Alagutat, fényt és pislákolást mindenkinek! Ha legalább az alagút megvan, mert nem robbantották fel, nem lopták el, akkor előbb-utóbb lesz fény is a végén. Ha nem is sokkal, de valamivel magasabb a Duna vízszintje, mint volt, stabilan emelkedő tendenciát mutatnak a vízállások Paksnál és Budapestnél is, tekintsük ezt pislákolásnak. Dacára annak, hogy a kánikula legbrutálisabb 36 óráját úgy is most is írjuk, az agyköd pedig nem nagyon kedvez a kincstári optimizmusnak.
Lehet, hogy igazuk van azoknak, akik szóvá tették, hogy enyhén izé, amikor az ország kormánya kíván kitartást a polgároknak a 42 fokos pokoli hőség elviseléséhez, az aszállyal és kánikulával összefüggő energiakrízis idején elvárt felelősség-vállaláshoz, tudatossághoz, önmegtartóztatáshoz, a kényelmetlenségek elviseléséhez (amelyek már egyre kevésbé számítanak rendkívülinek, mint amennyire megszokottnak), de én a magam részéről sokkal jobban együtt tudok élni ezzel, mint mondjuk azzal, hogy a mások milliárdjait hazatalicskázó korrupt tolvaj oktat engem tisztességről és erkölcsről. Vagy hogy a notórius hazudozó magyarázza, hogy fel kell szólalni a hazugságok ellen, vagy hogy az országrontó, népnyúzó, aki arra használja a nép bizalmát, hogy a saját holdudvarát feltőkésítse és saját lábra állítsa, aki a mindenki pénzéből a saját, személyes céljait és érdekeit zabáltatja, fosztogat és rabol, az ország gazdasági helyzete miatt aggódik.
Ez pont annyira felháborító, mint amikor előkerül egy közel 500 oldalas, leveleket és üzeneteket tartalmazó dokumentum, amely részletesen és alighanem hátborzongatóan mutatja be, hogy a fékevesztett korrupció Orbán-kormánya 10 éven keresztül hogyan fojtogatta az ún. állami hírügynökséget, hogyan avatkozott bele a közmédia működésébe, hogy Havasi Bertalan hogyan írta meg előre és küldte át a sajtómunkásoknak egy MTI tudósítás címét és tartalomösszefoglalóját, mire a delikvens, a bukott, a színről lassan két hete nyomtalanul eltűnt, despota főnöke személyes sajtóelhárítója erre azt hozza fel a saját mentségére, hogy nem tőle kell félteni a (köz)médiát, hanem attól, aki Facebook-kommentben üzeni meg, ki lehet, vagy ki nem lehet az M1 Híradó új főszerkesztője. Mert mi a fasz függ össze mivel? Ha Magyar Péter jelenlegi miniszterelnök esetleg személyesen döntötte el, hogy Hajdú Gábornak és Borsa Miklósnak nincs semmi keresnivalója az M1 Híradója körül, akkor az semmissé teszi, hogy az orbáni állampárt évtizedeken átívelően manipulálta a hiteles tájékoztatást, szemen hazudta a magyarokat, közvetlenül pórázon rángatta a közszolgálati médiát?
Nem, kurvára nem változtat rajta akkor sem, ha nem lehet az idők végezetéig fél szemmel a népi felháborodásra és a népszerűségi adatokra koncentrálva folyamatosan utólag korrigálni, visszakozni, menet közben újraírni a forgatókönyvet. És ja, se miniszterelnök, se semmilyen párt sajtófőnöke ne szóljon bele, ne szóljon oda, ne küldje meg leírva, hogy mi a teendő, mert semmi közük hozzá. Többek között azért is hajtotta el a nép az előző politikai-gazdasági bűnbandát – és mostanra már a híveik egyharmada szívesen szavazna egy, a pártból kiszakadó polgári ajánlatra, ami értelemszerűen nem a szélsőjobbal kokettáló maffiafőnök körül szerveződik -, hogy ne legyen kézivezérlés és pártpropaganda, napi 24 órás agymosás és hazudozás a közmédiában. Nem bonyolult. Amennyiben a Fidesz valaha domináns polgári irányvonalat képviselő politikusai új pártot alapítanának, azonnal bejutnának a parlamentbe (Medián).
Azt én mondjuk nem látom magam előtt, hogy aki 16 éven keresztül fülét és farkát behúzva menetelt a moszkovita, fasisztoid eszmékkel házaló, konstans gyűlöletkeltésben és megosztásban utazó Orbán Viktorral az ország nyomorba döntésének göröngyös, sáros, lehányt útján és eljutott az ukrán fronton agyonlövéssel való riogatásig, és egy büdös szót nem szólt, amikor az elborult hadvezér egyenként rugdosta bele az árokba a saját polgárait, azoknak mi közük a polgári irányvonalhoz, ki a túró fogja elhinni róluk, hogy bármi közük van a polgári értékekhez. Tökmindegy. A lényeg: pontosan tudjuk, hogy a mindenkori kormány a mindenkori válsághelyzeteket arra használja, hogy a saját pozícióit erősítse, a cselekvőképesség és a helyzet megkérdőjelezhetetlen uralásának biztonságot sugalló érzetét keltse a pórokban. Ebben nincs semmi rendkívüli.
A probléma akkor jelentkezik, ha a pofázáson túl semmi nem történik, ha a kormányzati kommunikáció, ha a köz tájékoztatása – jelen esetben hőségriadóról, vízállásról, várható fejleményekről, tennivalókról, potenciális sáskajárásról – nem kiegészíti, hanem helyettesíti az érdemi és előremutató cselekvést. Tizenhat évig néztük ezt élő adásban, úgyhogy ne bassza meg már, hogy miután éveken keresztül a háborúból való kimaradáson, a migránsinvázió veszélyén, a genderpusztulaton, a szexuális kisebbségek jelentette veszélyen, a korrupció és nagyipari lopás fedősztoriját képező szuverenitási szabadságharcon kívül semmilyen érdemi probléma nem érte el az Orbán-kormányok ingerküszöbét, miközben semmi mást nem hagytak maguk után, mint füstölgő romokat, kiállnak a kamerák elé, mint Szalai Piroska néni és van pofájuk azzal riogatni, hogy Paks lekapcsolása veszélybe sodorja a rezsicsökkentést, ami megtolja az inflációt, ami hazavágja a reálkereseteket, a kormány közben pótcselekszik, videókat gyárt, pedig egyre nyilvánvalóbb a groteszk valóság: az állítólagos válságkezelés puszta illúzió. Bezzeg ha Orbán lenne, áram is lenne, Szalai Piroska néni is megmondta, hogy „nem a múltat kell hibáztatni, a krízist kell kezelni”. Most nem azon kell meditálni, hogy mi lett volna, ha korábban bárki bármit intézkedik.
Hogy mi van? Hogy nem kell foglalkozni ezzel a pofátlan, szégyentelen, gátlástalan bűnbandával, amelyik úgy védte óbégatva évekig a magyar szuverenitást, hogy most a kormány kudarcának szurkol ahelyett, hogy harcosan visszaugatna az orosz állami hírügynökségnek, a RIA Novosztyinak, amelynek ráfért a pofájára, hogy az alacsony dunai vízállást és az emiatt takaréklángon működő paksi atomerőművet felhasználva indított politikai támadást a hivatalban lévő miniszterelnök ellen. „Magyar úr, hogy tetszik most? Nem túl drága?” jeligére Oroszország a magyar kormányfőt egzecíroztatja, az állampárt roncsfrakciója nem a magyar belügyekbe való beleugatást nehezményezi, hanem Moszkva dallamára gúnyolódik a miniszterelnökön, aki korábban negatívan nyilatkozott Paks II.-ről. Amikor a drámai időjárási-éghajlai helyzet miatt az is kérdés, hogy Paks I.-et vissza lehet-e kapcsolni őszre, mert a Duna alacsony vízállása miatt le kellett csavarni (a négy blokk nyolc turbinájából csak egy működik), amikor az emiatt megugró áramimport 200-400 milliárd forinttal növelheti az ország „villanyszámláját”, amikor tavak száradnak ki, és kurva nagy a baj a földeken is, ezek a lelki árvízkárosultak az oroszokkal együtt hányják az epéjüket a kormányra. Mintha a kormány jókedvében hozta volna meg ezt a döntést, szándékosan azért, hogy eltörölhesse a rezsicsökkentést. Ugyanaz a beteg logika ez, mint hogy a nők szándékosan döntenek az abortusz mellett, a melegek direkt választják ezt a deviáns életformát, és reggelig sorolhatnám a példákat erre az aberrált, deviáns működésre, ami az egykor állítólag polgári irányvonalon haladó Fideszt jellemezte. Most abbahagyom, mert már ez is több a soknál, elvileg folytatódunk.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.