Nemrégiben egy olyan videó járta be a sajtót – ezt most nem hivatkoznám, annak borzalmas mivolta miatt -, amelyen vélhetően egy orosz drón vadászik egy védtelen civil férfira, akit a videó végén könyörtelenül felrobbant. A hírek szerint a férfi túlélte a támadást, noha súlyos sérüléseket szenvedett. A fél világ megrökönyödött a felvételen, hiszen az újra elhozta a háború borzalmait a nappalinkba. Viszont ha őszinte akarok lenni, nem igazán értem, hogy mégis miért volt olyan meglepő azt látni, hogy az orosz hadsereg könyörtelen módon próbál kivégezni ukrán civileket. A háború elején gyakorlatilag szórakozásból öltek civileket, bombáztak kórházakat és végeztek ki akár teljes falvakat. Népirtást hajtottak végre egyes városokban és háborús bűnök tucatjait követték el. Az orosz hadsereg soha nem a kíméletességéről volt híres, már a szovjet időkben is az egyik legbrutálisabb haderőnek tekintették őket. Nem csak a hadseregük mérete miatt, hanem a katonáik viselkedése miatt is. Nyomukban megerőszakolt, megkínzott emberek ezreit hagyták és ez vélhetően a mai napig nem változott.
A háborúban résztvevők ugyanis már nem érzékelik a valóságot és olyan tetteket is elkövetnek, amelyekre átlagemberként nem is gondolnának. Azonban amikor a halál és a szenvedés a mindennapjaik részévé válik, akkor egy-egy ilyen embertelen kivégzés sajnos konkrétan megszokottá válik. Mint ahogy a nemi erőszak, vagy kínzás alkalmazása is, mint háborús fegyver akár civilekkel szemben is. Azzal pedig, hogy ma már akár távolról, mindeféle drón szemüvegeket viselve, biztonságból csaphatnak le szinte bárkire, igencsak megkönnyítették, hogy a gyilkosságokat elkövetők már ne is nagyon érezzenek megbánást. Szinte már olyan, mintha egy videójátékban öldökölnének, hiszen nem látják a saját szemükkel a szenvedést és nem élik át azt, hogy mégis milyen kioltani valakinek az életét. Ezzel véleményem szerint pedig könnyebbé teszik valaki megölését, mivel úgy érezhetik, hogy az csupán egy távoli esemény.
A háború minden esetben borzalmas és ártatlanok halálával végződik. Nem hiszem, hogy volt valaha is olyan háború, amelynek nem voltak civil áldozatai és amely nem tette tönkre családok ezreinek életét. A mostani ukrán-orosz háború sem tér el ettől, pont ezért nem tudom, miért lepődnek meg egyesek annak borzalmaitól. Az történt ugyanis, hogy a háború kezdetén tapasztalt borzalmakba érzelmileg belefáradtak az emberek. Nem tudtunk többé olyan felvételekre ránézni, ahol az oroszok ártatlanok életét oltották ki, már-már kéjes örömmel. A háttérben azonban továbbra is folytatódott a háború és ugyanúgy naponta százak haltak bele a harcokba, csak ezzel már nem szembesültünk. Legalábbis azok nem, akik nem követték a háborút a különböző platformokon. Persze lehet, hogy szükséges volt az, hogy egy ilyen videó körbejárja az internet és újra szembesüljünk azzal, hogy a háború továbbra sem ért véget és ugyanúgy milliók szenvednek az oroszok agressziója miatt, mint ezt megelőzően.
Kérdés, hogy mikor érhet véget ez az értelmetlen mészárlás, amelynek már több, mint egymillió áldozata volt. Ukrajnát milliók hagyták el és teljes városok semmisültek meg az oroszok brutális támadásai következtében. Nemrégiben fordulat történt a harcokban, mivel az ukránok képesek voltak elvinni a háború borzalmait az orosz nagyvárosokba is, ami talán szembesítette az orosz embereket is azzal, hogy a háború nem csak egy távoli rémálom, hanem könnyen a mindennapok problémájává válhat. Olajfinomítók tucatjait robbantották fel, ellátóközpontokat és raktárakat pusztítottak el az ukránok, amelyek komoly problémákat okoznak az oroszoknak. Egyesek az utcán verik össze a másikat azért, mert ők szeretnének üzemanyaghoz jutni elsőként, miközben mások azzal szembesülnek, hogy a korábban megszokott termékek ma már luxusnak minősülnek. Kérdés persze, hogy milyen gyorsan képes ez megváltoztatni az oroszok mentalitását a háborút illetően és mikor vonja valaki kérdőre az orosz diktátort, Vlagyimir Putyint?
Elvégre gyors győzelmet ígért Putyin és azt, hogy egyesítik Ukrajnát Oroszországgal. Nos, ez már szinte biztosan nem fog megtörténni, viszont azt már biztosan elérték, hogy szinte teljesen lekapcsolódtak a globális piacról. Persze az oroszok elég sok minden előállítására képesek, viszont vannak olyan eszközök, amelyek elképzelhetetlenek egy-egy külföldi ország segítsége nélkül. A mai, globális világban egyetlen ország sem támaszkodhat csak a saját hazai gyártására, még az Egyesült Államok vagy Oroszország sem. Persze valamilyen szinten megoldhatóak bizonyos problémák, de azok elkerüléséhez az kellene, hogy Oroszország újra partnerévé válhasson a világ legjelentősebb gazdasági térségeinek. Persze az tény, hogy Kína és India is üzletel a mai napig az oroszokkal, de azért ne felejtsük el, hogy ezt megelőzően az oroszok legnagyobb gazdasági partnere az EU volt. Ez pedig addig egészen biztosan nem állhat helyre, ameddig az oroszok nem vetnek véget az értelmetlen öldöklésnek. Márpedig Putyin nem tűnik úgy, hogy szeretne véget vetni a háborúnak.
Az oroszok a világ jó része számára páriává váltak és ezen nehéz lesz változtatni. Évtizedekre meghatározza majd az ország életét ez az elbukott háború, amely még véget sem ért. Oroszország egy még nagyobb hatalommá szeretett volna válni Ukrajna gyors bekebelezésével, de ennek pont az ellenkezője fog történni. Egy még gyengébb, még inkább megosztott országgá fognak válni – bár ez lehet, hogy már most is elmondható -, ami egészen biztosan nem fogja őket segíteni abban, hogy újra világhatalommá váljanak. Oroszország a Szovjetúnió aranyéveit követően lassan egy jelentéktelen gazdasági és katonai hatalommá válnak és csupán az jelent némi megnyugtatást számukra, hogy komoly atomarzenállal rendelkeznek. Ennek hiányában vélhetően már régen véget vetett volna a háborúnak valamely nyugati nagyhatalom. Azonban ez is csak elhúzni tudja a vereségüket, azt megakadályozni nem fogja. Az orosz-ukrán háború vélhetően hamarosan véget fog érni, mivel ma már az oroszok mindennapjait is befolyásolja. Véleményem szerint csupán hónapok kérdése az, hogy mikor elégelik azt meg az oroszok, akik egy sokkal szegényebb országként fognak ezentúl létezni, mint a háborút megelőzően.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.