NEHAZUGGY

Térjünk a lényegre

Szalonna | Ma | 8:42

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 2,300,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 316,250 forint, még hiányzik 1,983,750 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Tisztelt olvasóink, hűségesek és alkalmiak, régiek és újak, fiatalabbak és idősebbek, nők és férfiak! Vagyis mindenki, aki az agyműködést bizonyítottan és rendkívül komplex módon serkentő szépirodalmi művek valószínűsíthető olvasása mellett megtisztel a figyelmével, holott a 20-30 másodperces Reels és TikTok-videók világában már nemhogy szépirodalmat, de bármilyen írott szöveget olvasni lassan kínos, már-már szégyenletes dolognak számít, mondhatni szentségtörés. Ettől függetlenül, ahogy hányatott fennállásunk első pillanatától kezdve érvényes volt: mi az írásban és az olvasásban hiszünk, és abban, hogy aminek valaki nem mestere, annak jó eséllyel gyilkosa lesz. Hatalmas ajándék, ha az ember azt csinálhatja, amit szeret, de borzasztó, ha olyasmit kell csinálnia, amiben rosszul érzi magát, amihez nem ért, pláne ha fel se ismeri, hogy szénné égeti magát, mert hülye hozzá, és mégis csinálja.

A kormányon lévő párt egyik fontos politikusa írta minap a közösségi oldalán (ha már Facebook-kormányzás, legyen kövér), hogy ha csak egy délutánra sikerül félretennünk a politikát, a vitákat és az állandó kommunikációs zajt, hirtelen eszünkbe jut, hogy közben van egy életünk is. Nem szívesen hivatkozunk sem hivatalban lévő, sem bukott politikusokra, amikor saját magunkat boncoljuk élve a műtőasztalon, de mi tagadás, elég szépen leírja az elmúlt évtizedünket. Úgyhogy miközben a magyar politika már eljutott a gyáva, büdös férgezésig, és a rendőrség második nekifutásra se találta meg az elkövetőket a végrehajtói kar Rogán köréig érő ingatlaneladásai ügyében (értsd: jó, hogy esetleg tényleg felvetődik a hűtlen kezelés gyanúja, lehet, hogy tényleg történt némi vagyonvesztés, de a szándékosság nem egyértelmű, akkor pedig nincs bűncselekmény, oszoljunk a francba), álljon itt egy rendhagyó, személyes, napindító boncolásügyi poszt.

Amely poszttal hivatalosan is véget vetünk a nyárnak, szeptember első hetének, megvonjuk a mérleget, megcsináljuk a leltárt, nem utolsó sorban ejtünk néhány szót a tervezhetetlen jövőről. Nem oly egyszerű, hiszen hatalmas a (hír)zaj, amiben a saját hangunkat se halljuk, a szent algoritmus pedig folyamatosan megöli a bulit, de próbáljuk legjobb tudásunk szerint követni azt az iránytűt, ami akkor is mindig követni igyekeztünk, amikor még sehol nem volt az a rengeteg megmondóember, celebritás, influenszer és mindenhez értő politikai kommentátor, aki olyan magabiztossággal mondja meg a tutit, hogy már-már irigyelhetnénk is, ha nem viszolyognánk tőle.

Az útelágazódáshoz érkeztünk diagnózis aligha írja le a jelent, egyrészt mert a Szalonna története lényegében egymást követő útelágazódások, bizonytalanságok, bukdácsolások, nem ritkán csattanós pofára esések története, másfelől meg március 14-én akkorát fordult velünk a világ, hogy tulajdonképpen azóta se álltunk fel a padlóról, legfeljebb nem beszélünk róla, tudatosan próbálunk nem foglalkozni vele és az időre bízzuk, hogy majd begyógyítja, amit kell. Nehezíti a dolgot, hogy rengeteg kérdés és befejezetlen mondat maradt a levegőben, amit Edgar elvesztésével már senki nem fog tudni megválaszolni, és bár küzdünk, mint malac a jégen, van valami olyan mély hiányérzet ezzel az egésszel kapcsolatban, amit a helyére kell tenni. Ami persze csak annyiban közügy, illetve azoknak igazán érdekes, akik már elég régóta olvasnak minket ahhoz, hogy még most is éles emlékeik legyenek azokról a sötét, végtelennek, soha véget nem érőnek gondolt évekről, amikor legbölcsebb kollégánk írásai bizonyosan vigaszt, néhány mosolyt, esetleg kapaszkodót, reményt jelentettek sokaknak. Ami olyannyira igaz, hogy nem kevesen abból éltek és űztek sportot akkoriban, hogy rendszeresen engedély nélkül a nevükre vették ezeket az írásokat és az Orbán-rezsim tökéletes tükörképeit alakítva villogtak velük. Mert ami az interneten van, az mindenkié. Már semmi jelentősége nincs, váljék egészségükre, az soha nem baj, ha terjed a kultúra. A lopás kultúrájának terjedése ellen mondjuk mindig küzdöttünk.

Térjünk a lényegre. Július közepén elvonultunk egy hétre erőt gyűjteni, pár napra félretenni a zajt, levegőt venni, megszusszanni. Akkor pontosan az jött velünk szembe elemi erővel, hogy tényleg, van egy életünk is, hogy nekünk is csak egy életünk van, aminek nem tesz jót, ha nincs legalább néhány biztos pont benne. Kaptunk baráti tanácsokat, javaslatokat, építő és teljesen jogos kritikákat, és igen, némi támogatást is, ami az erkölcsi vállveregetésen túl működésben tudja tartani ezt az egészet. Ami ebben a pillanatban biztos, az két dolog. Az egyik, hogy bárki bármit mond, semmi nem biztos, a másik az, hogy egy dolog van még, amit szeretnénk abszolválni, ami reményeink szerint kiegyenesíti a görbéket, befejezi a mondatokat, megválaszolja a kérdéseket, felteszi az összes pontot a megfelelő betűkre. Szeretnénk könyv formájában összerendezni Edgar szerintünk legmenőbb, legmaradandóbb, örökzöld írásait, ami egyfelől végigkíséri az orbánizmus nagyjából tíz évét, másfelől ezeket az írásokat összekötjük olyan (személyesebb) foszlányokkal, amelyek megvilágítják majd a Szalonna történetét. Mert utólag könnyű okosnak lenni, de az életet, amiből egy van, előrefelé kell élni, ezért az utólagos visszatekintés fogja megoldani azt a feladványt, ami kis túlzással nekünk akkor is az életünk feladványa, ha másoknak ez semmit nem jelent.

Térjünk a lényegre. Ez egy fájdalmas és nehéz munka lesz, és ha nem is fogja mindannyiunk örömét szolgálni, mint a népi bölcsesség szerint az a rengeteg disznóság, amit az elmúlt tizenhat évben egy ordas rezsim megetetett velünk, bizonyosan keretbe foglalja majd azt, ami miatt ez az egész oldal annak idején létrejött. Hogy mostanig talpon maradtunk, azért rengeteg embernek hálásak vagyunk, többen vannak, akik már nincsenek velünk. Most azokhoz fordulunk, akik velünk vannak és úgy gondolják, hogy belefér nekik havi rendszerességgel támogatni a munkánkat. Azokhoz, akik az esetleg lejáró előfizetéseiket hajlandóak meghosszabbítani, akik értik, hogy felelős szavak leírása munka, nem hobbi vagy szórakozás. Ahhoz, hogy jövő március 14-ig elkészülhessen ez a könyv és közben kiszámíthatóan, azaz nem hobbiból, nem pótcselekvésként, ne esetlegesen, pláne ne máshonnan átvett tartalmak megosztásából szülessenek posztok ebben a mindenféle előjellel felfokozott átmeneti időszakban, ahhoz a miniszterelnök csökkentett havi bruttó fizetésénél kisebb összegre van szükségünk. Ott fent mutatja a számláló, hol tartunk ebben. A szeptemberi támogatásunk kevesebb mint 15 százalékánál. És ott, hogy el kell döntenünk, ki tudja nélkülözni az augusztusi éhbérét ahhoz, hogy a külsős kollégát ki tudjuk fizetni. Nem könyöradományt, nem alamizsnát kérünk, keresünk 499 rendszeres támogatót, aki nélkülözni tud néhány ezer forintot havonta. Az eseti támogatásokért ugyanolyan hálásak vagyunk, a kettő együtt talán nyújt némi biztonságot.

Cserébe a holnapi naptól kezdődően elkezdjük gatyába rázni a kommentszekció(ka)t, és bár mindenkinek biztosan nem fogunk tudni minden esetben válaszolni, megpróbáljuk. A jövőben sem fogunk mindenhez érteni, mindenről beszámolni, a nagy zajban kísérletet sem teszünk mások túlkiabálására, egyszerűen azt csináljuk, amit eddig, mert máshoz nem értünk, és nem is szégyelljük ezt bevallani. Az alábbi linken lehetőség van Stripe-on, PayPalon, sima banki átutalás révén támogatni a munkánkat. Köszönjük szépen. Hamarosan visszajövünk.

(A címlapkép illusztráció, annak a tíz évnek az egyik éktelen lenyomata, amely oly sokaknak oly sok szenvedést okozott.)

Támogasd a Szalonnát

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!