Akárhonnan nézem, ezek ugyanott folytatják, ahol az ország népe április 12-én megnyomta a PAUSE gombot. Miután lezajlott a nagy RESET procedúra, a nemzeti, nacionalista oldalon (ahogy magukat nevezik) pár név és a fej lecserélődött ugyan, a hadsereg megfogyatkozott, de a mondanivaló szempontjából minden maradt a régiben.
„Tisztán állunk a választók és az Úr színe előtt abból a szempontból – politikailag mindenképpen –, hogy innentől kezdve bárkinek bármi problémája van velünk, a Fidesszel, a nemzeti oldallal, lehet a bíróságokhoz, hatóságokhoz fordulni.”
Havasi Bertalan, a keresztény konzervben dunsztolt töltött paprika, aki utolsó mohikánként rohangál a hátrahagyott narancsos lobogóval a kiürült csatamezőn – aki ezek szerint beismerte, hogy hát eddig is fordulhattunk, ahova akartunk, csak éppen semmi következménye nem volt -, megpróbálja feltüzelni a hülyére vert seregüket.
„De innentől egy teljesen más státuszba kerültünk át: ellenzéki párt vagyunk” – mondta a régi-új sajtófőnöke a bukott gazdának, aki szerint ezt tudatosítani kell, majd úgy is kell viselkedni, ahogy egy ellenzéki pártnak: „Felállunk, kiabálunk”. És ez nem elég, hanem ahogy Orbántól tanulta: „Ha erőszakolnak, legalább kiabálni kell. Arról nem beszélve, hogy akkor nekik is fájjon”. Ezt már tegnap se értettem, de nem is célom ilyen ízléstelenségeket elemezgetni. Amit mégis ide kell hurcolnom, hogy ez a hülyeség eléggé rímel arra a több mint tíz évvel ezelőtt elhangzott másik falvédőre kívánkozó baromságra, miszerint ha támadnak, akkor meg kell hosszabbítani, Bicskéig és Lovasberényig. Az is az erőszakról szólt a kisvasúttal kapcsolatban, amivel kapcsolatban csak az öklendez fel magából ilyesmit, akit valamilyen tapasztalati élmény terhel. Ezek szerint Júdás Mihály szereti a fájdalmat, örömöt okoz ez neki? Mert amikor ő volt az, aki szigorúan átvitt értelemben szanaszét erőszakolta az országot – politikai, jogalkotási, gazdasági, lelki és morális értelmében egyaránt -, akkor rendkívül elégedett volt, hiába kiabáltak rendre azok, akiken azt aktust végrehajtotta, pont leszarta. Innen nézve még undorítóbb ez a remek mondás.
Menjünk tovább. Havasi szerint Magyar Péter naponta dobálja fel a „vérlázító törvénytelenségeket és politikai magas labdákat”, ezek mellett nem lehet elmenni szó nélkül. A lemondásra felszólított közjogi méltóságoknak azt tanácsolta, hogy „néha, amikor orrba vágnak, akkor nem zavartan mosolyogni kell, és félrelépni, hanem lekeverni egy sallert”. A sajtóelhárító beszélt arról a rengeteg emberről, akiknek a kormányváltás egzisztenciális problémát okoz, közülük sokan nem azon gondolkodnak, hogyan kéne megújítani a Fideszt, hanem a gyerek jövő havi tandíja, a számlák befizetése okoz gondot. Ő maga ugyan már nyugodt, van „melója” Orbán mellett, de mi lesz a hátországgal. Bertalan egy géniusz, lássuk be. Hamar megfejtette a világot, és gyorsan megszervezte az ellenállást. Mondjuk régen az ilyenek vagy kurva gyorsan eltűntek, vagy eltüntették őket, mára ez a verbális agresszió a fideszes mainstream lett. A jól ismert nevelési célzatú sallerekkel, kokikkal, libernyákcipelő technikákkal, tatamira teperéssel, egyebekkel. Hát igen, ahogy azt tudtuk, csak nem sejtettük: ez a verekedősdi, ez a permanens erőfitogtatás természetesen Júdástól jön, akit saját elmondása szerint Győző papa rendszeresen vert, mint a répát, úgyhogy ezek a reflexek valószínűleg onnan, a hányatott gyerekkorból kerülhettek bele a kedves vezető nevelési eszköztárába. Bertalan nélkül is fel tudjuk idézni, hogy az elmúlt években hogyan viszketett a tenyerük, hogyan fenyegettek és próbálták megrendszabályozni mindazokat, akik nem értettek a szép szóból.
Ehhez képest a függöny mögötti bújócska bajnokság viszkető tenyerű győztese sejtelmes üzenetet hagyott az ő tűzfalán : „Árad a gyűlölet és az erőszak. Ezért megalakítjuk a Védvonalat. Számíthattok ránk! Hamarosan jövünk a részletekkel”. Egyszerűen hihetetlen. Az emberek végre nemet mondtak a háborús, uszító, állandó harckészültségben lévő fideszes propagandára, erre ezek onnan folytatják, ahol abbahagyták. A pártelnök Kocsis Aranyhal Máté posztját osztotta meg a fenti sejtelemmel, aki teljesen transzba esett, nem tudom figyelmen kívül hagyni én se. Sajnos.
Van, aki szerint túl sokáig tűrtük a tiszás erőszakot és az áradó gyűlöletet, és van, aki szerint még tűrnünk kellene.
De egyre többen vagyunk, akik szerint túltolták a féktelen indulatot, különösen a választások óta. Az internet sok pontján már kifejezetten t*rror van.
Fenyegetőző politikusok – akik már ügyésznek vagy bírónak is képzelik magukat -, uszító liberális újságírók, és vérgőzben tomboló influenszerek lepték el a nyilvánosság tereit.
Ezek április 12. óta írtak már “kettéhugyozott keresztény Magyarországról”, skandálták a bulijukon, hogy “akasszuk fel őket”, és iróniába bújtatták a gyilkos gondolatot is, miszerint “elő a fegyverekkel, és lőjjétek fejbe a fideszeseket”. Aki pedig netán életben maradna, azokat “hetedíziglen kell kisemmizni”, vagy el kell venni azt, amijük van. Csak azért, mert fideszesek.
Esküszöm, nem tudom, hogy honnan szedi ennek az agyondramatizált és túldimenzionált őrületnek az alapját, de lelke rajta. De pont Kocsis? Aki bármerre járt 16 éven keresztül, valamelyik keze mutatóujját előre tartva (lásd: címlapkép), azt ütemesen rázva fel és alá, minden egyes megnyilvánulásában fenyegetőzött? Aki hadat üzent a független sajtónak, újságírókat személyeskedve, a családjukra hivatkozva döngölt földbe? Aki egyébként is páros lábbal szállt bele bárkibe, aki kritikát mert megfogalmazni ellenük? Aki a Szőlő utcai botrányt magára rántó Semjén parlamenti kirohanása után a magyar politikában eddig soha nem látott kemény megtorlást és leszámolást helyezett kilátásba? Aki most a pénisz másik végére került és még mindig nem érti, hogy ez miért következett be? Aki vélt erőszakra hivatkozva meg van sértődve, mert az erőszak az ő kiváltságuk volt mindig is? Akinek a választás előtti hetei azzal teltek, hogy naponta vizionálta az ellenség falra felkenődését? Hát igen. Mert ugyanis az történt, hogy Kocsis ellenzékbe szorult, felcserélődtek a szerepek, ami még mindig totális kognitív disszonanciát gerjeszt. Főleg az ilyenekben, mint ő. Báncsák őket, pedig ők soha senkit nem bántottak, és különben is ők keresztények.
Már a választások éjszakáján véresre verték a munkatársamat a villamoson, mert “nem örült eléggé” a Tisza győzelmének. A békés falvakban zaklatják a támogatóinkat, felírják a kapujukra, hogy hagyják el az otthonukat, vagy matricákkal jelölik meg a “bűnös” házakat. Áradnak a történetek az ország minden szegeltéből terjedő erőszakról, verbális lincselésről, az online zaklatásokról, fideszes szülők gyermekeinek bántalmazásáról, és arról, hogy tiszás megmondó emberek szerint nagyon helyes, hogy ez történik, szerintük minden fidesz-szavazó megérdemli. Mind a két és félmillió.
Na. Ezt a hergelést, ezt a túlpörgetett, minden alapot nélkülöző általánosítást kellene abbahagyni, de nagyon gyorsan. Hogy megint védvonalaznak, védekeznek, támadnak, meg a fene tudja, mit csinálnak. Ugyanezt tették hatalmon is. Ha ezek nem mazochisták, akkor nem tudom, minek nevezhetném őket. Ez a mesterségesen gerjesztett jajveszékelés, a bizonyítékokkal alá nem támasztott esetek felnagyítása, durván gusztustalan. A legdurvább pedig az, hogy azok, akiket esetleg valóban atrocitás ér, azok éppen Kocsis és pártja miatt szívnak. Ők hülyítették és hergelték a követőiteket, ők kergették és tervezik ezután is őrületbe és félelembe kergetni a fél országot, amit magasról leszar a nagy utcai harcos. Ezen kéne elgondolkodni, és abbahagyni ezt az infantilis műsort, mert rém szánalmas. És nem vezet semmi jóra, ahogy eddig sem vezetett.
Ceterum censeo: a bukott Orbán-kormányt és valamennyi cinkosát felelősségre kell vonni!
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.