NEHAZUGGY

Társadalmi egyeztetéseinkről

Molnár Bálint | Ma | 8:08

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 812,320 forint, még hiányzik 2,187,680 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Vidám vasárnapot, jó reggelt a felkelőknek! Legyen világosság, mert abból soha nem elég.

Nagyon távolról szemlélve a Fehér Ház porcelánbolti elefántjának törését, zúzását, lassan az az érzésem, hogy egy zsák krumpli vagy egy halom hasított fa is méltóbb lenne az amerikai elnöki székhez. De hát ki vagyok én ahhoz, hogy a dicsőséges Trump elnök úr bomlott elméjéről ítéletet mondjak és a belügyeibe beavatkozzak. Attól még szerintem elég szépen kirajzolódik egy mintázat a hozzá hasonló, önimádó, valami teljesen félreértelmezett küldetéstudattal megvert, önkényeskedésre hajlamos világpolitikai tényezők tündöklésében és bukásában. Hogy valaki valóban tényező, vagy csak annak képzeli magát, az természetesen nem mindegy, de a végeredmény sok esetben hasonló lehet.

Az az ámokfutás, amit a béke ki- és beszámíthatatlan elnöke az országa érdemi vezetése helyett rendez mostanság – például Giorgia Meloni olasz miniszterelnök vérprosztó alázásától az azon való elmélkedésig, hogy akkor az amerikai állampolgárok haláláért felelős idegenrendészetet, az ICE-t (jég) át kellene nevezni NICE-ra (kedves), mert ezzel totálisan össze lehetne zavarni „a korrupt, becstelen és hazafiatlan riportereket és újságírókat”, és a debilitás csúcsán a remek ötletet meg is szavaztatni a követőivel, rajongóival – nagyon hasonló sormintát követ, mint az a megszállott ukránozásba torkollott, április 12-én a falra felkenődött 16 éves politikai ámokfutás, amit a felcsúti ikertestvér rendezett ahelyett, hogy az országot megpróbálta volna többé-kevésbé becsületesen kormányozni. Az tény, hogy Trump nem volt hatalmon tizenhat évig és még elvileg két és fél évig alighanem szívni fogja a saját polgárai vérét és rongyosra szopatni a világot (a saját maga által indított iráni háborút is milyen szépen lezárta, a megtámadott már be is jelentette, hogy ismét lezárja a Hormuzi-szorost), de a hübrisz elszabadulása és a valóságtól való elszakadás azért igencsak ijesztő párhuzamba állítható.

Akkor is, ha Orbán soha nem mondta, hogy jól hangzik, hogy Hitlerhez, Maóhoz és Sztálinhoz hasonlítják, és akkor is, ha Trumppal ellentétben Orbán nem volt soha világpolitikai tényező, sőt, a székébe se tud már kapaszkodni, mert Trumpot megelőzve már megbukott. A vélt igazába annál inkább. Abban semmi változás nem történt, hogy neki mindig igaza lesz. Elpicsázták a magyarok a migránsozás, ukránozás, moszkovita elhajlás, háborúpártizás vagy éppen az uniós források haza nem hozása miatt? Kit érdekel? Ugyanonnan folytatja. A bukása után lassan két és fél hónappal az osztrák patrióta párt (Szabadságpárt, FPÖ) fennállásának 70. évfordulóján tartott ünnepségen ledobta az atomot: szerinte a migráció, a gazdaság és a háború kérdésében a régi európai politikai elit elbukott. Jól van akkor. Még szerencse, hogy ő nem a régi európai politikai elit része, szerencsére ő nem bukott meg, és szerencsére most már aztán tényleg igazán ébredeznek a patrióták Európában, előbb-utóbb csak elfoglalják Brüsszelt.

Amíg ő az erős és szuverén nemzetek Európáját építgeti lépésről téglára, vannak mások, akik helyette is kapaszkodnak a székükbe – és bár nem fogom fel mai napig, hogy egy több mint bűnözőgyanúsnak tűnő bukott miniszterelnök mivel tud zsarolni vele ellentétben hivatalban lévő figurákat -, jó eséllyel a kapaszkodásukkal neki tesznek jó szolgálatot. Ki hitte volna, hogy a láthatatlan, színtelen, jellegtelen, díszlet-államelnök, minden közjogi méltatlanságok szégyene, aki elvileg tudomásul vette, hogy az Alkotmánybíróság nem fogja napirendre se venni a saját pozícióját megvédeni hivatott indítványát, a mainstream nemzetközi fake news sajtó zászlóshajójának, a Politicónak ad interjút, amelyben világossá teszi – hogy a Bécsben fontoskodó és idétlenkedő gazdája is meghallja -, ő nem adja fel, tovább harcol azért, hogy akkor is a köztársasági elnöki pozícióban maradhasson, ha a nép négyötöde, amely nép egységét neki kötelessége volna kifejezni, sugárban hány tőle. Sulyok Tamás azt mondta, ~~hogy Orbán Viktor azt mondta~~ jogi eszközökkel próbálja majd elérni, hogy az alaptörvény módosításával ne lehessen őt leváltani. A jellemtelenség, a minden méltóságot nélkülöző, irritáló, gyomrot felforgató vergődés az egy dolog. Vannak ilyen emberek, akik egyszerűen nem érzik, amikor a jelenlétük nem kívánatos, és mikor van az a pillanat, amikor el kéne engedni, és távozni kellene. Igaz, a legtöbben nem államelnökök.

De Sulyok elengedte magát és elfecsegte: azzal, hogy Magyar megpróbálja eltávolítani őt és az Orbán-korszak más kinevezett vezetőit, a miniszterelnök még Orbánnál is szemtelenebbül él vissza hatalmas parlamenti többségével, pont emiatt kötelessége neki bármi áron hivatalban maradni, hogy ezzel védhesse a demokratikus normákat, valamint a hatalmi ágak szétválasztásának elvét. Hogy micsoda? Sulyok Tamástól kell megtudnunk, hogy a szemtelen-szemtelenebb-legszemtelenebb skálán Orbán is visszaélt a hatalmával? És ha Orbán visszaélt a hatalmával, amit egymás talpára lépve tagadnak két hónapja a Magyar-diktatúra miatt aggódó hívek és hívők, akkor Sulyok Tamás mit tett, hogyan lépett fel Orbán Viktor hatalmi visszaéléseivel szemben? Hmmm? Én nem emlékszem egyetlen ilyen esetre se. A borsófőzelékre igen, a vasalásra és pingpongozásra, a múzeumból leakasztott festményekre, az orosz szó cenzúrájára meg egy módfelett kínos születésnapi köszöntőre igen, az orbáni visszaélés elleni fellépésre rohadtul nem. Pedig kellene emlékeznie a magyaroknak erre az ellentmondást nem tűrő fellépésre ahhoz, hogy Sulyok Tamástól várja a demokratikus normák megvédését, nem? A meztelen csiga a kanyarban nincs emellett az alak mellett, most már lassan szurkolok neki, hogy ne hagyja abba. Ezek után az lenne a társadalmi egyeztetésre nem szoruló nemzeti minimum, ha méltatlanság miatt lakoltatnák ki a palotájából.

Ott még nem tartunk, viszont késik a vagyonvisszaszerzési hivatalról szóló javaslat jövő hétre ígért benyújtása. A miniszterelnök szerint nagyon sok észrevételt kaptak, joggal szeretnék az emberek, hogy legyen egy rövid társadalmi egyeztetés, hogy plusz javaslatok is bekerülhessenek, ezért inkább társadalmi egyeztetésre bocsátják a tervezetet, és remélhetőleg szeptember elején felállhat a hivatal. Tényleg nem a türelmetlenség beszél belőlem, hiszen ha úgy működnének az újabban életjeleket mutató, már most is létező, elvileg a bűnt üldöző és nem pártoló hatóságok, ahogy az elmúlt tizenhat évben nem, akkor ez nem kidobott idő. Ami felmerült bennem, az az, hogy ha ebben az esetben fontos a társadalmi egyeztetés, akkor például a miniszterelnöki ciklus nyolc évben maximalizálásáról vagy történetesen a médiatörvény benyújtásához miért nem volt rá szükség?

Szerintem ha a vagyonvisszaszerzési kérdésekben kompetens a társadalom, akkor tizenhat év közpénzmédiás agymosás után az is elvárható lehet, hogy a közmédia milyenségével kapcsolatban is elmondhassák a véleményüket a polgárok. Nekem azzal abszolút nincs bajom, sőt szerintem az az elvárás, hogy támadhatatlan, kiskapuktól mentes, valóban hatékony legyen ez az a rendszer, szóval egyeztessenek a néppel, csak akkor szerintem ezen az alapon érdemes az egyéb sarkalatos kérdésekben is ugyanúgy eljárni. A médiatörvény például pont ilyen. Szakemberek, médiában dolgozók már jelezték, hogy van néhány probléma ezzel az egyéni képviselői indítványként benyújtott javaslattal, rögtön a nagyon erős politikai befolyás fenntartásával, amiből láttuk, hogy mi lett, miután Rogán belenyúlt a médiáról szóló törvénybe. Vagy a rengeteg pozitívum mellett az is aggályosnak tűnik, hogy a rossz emlékű Médiatanács hatalma nagyon hasonlóan jelentős marad a korábbihoz képest.

Nem feltételezek rossz szándékot, csak annyit állítok, hogy a teljhatalom pervertál így vagy úgy, és jobb az elején kritikusnak lenni, mint a végén pofára esni. Másfelől pedig tényleg alig több mint 40 napja van hivatalban az új kormány, 16 év mocskát eltakarítani és mindenkit az őt megillető helyre juttatni nem két hónap és nem is fél év. Érdemes megadni az esélyt az új kormánynak, hogy bizonyíthasson, és ezzel az esélyt a magyaroknak, hogy végre pofára esés helyett kellemesen csalódjanak. Ha nem, akkor meg van esély korrigálni. Ha április 12-én sikerült elzavarni az Orbán-rezsimet, akkor ez is menni fog, nem? De. Csáó.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!