NEHAZUGGY

Ellenzékből védelmezi, a hatalom birtokában kiiktatja

Vogronics András | Ma | 10:32

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 812,320 forint, még hiányzik 2,187,680 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Az előttem szólóhoz csatlakozva még egy gondolatot ugyanarról.

A köztársasági elnök tudomásul vette az alkotmánybírák döntését. A Velencei Bizottságot érintő jogi folyamatokról a Sándor-palota minden eddig felmerült érdemi információt megosztott a nyilvánossággal

– ezt még a Politicónak adott interjú nyilvánosságra kerülése előtt közölte a HVG megkeresésére a Sándor-palota kommunikációs igazgatósága azután, hogy pénteken kiderült: komoly belső feszültséget, sőt súlyos, az Alkotmánybíróság történetében talán még sosem látott szervezeti válságot okozott Sulyok Tamás köztársasági elnök beadványa az Alkotmánybíróságon (Ab) belül, olyannyira, hogy a 15-ből 7 alkotmánybíró már kizáratta magát az ügy tárgyalásából.

Milyen szerencse, nem? Mi lett volna, ha nem veszi tudomásul ezt az egyértelmű, egyben szerintem megalázó döntést. Ez már az a pont, amikor a csávó lassan vállalhatatlanabb lesz, mint a gazdája, pedig azt tényleg nehéz überelni. Aki az elmúlt napokban az európai szélsőségesekkel tanácskozott, bulikázott Brüsszelben, Bécsben, és tett úgy, mintha továbbra is ő lenne az ország miniszterelnöke és első számú ügyvezetője, akinek semmije nincs, aki minden törvényt betartott és betartatott, de egyszerűen nem tehet róla, hogy mindenben igaza volt, van, lesz. Úgyhogy kuss, pofa lapos, és hagyják őt sörözgetni, fröccsözgetni, meccset nézni, mert neki 30 éve is ez volt a fontossági sorrend. Aztán ha ezek megvoltak, akkor jöhet a lopás. Meg a cselezés, kitaktikázás, vagy hogy is mondta, amikor a vitnyédi gyereküdülőről hadovált, ami körül 3 méter magas szögesdrót kerítés húzódik? Mert amikor ő átbasz, vagy hülyének néz, vagy mellébeszél, az az ő szakzsargonjában és tolvajszótárában kicselezést jelent.

16 évig cselezgetett, aztán a végén a saját lábában esett el, miután az agyára ment a foci meg a politika meg a háború és a migránsozás. Valahogy úgy járt, mint a Felcsút SE a Bajnokok Ligájával. Annyira volt reális és jelentős az ő politikája és szerepe az egész globális rendszerben, mint annak a világ minden pénzével kitömött falusi csapatnak az esélyei a profi ligában. Semennyire. De ő nem spórolt a festékkel, amikor a pénzünkről volt szó, hogy belelocsolja a saját agybajába. Mert Make Hungary Great Again! Amit a másik agybeteg tol a világ másik felén amerikai kiadásban. Akinek az az egyik legnagyobb problémája éppen, hogy erősen algásodni kezdett, így a kívánt kék helyett egyre inkább zöldbe kezdett hajlani a 14,2 millió dollárért (4,3 milliárd forint) felújított Lincoln-emlékmű medencéjének árnyalata. Trump azért rendelte el, hogy kékre kell mázolni a medence alját, mert szerinte úgy szebb. Ezek ennyire betegek. És az amerikaiknak meg a világnak még sajnos több mint két évig tolerálnia kell ezt az emberszabásút, akkor jár le a mandátuma. Szerencsére a mienknek lejárt a szavatossági ideje, és már leginkább arról kérdezgeti a valamirevaló sajtó, hogy szerinte meddig lesz szabadlábon, meg hogy azért megy Amerikába, hogy lelépjen a igazságszolgáltatás elől.

De visszakanyarodva Sulyok Tamás közjogi szellentéshez. Pont tegnapelőtt este ment a Te rongyos élet című Bacsó-film, amiről egy kicsit ez a helyzet jutott eszembe. Szerintem verheti az asztalt és kapaszkodhat a széke karfájába, ha nem megy szép szóval, akkor megy majd erővel. Egy csodaszép parkban sokkal komfortosabb pingpongozni, mint a Sándor-palota irodájában, sőt. Tamás bácsi sokkal egyszerűbben és kényelmesebben el fogja tudni készíteni a borsófőzeléket, miközben kivasalja a fehér galléros inget a vasárnapi miséhez, mint abban a nagy hodályban. És legalább a munkát se kell imitálni, nemhogy dolgozni. Mert azért lássuk be, komolyan meg tudja terhelni egy ilyen alibi meló a közjogi méltóságokat.

Mondjuk ezt is csak a Fidesz és annak vezetője tudta így összehozni, hogy ezt az intézményt ilyen végtelenül megtépázza, minden tekintélyétől megfossza, leamortizálja, és a korrupcióval és a jogállami pusztítással szembeni tolerancia szimbólumává emelje. Erre is csak ez a szemét, enyveskezű banda volt képes, mint ahogy arra is, hogy az egész országot egy giccses torzóvá, egy lehetetlen filmstúdióvá silányítsa Mert oké, hogy vége van, de az igazán kemény meló még csak most kezdődik el, és nem kevesebb, mint 37 év csúszásban vagyunk. Ami rengeteg idő. Nagyjából 2020 környékén írtam először, hogy Orbán egy szarember. Olyan kurvaanyázást kaptam, hogy mit képzelek én, hogy így nyilvánulok meg az ország miniszterelnökéről, akit kétharmaddal választottak meg akkor már legalább három alkalommal, hogy káprázott a szemem. Akkor most megismétlem: szarember az, aki ellenzékből védelmezi, a hatalom birtokában kiiktatja a fékek és ellensúlyok rendszerét. Szarember az, aki az elmúlt 16 évben a független intézményeket letarolta, az élükön bebetonozott és hátrahagyott, hozzá hű káderekkel pedig most is keresztbe tesz a jogállam visszaépítésének. Ezen ügyködött arra az esetre is előre tervezve, ha netán elveszít egy választást. Hogy az összes kulcsfontosságú hivatal élén az ő bábjai üljenek, és gátolják, szabotálják, nehezítsék egy esetleges új kormány munkáját. Egy dolgot nem tudott megakadályozni: a kétharmadot, ezért ugatja most torka szakadtából, amit eddig is, hogy itt virágzik a demokrácia, csak a Magyar-diktatúra terjeszkedik. Ezt a látszatot mindig fenntartotta, erre odafigyelt, bocsánat, cselezett, taktikázott. Eljátszotta bármerre járt, hogy itt virágzó a demokrácia, madárcsicsergős a jogállam, ő pedig személy szerint soha nem vetemedne arra, hogy elhallgattasson bárkit is. Pláne, hogy neki semmije nincs, csak a rongyos élete és a fizetése, miközben az egész famíliája saját lábra állt, a disznószerelő haverja meg az ő kegyelméből felmászott a Forbes-listára is.

Éljen a haza, menjetek haza! Most kábé ez van, mert a főszarka nem ad senkinek a lopott zsetonból, és mondom sokadjára: ez a zakó akkora volt, hogy bármennyire is szokása neki Bicskéig meghosszabbítani a dolgokat, azért azt talán felfogta, hogy ennek már semmi értelme. Nem érdemes visszacsorgatni oda, ahol 135 bátor helyett 52 maradt, és azok nemhogy építeni, vagy fordítani tudnának érdemben a rablópárt megítélésén, hanem pont fordítva. Minden egyes parlamenti napon még mélyebbre süllyednek, miközben azzal próbálják meg támadni a kormányon lévő pártot – ami nem mellesleg politikai dörzsöltség tekintetében nullkilométeres arcokkal van feltöltve -, amit ők maguk követtek el ellenünk 16 éven keresztül. Kontraproduktív és kognitív értelemben súlyosan disszonáns is. Most, hogy Gajdics elvtársak köszönhetően most már nagyjából mindenki tisztában van a szó jelentésével, használhatom én is a helyzet leírására. Szerintem elengedte ezt, bár azt nem tudom, hogy felfogja-e, hogy a méltósága maradékát is felzabáló Sulyoknál is ocsmányabb sors vár rá: Sulyok jó eséllyel nem megy börtönbe.

És ilyenkor jön a ceterum censeo: akármit is gondol, vagy remél, az orbáni rendszert el kell takarítani, mindenkit felelősségre kell vonni. Reméltem, bíztam benne, hogy sor kerül rá, abban kevésbé, hogy az egész a szemem előtt fog lezajlani. Legyen így!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!