NEHAZUGGY

Kikérem magamnak ezt a retorikát

Vogronics András | 2021. Február 19, Péntek | 10:45

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 569,349 forint, még hiányzik 2,430,651 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Jól van Bencsik, leülhetsz. Úgy látom, most megint az van terítéken, amit ti állandóan kikértek magatoknak, mégpedig nem más, mint a nácizás. Ezzel a cikkel akkor szerintem ezt a részt át is ugorhatjuk, hiszen ez nem más, mint vegytiszta, félreérthetetlen kirekesztés, önszopkodás, és ami a legdurvább: a magyarra fordított fajelmélet. Mármint az, hogy most már genetikailag, külső jegyek alapján próbáljátok magatokat jobbnak, okosabbnak, szebbnek beállítani, a korcs, ronda, buta liberálisokkal szemben. Rendben, játsszuk akkor ezt.

Játsszunk a ti szabályaitok szerint. Azt mondjátok:

Minél jobban néz ki valaki, annál nagyobb a valószínűsége, hogy önmagát konzervatívnak tekinti.
Minél magasabb valaki, annál nagyobb valószínűséggel konzervatív beállítottságú. Szignifikáns genetikai kapcsolat van a testmagasság és az IQ-szint között, minél magasabb valaki, általában annál intelligensebb is.
A konzervatívok hajlamosabbak jobban megbízni a saját értékítéletükben, mint a liberálisok, tehát értelemszerűen felelősségteljesebbek a döntéshozatalukban is.
A konzervatívok egyértelműen boldogabbak, mint a liberálisok, de mindnyájuk közül legboldogabbak a legszélsőségesebb politikai nézeteket vallók.
Egy, az Egyesült Királyságban, Franciaországban, Németországban, Svédországban és Dániában végzett felmérés alapján a jobboldaliak nagyobb valószínűséggel elégedettek a szexuális életükkel.
Egyáltalán nem meglepő módon a fizikailag erősebb férfiak inkább jobboldaliak, míg a gyöngébbek hajlamosabbak a gondviselő állam és a vagyon-újraelosztás, vagyis a fiskális fosztogatás támogatására – akárcsak a nők.
A konzervatívok nagyobb önuralmat képesek tanúsítani a liberálisoknál, ezért sikeresebbek például a fogyókúrázásban is.
A liberálisok hajlamosabbak arra, hogy az irracionalitás és az érzelgősség vezérelje cselekedeteiket.
Nem a konzervatívok, hanem inkább a liberálisok hajlamosak olyan „pszichotikus jellemvonásokat” mutatni, mint például a csökönyösség, a kockázatvállalás, a feltűnési viszketegség, az indulatosság és az önkényeskedés. (via demokrata.hu)

Ehhez képest tegyük ide ezt:

„A fajelmélet kialakításakor Hitler és a nácik nagyban támaszkodtak a késő 19. századi német szociáldarwinisták elképzeléseire. Hozzájuk hasonlóan a nácik is úgy gondolták, hogy az embereket »fajok« szerint lehet osztályozni, és minden faj olyan megkülönböztető jellegzetességekkel rendelkezik, amelyek genetikai úton öröklődnek a történelem előtti idők és az emberiség megjelenése óta. Ezek az örökölt jellemvonások nem pusztán a külső megjelenésre és a fizikai felépítésre korlátozódnak, hanem meghatározzák a belső szellemi folyamatokat, a gondolkodásmódot, a kreatív és szervezési képességeket, az intelligenciát, az ízlést, a kulturáltságot, a fizikai erőt és a katonai alkalmasságot is”.

Meg még ezt is:

„A nácik a darwini evolúciós elmélet természetes szelekcióra vonatkozó részének szociáldarwinista értelmezését is átvették. Szerintük egy faj túlélése attól függött, mennyire képes szaporodni, megfelelő nagyságú földterületet biztosítani a növekvő népesség letelepítéséhez és élelmezéséhez, és mennyire éberen őrködik génkészletének tisztán tartása felett, hogy megőrizhesse egyedi »faji« jellemzőit, amelyekkel a »természet« ruházta fel, hogy a túlélésért folytatott küzdelemben sikert arathasson. Mivel minden »faj« célja a terjeszkedés, a rendelkezésre álló földterület viszont véges, a túlélésért folytatott küzdelem »elkerülhetetlenül« erőszakos hódításokba és katonai konfrontációba torkollik. Így a háború – akár állandó jelleggel is – a természet és az emberi létezés megkerülhetetlen eleme.

A fajok meghatározásának érdekében a szociáldarwinisták olyan pozitív és negatív sztereotípiákat ragasztottak az etnikai csoportokra, amelyek állítólagosan megváltoztathatatlan és biológiai úton öröklődő megjelenési, viselkedési és kulturális jegyekből álltak össze, amelyekre nem hat az idő, a környezeti változások, az intellektuális fejlődés vagy a szocializáció”.

Lehet, hogy kicsit hosszú volt, de muszáj elolvasni, és elborzadni ezeken a náci faji ideológiákat leíró állításokon, amelyeket már sokszor párhuzamba állítottam ezzel a fasisztoid jegyeket mutató bandával. De legfőképpen azon érdemes elborzadni, hogy az első részt ki, mikor és hol írta.

Nem tudom, hogy ez most számunkra mennyire irreveláns, de szerintem semennyire. Ellenkezőleg: nem csak hogy releváns, de egészen felháborító. Kikérem magamnak ezt a retorikát, úgy gondolom, nem vagyok ezzel egyedül. Az, hogy Hitlernek is az volt az agybaja, hogy a germán egy felsőbbrendű faj, ennek ellenére, Adolfka minden volt, csak nem árja, már önmagában groteszk. Az a baj, hogy miközben ilyeneket írogatnak, ez tökéletesen igaz a mi Mini Ducénkra is.

Ezért javaslom, menjünk végig a nagy nemzeti genetikai teszten, mondjuk Orbán és Bayer esetében. Már az elsőnél megbukna a két szívtipró, a másodiknál már évet kéne ismételniük. Szerintem Kósa mondjuk semmiképpen ne induljon, mert az IQ-teszten nagyot hasalna.

Ámde a döntéshozatallal is vannak bajok, igaz, Viktor? A boldogságról pedig Varga asszony tudna mesélni, szerintem nála boldogabb most nincs köztetek. Vagy mégis?

A szexuális életetek… na az tényleg király, ezt Borkai tökéletesen meggyőzően bizonyította, amikor gladiátorként hágta meg a nőket egy luxusjacht fedélzetén, bravó!

A fizikai adottságok és erő tekintetében lehet, hogy érdemes lenne némi önkritikát gyakorolni, elég megnézni G. Fodort Gábort vagy a túlsúlyos Németh Szilárdot.

Ami a liberálisoknak tulajdonított indulatosságot és önkényességet illeti, talán érdemes lenne egy pillantást vetni az önuralom szentjére, az időseket a gyalogátjárón hasba rugdaló, koronacipelő nagymester Habonyra vagy az ellenzéket életvitelszerűen leordító Kövérre.

Nem tudom, a fogyókúrával hogy áll a legbátrabb 133, de elég megnézni a főnököt. Fogalmam nincs, hogy valamilyen mellékhatás, vagy a rengeteg disznótoros az oka, de nekem úgy tűnik, mintha 11 év alatt a duplájára nőtt volna a hasa. (Hello, röfik!)

Úgyhogy az utolsó tézist újra ide tenném, mert ez tökéletesen illik a nyelvöltögető, nyakkendő húzgáló nagymesterre:

Nem a konzervatívok, hanem inkább a liberálisok hajlamosak olyan »pszichotikus jellemvonásokat« mutatni, mint például a csökönyösség, a kockázatvállalás, a feltűnési viszketegség, az indulatosság és az önkényeskedés.

Ha valami kimaradt – és biztos kimaradt -, akkor az tetszőlegesen pótolható. Az viszont tény, hogy a nertársaknak sikerült megint sokszorosan alulmúlniuk saját magukat. Jár a gratuláció.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!