Április 11,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Az elmúlt tizenhat év talán legerősebb pillanata

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 515,336 forint, még hiányzik 2,484,664 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Sok szép jó reggelt mindenkinek a magyar költészet napján, átvitt értelemben is kezd kivirradni! Mindazoknak külön is szép jó reggelt, akik tegnap ott voltak a Hősök terén, a Puzsérék által szervezett Rendszerbontó Nagykoncerten, ahol alighanem mindenki ott volt, akire holnap is szüksége lesz a hazának. Mert ha lehet ilyet mondani – és miért ne lehetne – közös időszámításunkra való tekintettel, optimális esetben, ha nem csalnak a valóságot érzékelő szerveink, most már csak egyet kell aludni, amíg kiderül, hogy végre tényleg kiderül: azaz hogy búcsút vehetünk az elmúlt 16 évtől, ami oly sokak életét kettétörte, és soha egy pillanatra sem érdekelte, hogy mekkora pusztítást végez. Most meg már azt hiszem, rohadtul késő Rónai Egonnal szemben ülve elcsukló hangon, sóhajtozva, már-már megtörten arról vallani, hogy a magyar néplélek önjelölt és állítólag kivételes ismerőjeként nem érted a szabadságot követelő fiatalokat. Hallgatja őket, de nem érti. Döbbenet és undor, ezzel a kettővel írhatnám le ezt a harmadik, kényszer és valóság szülte ATV-s jelenését a Fidesz miniszterelnökének, akit nézve és hallgatva csak arra tudtam gondolni, hogy nehéz elhinni, hogy ez az alak milyen könnyedén átgyalogolt ezen az országon, mennyire sok mindentől megfosztotta, milyen sikeresen foglyul ejtette és mennyire kifordította magából, másrészt hogy talán ideális esetben mégsem lesz szükség újabb 16 évre, hogy az általa okozott pusztítását kiheverje. Nemcsak az országnak, a határtalan nemzetnek sem.

Egyrészt hajlok az Economist hetilap megfejtésére, miszerint Orbánt és az állampártot már a manipulált választás sem tudja megmenteni, teszem hozzá rögtön: nemhogy Donald Trump kisbetűkkel váltakozó nagybetűkkel ordibáló butácska támogató fogalmazása. Hajlok továbbá arra a megfejtésre is, hogy bár fogalmam nem lehet a választás eredményéről, közben látható jelei vannak annak, hogy omladozik a NER. Nem abból látható, hogy a versenyképességet 1,2 millió forintos támogatásokban, és abban mérik ebben a földi paradicsomban, hogy a négy embert és négy ollót igénylő ünnepélyes szalag hosszabb, mint a fekvőrendőr, amit éppen átadnak. Meg talán nem is abból, hogy csontig kifosztottad az államkasszát és a rossz nyelvek szerint bömbölnek az iratmegsemmisítők mindenhol, ahol az állam te vagy. Hanem leginkább abból, hogy a kampány utolsó méterein, a hajrá előtt napokkal onnan érkeztek a legnagyobb pofonok és gyomrosok az értetlenkedő teljhatalomnak, ahonnan még soha: belülről. Állami intézmények, állami szervek, kormányközeli szervezetek repedező falain át ömlik a szenny, ömlik a leleplező vallomások sora arról, hogy ki vagy te valójában.

Ez a gátszakadásnak tűnő összeomlás pedig odáig fajult, hogy már a Kreml oroszlánja is a neki önként, csúszva-mászva felajánlkozó és behódoló szervilis felcsúti egér bukására készül, azaz már nemcsak magyarok millióinak telt be vele az összes hócipője, de Putyin elvtárs is elégedetlen a magyar miniszterelnökkel. Csakhogy magyarok milliói és a moszkvai háborús tömeggyilkos között érdekellentét feszül e tekintetben. Ebben is. Az orosz ex-ügynök a legfontosabb trójai falovának elvesztése miatt aggódik és dühöng, magyarok millióinak viszont a választási veresége a garancia arra, hogy talpra állhatnak, fellélegezhetnek és hogy nem az orosz érdekszférában, hanem egy erős, jóléti Európai Unióban íródik a jövőjük. De azért az mekkora történelmi szégyen, hogy ha nem is közvetlenül Vlagyimir elnöki hivatalából irányítják a kampányodat, de az oroszok nyújtanak asszisztenciát a szuverén állampártod közösségi médiás kampánytevékenységéhez? Hova jutottál te szabadság bástyája, te? És nemhogy hova jutottál, de úgy jutottál ide, hogy az oroszok kipróbált manipulációs, dezinformációs kottájából árultad a magyar szuverenitást, egy idegen, háborús nagyhatalommal játszottál össze, fordultál a saját honfitársaid ellen, és a jelek szerint így se tudod megcsinálni. Pedig ugyanabban a seggben kitérdelt gatyában hajladoztál, bokáztál a másik nagyhatalom fura urai előtt is, akik ugyan szintén garantálták a számodra friss hegyi levegőt jelentő nemzetközi figyelmet, akik miatt horpadtra döngethetted a melled, hogy neked Washingtontól Moszkváig mindenki felveszi a telefont és keresi a kegyeidet, miközben az autoriter, illiberális, szélsőjobbos-populista rendszered bukásával őket is rántod magaddal. Nem mintha érdekelne Trump vagy Vance, egyáltalán az egész MAGA-univerzum potenciális presztízsvesztesége.

De jó, maradok inkább a kaptafánál, nem jósolgatok, egyszerűen csak óvatosan reménykedem. Abban, hogy most valóban minden pontosan az, aminek látszik. Hogy az a Hősök terétől a Kodály köröndig és még azon is túl hömpölygő tömeg, amelynek jelentős részét olyan tették ki, akik választóvá érésük óta kizárólag ebben a nagyon rég lejárt szavatosságú, fojtogató, urambátyám rendszerben éltek, és senkit nem érdekeltek a problémáik, mert szándék sem volt a megértésükre, félreérthetetlen üzenetet fogalmazott meg tegnap. Ma hajnalban az első dolgom volt megnézni, hogy a magát Nemzeti Hírügynökségnek nevező MTI hírfolyamába bekerült-e esetleg akár egyetlen félmondat arról, hogy volt egy ilyen sok tízezer, de alighanem inkább százezer magyar embert megmozgató esemény a fővárosban a parlamenti választás előtt két nappal. Nem hiszem, hogy átsiklottam valami fölött. Egy tetves félmondat, egy tendenciózusan előnytelenül fotózott felvétel nem sok, annyit se találtam. Nem fért bele az Orbán Rónai Egonnak adott interjújáról tudósító hat darab hír mellé. Ott van viszont sok más mellett, hogy Sárospatakon rendezik meg az első Kárpát-medencei Tárogatóversenyt, hogy Dmitrij Medvegyev, az orosz biztonsági tanács alelnöke, volt elnök és kormányfő a 9-11. osztályosok számára frissen elkészült társadalomismeret-tankönyvek főszerkesztője, aki térítésmentesen végezte el a munkát, vagy hogy csökkent a búza termelői ára tavalyhoz képest.

Tényleg semmit nem értenek semmiből, nemcsak a fiatalokat nem értik, azt sem értik, hogy hova süllyedtek és miért. Talán oda már nem jutnak el, bár több mint másfél évtized összes beteg, perverz, gonosz reflexével felvértezve akár oda is eljuthatnak, hogy összeférceljenek olyan felvételeket, amelyek bemutatják, hogy Orbán székesfehérvári pártgyűlésén háromszor többen voltak, mint Hősök terén délelőtt 11 óra körül, de már nem is kell. Volt tegnap este egy nagyon erős pillanat ezen az egyébként is erős rendezvényen. Amikor Pálinkás Szilveszter százados (talán utoljára egyenruhában) lépett színpadra Szabó Bencével közösen. Rengeteg erős mondatot lehetne idézni az elhangzott beszédekből, de az a pillanat mindent elsöpört, amikor a honvédség arca azt mondta: „Megtisztelő, hogy önöket szolgálhattam”. Szolgálhattam. Szolgálat. Ezek azok a kulcsszavak, amelyeknek a jelentését sem ismeri a magyarok veséjét tizenhat éve rugdosó orbánizmus. Hogy kinek mi a helye és a szerepe egy működő országban, ahol az emberek nem egymás halálos ellenségei a politikai csatatéren. Hogy az állam szolgálja a népet, mert a hatalom a nép kezében van, és nem fordítva. És a hatalom fejet hajt időről időre a nép előtt. Volt ez a pillanat, amikor ezek az emberek színpadra léptek, szerintem – talán túlzásnak tűnik – az elmúlt tizenhat év talán legerősebb pillanata volt. Az az erő, ami akkor kiszakadt, felszakadt, kiszabadult a tömegből… számomra azt üzeni, hogy ez a rendszer tegnap már félig (vagy tán egészen) megomlott. Az orbáni rezsim teljes és visszafordíthatatlan erkölcsi megsemmisülése attól függetlenül megtörtént, hogy pontosan mi lesz a holnapi választás eredménye. Már csak egyet kell aludni.

Címlap: Youtube/Telex

Nem könyörgés, nem sirám, és szerencsére nem kötelező. Ha teheted, támogasd a Szalonnát! Köszönjük. Folytatódunk.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.