NEHAZUGGY

Hagyjuk már élni a másikat

Lázár Gergő | Ma | 18:52

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 831,210 forint, még hiányzik 2,168,790 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Két tisztítótűz között beszéljünk most valami másról, mint kőkemény politikáról. A brit Telegraphban vetette fel az egyik szerző, hogy talán egyes francia városokhoz hasonlóan Angliában is be kellene tiltani azt, hogy az emberek a már szinte elviselhetetlen melegben fogják magukat és félmeztelenül feküdjenek ki egy parkban a fűre. Természetesen a cikk írójának a férfiakkal van problémája, akik véleménye szerint rontják a látképet, és egyébként is általános jelenség, hogy az utóbbi évtizedekben egyre csak romlik a divat minősége világszerte. Az tény és való, hogy az évtizedekkel ezelőtt megszokott stílusos ruháknak ma már búcsút mondott a lakosság nagy része, ami egy fotós szempontból valóban negatívnak tekinthető, de azért ha belegondolunk abba, hogy nyáron nem annyira egészséges mondjuk öltönyben járni az utcákat, akkor egyben azt is időszerű volna tudomásul venni, hogy nemcsak a médiafogyasztási, de az öltözködési szokások is megváltoztak, és az emberek szabadabban ölthetnek magukra azt, amit csak akarnak.

Persze vannak kétes megítélés alá eső öltözékek, de hát ez igaz volt évtizedekkel ezelőtt is. Gondoljunk csak arra, hogy például a cilinder annak idején konkrétan megrémisztette az embereket. Vannak olyan divatelemek, amelyek korábban megszokottak voltak, majd örökre eltűntek. Vagy éppen olyanok, amelyek újra előkerültek – a ronda sportcipők példának okáért -, viszont az nem újdonság, hogy a meleg beköszöntével egyesek úgy vélik, fontosabb az, hogy ők maguk ne legyenek rosszul, mint az, hogy ezt miként ítéli meg valaki. Azzal bizonyos mértékig egyetértek, hogy az utcát, a kávézókat vagy a bankokat ne félmeztelen férfiak járják, ugyanakkor kérdés, hogy mégis miért zavar az bárkit, ha némely embertársa egy parkban félmeztelenül élvezi a jó időt? Miért kell mindenen felháborodni?

Nemrégiben Granadában azért büntettek meg egy csoport fiatalt, mert a 40 fokos nyári melegben egy folyó menti parkos területen árnyékot kerestek. Egy szomszéd kihívta rájuk a rendőrséget – sajnos Spanyolországban nem kivételes az, amikor egy szomszéd panaszt tesz, vagy konkrétan kihívja a rendőrséget azért, mert valaki más jól érzi magát –, a büntetést pedig azért kapták, mert a folyóban tilos a fürdés. A csoport elmondása szerint nem is fürödtek a folyóban, de tegyük fel, hogy ezt valóban megtették: tényleg az a legjobb megoldás, hogy megbüntetjük a delikvenseket? Itt nem egy Duna méretű, olykor erős sodrású folyóról van szó, hanem egy olyan folyóról, amelynek nagy részén úszni sem lehet, mivel egyszerűen nem olyan mély, hogy ezt megtegye az ember. Mégis a nyári melegben azt a nagyszerű döntést hozták a hatóságok, hogy tilos a folyóban fürdés. Ezt pedig kihasználta a kedves szomszéd, akinek hívására a rendőrség reagált is.

Ha ilyen felfogás kezd elterjedni világszerte, akkor igen gyorsan áteshetünk a ló túlsó oldalára, és mindenért fel fogjuk jelenteni a másik embert, ami zavar minket. Pedig vélhetően azért akad elég sok minden, ami zavar egyeseket, de mivel társas lények vagyunk, ezért kompromisszumot kötünk és elfogadjuk a másikat. Engem például zavar, ha valaki csámcsog, ha csoszog, vagy éppen eltorlaszolja a járdát egymaga, de még számos más dolog is zavar, viszont elfogadom, hogy mindenki más. Zavar, amikor valaki beledobja a sörös üveget a folyóba, vagy szemetel az utcán, mint ahogy az is, ha valaki nem szedi össze a kutyapiszkot a saját házi kedvence után. Már csak azért is, mert emiatt aztán rám is árgus szemekkel néznek, miután két kutyám is van, noha mindig összeszedem azt, amit össze kell szedni utánuk. Viszont miközben a többség képes a társas együttélésre, addig mindig lesznek ilyen különutas zsenik, akik ha a siránkozásukkal semmit nem tudnának elérni, akkor nagyszerű lenne, de láthatóan ehhez partnerek a hatóságok vagy egyes közösségek.

Véleményem szerint az embernek joga van ahhoz, hogy szabadon élhesse az életét, sőt, akár még úgy is, hogy esetleg egyeseket és másokat ezzel megbotránkoztat. Ahogy én sem rúgom fel az előttem csoszogó, lassan haladó embert a járdán, hanem kikerülöm, úgy a drága szomszéd is elfogadhatná, hogy éppen 40 fok van, és a folyó egyfajta felfrissülést hoz az ember számára. Azt ugyanis nem gondolnám, hogy a túlmozgásos bejelentő a gyermekek testi épségét féltette, és azért hívta ki rájuk a rendőrséget. A britek még ott nem tartanak, hogy kihívják a rendőröket azért, mert valaki félmeztelenül napozik, de ha a cikk írójához hasonló egyének gondolataira elég nagy tömegek rezonálnak, akkor könnyen lehet, hogy ott is bevezetik majd az egyes francia városokban már életbe léptetett büntetési rendszert, aminek a lényege, hogy akár 150 eurót is fizethet valaki, ha félmeztelenül mer megjelenni valahol.

Még egyszer kihangsúlyoznám: lehet bizonyos dolgokkal egyet nem érteni, de legyünk már képesek arra, hogy elfogadjuk a másikat és hagyjuk, hogy úgy élje az életét, ahogyan csak szeretné. Nyilván vannak dolgok, amelyek zavarnak valakit, de ezeken túl kellene lépni, hiszen amennyiben a többség képes erre, akkor nehogy már a kisebbség akarja megmondani, hogy miként is kellene viselkednie a többségnek.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!