becses személyét és a családját veszélybe sodorta volna, ha ott bármi probléma lenne? Miről kellene még azok után párbeszédet folytatni ezekkel, miután legyőzhetetlenségük tudatában rávizeltek a nép fejére, mert a nép úgyse tehet semmit? Aztán most, miután a nép megtette, amit meg kellett tennie, akkor az egyik része elsündörgött a függöny mögé, a másik része meg mossa a kezeit, és eltakarodás helyett már tárgyalna, együttműködne és mindent jól csinálna?
És Hankó Balázstól, az NKA fejétől, aki még az országgyűlési választás előtt négy nappal is egymaga, saját hatáskörben százmilliókat osztogatott a haveroknak, szegről-végről jól fekvő figuráknak a Nemzeti Kulturális Alap egyedi miniszteri keretéből, ne kérjünk bocsánatot? És azoktól ki fog bocsánatot kérni, akiket most azzal próbálnak lejáratni, hogy csillagászati összegeket kaptak az NKA-tól, ahonnan soha egy fillért se? Bocsánat, kissé elragadtattam magam, nem biztos, hogy nem fog többé előfordulni, muzsikáljunk, jó hétvégét mindenkinek!
Címlapkép: Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, James Heng-Kuang Si, a Semcorp Hungary Kft. ügyvezető igazgatója, Pósán László fideszes országgyűlési képviselő és Papp László polgármester a kínai Semcorp vállalat lítium-ion akkumulátorokhoz kapcsolódó debreceni szeparátorfólia-gyártóüzemének alapkőletételén 2021. szeptember 13-án (Fotó: Czeglédi Zsolt / MTI)
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.