Nem tudom, hogy Görög Márta leendő igazságügyi miniszter-jelölt személyével kapcsolatban mibe fognak belekötni azok, akiknek valaki azt mondta, hogy miután megbukott a Fidesz, ők automatikusan függetlenek és újságírók lettek (tippjeim: nem tud hegedülni, dekázni se tud és még szőke is), de ha Tuzson Bence legutolsó igazságügyi miniszter a mérce, akkor nem kérdés, hogy a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának dékánja – szakmabeliek szerint, de legalábbis a leendő miniszterelnök szerint e szakma koronázatlan királynője – remek választásnak tűnik. Ha költői túlzásnak szánta Magyar Péter, és tőle ez egyáltalán nem áll távol, akkor is.
Legalább annyira, mint Gyurkó Szilvia, gyermekjogi szakértő, a Hintalovon gyermekjogi alapítvány alapítója, akit gyermekjogi és gyermekvédelmi államtitkárnak kér fel a Tisza-kormány, aki sajtóértesülések szerint a Kátai-Németh Vilmos által vezetett Szociális- és Családügyi Minisztériumban állhat majd munkába. Nem tudom, hogy ha a kiválasztás, felkérés célja az volt, hogy valaki olyat találjanak, aki képben van a gyermekvédelmi szakellátást érintő legsúlyosabb problémákkal (szerintem ez volt), akkor teljesülhetett volna jobban ez a cél. (Nem nagyon.)
Azt a kormányzás minősége, az egyes területeken elért eredmények fogják visszaigazolni, hogy ezeknek a feladatoknak az elvégzésére mennyire sikerült megtalálni a tökéletes jelölteket, ez a jövő zenéje. A jelen zenéje viszont az, hogy szerintem a politikai tapasztalat oly divatos, de sok esetben hamisnak bizonyult túlmisztifikálásával szemben az akadémiai, szakmai hozzáértés biztosan nem lehet hátrány, amikor egy ország vezetése, sorsának jobbra fordítása a tét. Nem hiszem, hogy egy kormánynak a hátrányára válik, ha olyanok ülnek benne, akik értenek is valamihez. Ha történetesen ahhoz a szakterülethez értenek, amelynek az irányításával megbízták őket, az egyenesen csodálatos. Hogy ebben ráadásul a korábban a vele való foglalkozásra sem érdemes ügyként kezelt nőknek is jelentős szerep jut, az már majdnem üdítő.
Az, hogy ez minket (most még) a tudományos fantasztikumok és utópiák erejével vág gyomorszájon, az kizárólag annak tudható be, hogy 16 év toxikus kormányzásának szövődményeit nem lehet három hét alatt lábon kihordani. Elvileg lehetett volna Hankó gyógyszerészből is egy remek kulturális és innovációs miniszter, de nem lehetett mégse. Jó eséllyel mindenki a korrupt közpénzégető végrehajtóra fog emlékezni. Ami éppen abból a hozzáállásból fakad, ami az elmúlt tizenhat év orbánista hatalomgyakorlását jellemezte: totális centralizáció, fentről jövő utasítások, a főnök mindent tud, mindenhez ért, ő mondja meg, mi a következő lépés, merre nyílik az ajtó, mit szabad és mit tilos gondolni vagy tenni. Különösebben nem kell érteni semmihez, amiről nem beszélünk, az nincs, a lojalitás pedig kompenzálja a legsúlyosabb inkompetenciát is. Előre, elvtársak! Ezért omlott össze oly sok év után ennyire látványosan az egész rendszer, és talán ezért bízhatunk most abban, hogy annak a bizonyos túlmisztifikált politikai tapasztalatnak és dörzsöltségnek a hiánya nem előnyt, hanem hátrányt jelent.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.