Budapest, Erzsébet híd, ma reggel
A zászlótartóban a “Progress Pride” zászló, melynek felfejtése nem egyszerű feladvány.
A “sima” LMBTQ+ szivárványszínek mellett egy nyíl alakú sáv látható rajta világoskék, rózsaszín és fehér színekkel, melyek a transzneműség színei; fekete és barna sávokkal, a marginalizált színes bőrű LMBTQ+ emberekre utalva, valamint egy sárga háromszög lila körrel, ami az interszexek jelképe.
Ez, az úgynevezett Intersex-Inclusive Progress Pride Flag (interszexeket is magában foglaló Progress Pride zászló) lobog a már sok mindent látott vén Duna felett.
Magyarország Alaptörvényében ugyanakkor ma még benne van az, hogy “a születéskori nemtől nem lehet eltérni”, ami deklarálja az emberiséggel egyidős biológiai valóságot: „Az ember férfi vagy nő. “
Egy kérdés feltétlen adódik: mit keres ennek fényében egy, dehogy egy, sok transzzászló a magyar főváros egyik hídján? (Máthé Zsuzsa, KDNP)
Tudom, volt már erről szó, de egyszerűen nem lehet ezzel a tömény sötétséggel együttélni, nem lehet ezt elfogadni. Már nem az orbánista, magát nemzetinek és jobboldalinak és kereszténynek hazudó Fidesz-rezsim van hatalmon, amelyik betiltásokkal szórakozott (de sikerült?) Budapest vezetésének viszont ettől függetlenül sem okoz problémát – ahogy tavaly se okozott problémát a Pride megszervezése -, hogy nem sokkal a jövő szombati Pride előtt szivárványos zászlókat tegyen ki a a belvárosban. Az elnyomó rezsim ugyan megbukott, de a káderei nem tűntek el, úgyhogy mivel már semmit nem tudnak betiltani, fogta magát ez a drága asszony, Máthé Zsuzsa, Ókovács Szilveszter neje, és értelmes cselekvés helyett hülye kérdéseket tesz fel. Ha a magyar Alaptörvény szerint csupán férfi és nő létezik, mert ők, a nagy bölcsességükben beleírták, hogy ettől nem lehet eltérni, akkor mégis mit keresnek ezek a zászlók a főváros egyik hídján? Ezzel Máthé Zsuzsa újra kimondja, bele az érintettek és mindenki más arcába, hogy olyan, hogy transz ember nincs. Mert ők, kereszténynemzetiek eldöntötték, hogy szerintük csak férfi és nő van. Nem tudom, hogy ez a lény találkozott-e valaha transzszexuális emberrel, de ha nem, akkor elmondanám neki, hogy léteznek ilyenek. Ezek az emberek pedig ugyanolyanok, mint ő vagy én, csupán az a különbség, hogy ugyan valamelyik nem biológiai jegyeivel rendelkeznek, de a belsőleg megélt nemi identitásuk ettől eltér. Így születtek. Nőnek, de férfi identitással rendelkeznek, vagy férfinak, de női identitással rendelkeznek. Nem ők választották, ezt dobta a gép.
Ezek az emberek éppen ezért jóval törékenyebbek és sebezhetőbbek, mint egy „átlagember”, akit soha nem fognak megszólni a kinézete miatt, vagy elítélni azért, mert másként viselkedik. Egy transz embernek nem ilyen egyszerű. Első körben a szüleinek kell, hogy elmondja, miként érez, majd a barátainak és a társadalomnak. Akinek szerencséje van, azzal a szülei megértőek, ezáltal egy jóval könnyebb út elé néz, de ettől még mindig nem szükségszerű, hogy a környezete vagy a társadalom is elfogadó legyen vele szemben. Ilyen pusztító, gonosz, uszító posztokat olvasva nem is lehet az az érzésünk, hogy egy elfogadó társadalomban élünk, ahol mindenki úgy élheti az életét, ahogyan csak szeretné. Pedig igazán eljöhetne már az ideje. A transzszexuális emberek között nem ritka a depresszió, sőt, sajnos az öngyilkosság sem, amire legutóbb is akadt egy szomorú példa. Egy transz fiatalt addig zaklattak vélhetően az iskolájában, hogy elege lett belőle, és önkezével vetett véget az életének.
Ezek a másokkal szemben uszító hangvételű posztokat írók – ráadásul parlamenti képviselők – bele se gondolnak abba, hogy milyen elképesztő károkat okoznak ezzel. Ha egyetlen ember is megváltoztatja a gondolkodásmódját amiatt, mert Zsuzsi néni ilyen baromságokat irkál nyilvánosan, attól csak rosszabb hellyé válik a világ. Hiszen egy kevésbé elfogadó, kevésbé megértő társadalom igenis negatív változást jelent. Nem tudom megérteni, milyen lelke van annak, akit zavar az, hogy színes zászlók lengenek bizonyos fővárosi hidakon, aki ezt komoly veszélynek tartja? Miféle keresztény az, akit felháborít, vagy haraggal, netán rettegéssel tölt el, hogy egy bizonyos társadalmi csoport mellett áll ki a főváros erre a pár napra? Ha valóban olyan példamutató keresztények – mert Máthé Zsuzsa előszeretettel beszél arról, hogy ő mennyire keresztény -, akkor legyenek már képesek elfogadni a másikat, és azt, hogy vannak tőlük különböző emberek is. Nyilván a heteroszexuális beállítottság a leginkább jellemző világszerte, de ez nem azt jelenti, hogy ne lennének olyanok, akik ettől eltérnek. Mint ahogy vannak kék és zöld szemű emberek is annak ellenére, hogy a többség szeme barna.
Kérdés, hogy ez miért zavar olyan sok embert? Miért érdekli a drága honanyát, hogy valaki gondol azokra is, akik egyébként sok esetben a társadalom peremére kerültek? Nyilván tévedhetek, de én abban bízom, hogy a helyzet Máthé és társai szemforgatása ellenére is változni fog, és annak ellenére is egy emberségesebb, toleránsabb hellyé fog változni az ország, hogy egyébként jobboldali kormány áll az élén. Amivel szemben az, amit a Fidesz-KDNP-rezsim képviselt, és ma ellenzékből kiabál, az bőven tekinthető szélsőjobboldalinak, még ha a soraikban is van számtalan, ehhez a közösséghez tartozó ember, akiket egyszerűen megtagadtak a lebukásukat követően, vagy úgy tettek, mintha ők egyébként soha nem ítélték volna el őket. De mondok jobbat: tegnap Orbán a német AfD leszbikus elnökét ölelgette Bécsben a szélsőséges osztrák párt születésnapi buliján a színpadon. Most akkor elkapta a fertőzést vajon?
Nagyon remélem, hogy a Magyar-kormány hatalomra kerülésével megkezdődhet az ország gyógyulása, és eljuthatunk oda, hogy egy napon már nem jelent problémát az, hogy milyen zászlók lengenek az Erzsébet hídon, hiszen Magyarország minden magyar otthona lesz végre, függetlenül szexuális, politikai vagy vallási hovatartozásától. És Máthé Zsuzsát is kiröhögi mindenki a kirekesztő hülyeségei miatt. Magyarország ugyanis mindannyiunké.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.