NEHAZUGGY

Nem a mindenkori politikai eliten, a társadalom akaratán múlik

Molnár Bálint | Ma | 8:02

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 831,210 forint, még hiányzik 2,168,790 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Rendkívüli jó reggelt mindenkinek, hétfő van, az egyik kedvenc kortárs szerzőmmel, Parti Nagy Lajossal szólva: Karácsonykor könnyű szeretni, de mi van azokkal a sokszáz hétfőreggelekkel? Pláne azokkal a hétfőreggelekkel mi van, amikor már vadhajnalban 20 fok van. Nem tudom, hogy mi van velük, nekem végül is teljesen mindegy, hogy hétfő vagy szombat, semmi különbség. A rekkenő hőség ma se lesz a barátunk, az ivószüneteket érdemes lesz ma is kivétel nélkül kihasználni.

Ami másokat illet, remélhetőleg az elitnek nevezett politikai garnitúra keresztényfundamentalista felének garantáltan csodálatos a hétfő reggele. Máthé Zsuzsitól Novák Elődig. Akadt egy erkölcsi nyomorult, aki megcselekedte, mit megkövetelt tőle a Fidesz-KDNP-Mi Hazánk gyűlöletgenerátorainak fröcsögése, azaz lemarta és a Dunába hajította az Erzsébet hídról azokat a „Progress Pride” zászlókat. Ők ettől elégedettek, ettől többek, ettől nyugszanak meg. Nem futok neki újra a témának, bár sokkal kevésbé vagyok optimista, mint a kolléga: akármiféle változás is lesz itt fejben és lélekben, sokkal több idő kell hozzá, mint amennyi ideje az életvitelszerűen rettegő kirekesztények rombolnak, törnek, zúznak és a sötét középkorba rugdossák vissza az országot. Az nem kérdés, hogy a zászlótépkedés – bármilyen zászlótépkedés – „szándékos rongálásnak” minősül, de ez a kisebbik probléma. Ezt a törvények alapján le lehet rendezni. Itt elsősorban azzal a társadalmi mentalitás szintjén elkövetett bűnös, „szándékos rongálással” kell valamit kezdeni, amit a kormányváltás ténye nem tett semmissé és a következményeit sem számolta fel. A helyzeten az sem segít, ha az új kormány esetleg úgy érzi, hogy neki ennél csak fontosabb problémákat kell megoldania, és nem kell minden esetben megszólalnia, amikor a sehonnai politikusok által mérgezett társadalom egyik vagy másik tagja magára és a saját kezébe veszi az ún. igazságtételt. Hogy ráadásul vannak egyházi emberek, akik szintén nem elítélik, hanem hősként ünneplik ezeket a vandálokat, az külön is megmutatja, hogy a kormányt le lehet váltani, de a sötétség attól nem oszlik el. Pláne magától nem.

A jelenben viszont. Tűkön ülve, vizes borogatással a homlokunkon várjuk a rendkívüli kormányülést követő Tisza-frakcióülés után 13 órakor kezdődő parlamenti filmszínház soros epizódját, amikor is a miniszterelnök napirend előtt újfent szóra emelkedik és ismerteti a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Védelmi Hivatalra vonatkozó javaslatot, „az Orbán bábjainak vergődését lezáró Alaptörvény módosítást”, „+ még valamit”. Amiről nem tudjuk, hogy mi az, de majd megtudjuk a híd lábánál. Nem mondom, hogy nagy rajongója vagyok ennek a műfajnak, miszerint bejelentjük, hogy majd mikor jelentünk be valamit, kevés dolog irritált jobban a bukott kormány(fő) működésében, mint ez az ő esetében jellemzően stratégiai szemfényvesztés. De! Mivel a vizes borogatás kisebb csodákra képes, átgondoltam: most még az a része forog a filmnek, amikor hajlandó vagyok kompromisszumot kötni a végső célt szentesítő eszközök tekintetében, nem zavar a csomagolás, ha a tartalom rendben van. Úgy értem, ha egyáltalán van érdemi tartalom, ami korábban, pláne az orbánizmus hanyatlásának utolsó éveiben egyáltalán nem volt, csak valami megromlott, büdös, állampolgári fogyasztásra alkalmatlan izé. Ettől függetlenül az idő múlásával kizárólag a tartalom fog érdekelni, a csomagolást leszarom.

Tisztában vagyok azzal, hogy ahogy a fejekben és a lelkekben nem érhető el azonnali változás pusztán azzal, hogy az elhasználódott, pervertálódott, lealjasodott, az ország sorsának jobbra fordítására alkalmatlan, cserébe vérkorrupt Orbán-kormányt a magyarok jelentős része elzavarta a választáson, úgy e legalja kormány által maga mögött hagyott szörnyű morális válságon is túlnyúló mélyállamot, a közjogi és egyéb típusú aknákat is rohadt nehéz lesz lebontani, illetve nem kikerülni, hanem hatástalanítani a közjó érdekében. Főleg úgy, hogy amint azt a gazda elvárja tőlük, öntudatra ébredtek, megtanultak beszélni, méltatlankodni és hőbörögni a Sulyok Tamások, akik korábban a kivasalt borsófőzelék fölé hajolva szartak bele mindenbe, most viszont kapaszkodnak. És ahogy azt szokták a morális pánikgomb életvitelszerű nyomogatására specializálódott napos oldal képviselői, verik félre a harangokat.

Nem mintha azt feltételezném akár a leggyengébb pillanatomban, hogy Sulyok önálló, autonóm szereplő, szerintem a magánéletében sem az, bár legalább ez utóbbihoz semmi közünk. A szervilis, lejáratódott, mindenre méltatlan, a pártja legvállalhatatlanabb bűneinek elkövetése idején mély csendbe burkolózott Sulyok olyan potenciális jogalkotási visszaéléssel gyanúsítja előre a kormányt – ugyanis még ő sem láthatta a fideszes fércmű vonatkozó módosítását, de óbégat rendületlenül -, amilyenre a palotája közlése szerint ő sem államelnökként, sem korábban alkotmánybíróként nem látott példát. Sulyok Tamás úgy sivalkodik, ahogy soha nem sivalkodott, amikor egy, a nemzet egységét kifejezni köteles államelnöknek kötelezően sivalkodnia kellett volna, ellenben még az orosz szót is kihúzta a Kárpátalját ért orosz támadást elítélő állásfoglalásából, mert az szembement a főnöke moszkovita politikájával. Most hirtelen megtáltosodott, hiszen nem megerőszakolt, testileg és lelkileg meggyötört, bántalmazott, fűtőtesthez láncolt, esetenként öngyilkosságba hajszolt gyerekekről, nem is a magyar nemzet kirablásáról, őrületbe kergetéséről van szó, hanem a saját retkes székéről. Amit nem azért kapott ajándékba Orbántól, hogy üljön rajta, hanem azért, hogy ha eljön az idő (eljött) az eddigi protokolláris, jellegtelen, láthatatlan szerepén csodával határos módon felülemelkedve, abba kapaszkodva, hogy ő teljesen jogszerűen tölti be a hivatalát és teljesen jogszerűen gyakorolja a pozícióját, minden szájába adott mondattal és minden eléje tolt jogászkodó manőverrel háborogjon, obstruáljon, feküdjön keresztbe. Miért? Mert a Tisza Párt az alkotmányozó többségével, a választási kampányban transzparensen hangoztatott ígéretének megfelelően a Fidesz vonaton fércelt, milliószor módosított tákolmányához hozzá óhajt nyúlni. Amire nem csak lehetősége van, de ez egyben kötelessége is. Akkor is, ha Fodor Gábor minden hétfőn megírja az Indexen, hogy Sulyok támadása szembemegy a jogállami elvekkel és a rendszerváltáskor kialakított alkotmányos normákkal. És akkor is, ha a túlmozgásos Schiffer András, sűrűn foglalkoztatott jogászmegmondó immár Bayer Zsolt műsorában forgatja a szemét a Tisza bolsevik hatalomgyakorlásán. Az anyja úristenit, ezt is megértük.

Különben érzem én is, hogy mennyire bűnösen sokat foglalkozunk ezzel az alakkal – aki most minden erejével azt próbálja demonstrálni, hogy teljes félreértés volt őt szatyor fingnak kinevezni -, de hát pont ez a lényeg. Éppen ez volt vele a terv, az összes hasonszőrű közjogi káderrel is pontosan ez volt a terve a maffiózók gyöngyének. Hogy kelljen velük foglalkozni, hogy időt, energiát kelljen fektetni abba, hogy meg lehessen tőlük szabadulni, mert nekik az a feladatuk, hogy a végsőkig kitartsanak. Akkor is, amikor a bukott főnöküknek már távolról sincs elegendő hatalma és befolyása arra, hogy megvédje a seggüket. Pont az volt a lényeg, hogy ezzel kelljen foglalkoznia, ebben kelljen kopnia, amortizálódnia, fáradnia és a népszerűségét felélnie a Magyar-kormánynak. Akinek tizenhat éven keresztül bot volt a kezében, aki tizenhat éven át mindent szétbarmolt, amiben nemzeti konszenzus volt, ami erkölcsi minimumként közös nevező lehetett volna magyar és magyar, heteroszexuális és interszexuális, jobb- és baloldali, hívő és ateista között, az nem most fogja eldobni. A legdurvább pedig az, hogy az igazi probléma még csak nem is a köztársasági elnök, hanem a legfőbb ügyész. Polt Péter háromnevű utódja. Szerintem ő az igazi akadálya a társadalmi igazságtételnek és jóvátételnek. Ám mivel a vizes borogatás sokat segít a látás kitisztulásában is, arra jutottam búcsúzóul, hogy a 2024 óta tartó sikerszériájuk jegyében valószínűleg ezúttal is sikerül alábecsülni Magyar Pétert és kormányát. Az igazán jó hír meg az, hogy alapvetően úgyse a politikusokon múlik, hanem a társadalom akaratán múlik. Hogy mit enged meg és mit nem tűr el a mindenkori politikai elitnek.

Hasonló a helyzet velünk is. Csak az olvasóinkon múlik. Ha van elég támogatónk, leszünk, ha nincs, megyünk a levesbe. Akinek fontos, kérjük, támogassa a munkánkat! Köszönjük. Szép hetet mindenkinek!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!