Páratlan jó reggelt, napfényt és borúra derűt!
Abban a legkevésbé sem vagyok biztos – és mindenkinek azt tudnám javasolni, tartsa fenn mindig az egészséges kételkedés jogát -, hogy jövő hétfőtől kisüt a nap és elvonulnak a sötét fellegek, ha és amennyiben a Medián legfrissebb mandátumbecslése hozzávetőleg helyesnek bizonyul, vagyis ha kiderül, hogy nem Hann Endre a humorista, hanem Orbán Viktor csúszott át észrevétlenül, de annál megérdemeltebben a nemzet első számú mémforrásának szerepébe. Abban viszont egészen biztos vagyok, hogy ennyire látványos összeomlást, mint amit a NER produkál a szemünk láttára, szó szerint páratlan a világnak ezen a részén. Nevezzük Európának.
Nem könnyű, de feltételezzük, hogy még Szijjártó Péter is az európai kultúrkör része. Akkor is, ha fejben már rég Moszkvába költözött, és akkor is, ha ő attól elégedett, hogy az európaiaknak rossz, de legalábbis az európaiak nem boldogok. Mert Magyarország külügyminisztere ebből érzi a vizeletén, hogy a dolgok, amiket Szergej bácsival előzőleg megbeszélt, amelyekben boldogan kérte ki a tanácsát és/vagy az engedélyét, amelyek egytől egyig hátrányosak az EU és Ukrajna számára, ellenben marhára előnyösek Moszkvának, TALÁN JÓL MENTEK. Magyarország külügyminisztere akkor elégedett magával, amikor az uniós szövetségesei kiabálnak vele, mert ő akkor remekül szórakozik. Rohadtul nem könnyű azt feltételezni, hogy az a Szijjártó Péter az európai kultúrkör része, midőn a főnökével hivatalosan a kárpátaljai magyarok jogaiért lobbizik, de valójában Lavrovval szövetkezik az ukrajnai orosz kisebbség jogainak előmozdítása céljából, miközben ugyanolyan készségesen áll rendelkezésére, szolgálatára Moszkvának, mint Teheránnak, miközben az Iránban háborúzó, Izrael szövetségesének számító Egyesült Államokra hivatkozik, hogy onnan is, Washingtonból is látszik a magyar választásokba való igen durva beavatkozás.
Nekem fogalmam nincs, hogy Európában bárhol máshol meddig lehetett volna külügyminiszter az a Szijjártó Péter, akit Szergej bácsi arra használ hosszú évek óta, hogy európai uniós dokumentumokat juttasson el neki, amelyeknek egy részét amúgy ő is meg tudna szerezni, de mégiscsak jobban esik az alázatos szolgát csicskáztatni, de tizenkét évig bizonyosan nem. Nem tudom, hogy ez a szélrózsa minden irányába térdelő, kisebbségi komplexusos szerencsétlen az európai kultúrkörben bárhol máshol meddig jutott volna a példátlan szervilizmusával, a frusztrációját párját ritkító arroganciával kompenzáló habitusával, de elég nagy hiba volt Európa részéről nem komolyan venni. És bár ilyen megkésett, de totális összeomlást még biztosan nem láttunk élő adásban, mint ami most a minden irányból szivárgó elmúlt tizenkét évnyi kamuszuverén magyar külpolitikára konténernyi szar formájában ráömlik, amit az érintett legalább már meg sem próbál letagadni (cserébe azt ordibálja, hogy őt lehallgatták, és „szokatlanul durva és nyílt külföldi titkosszolgálati beavatkozás” ez a választásba), azért ebből felállni, innen visszajönni fejben is Európába, nem lesz könnyű akkor sem, ha netán az amúgy győzelemre készülő Orbán Viktor elveszíti a választást.
Vannak azért ráutaló jelek, hogy ez benne van a pakliban (a kaposvári vagy a nagykanizsai Tisza-gyűléseken készült felvételekre válaszul kirakni egy hazug soproni fotómontázst, eléggé az egyenes vonalú egyenletes összeomlás definíciója) még akkor is, ha doktor Bazsi politikai igazgató és kampányfőnök csak attól fél, hogy az ellenzék nem fogadja el a választási vereséget, ezért arra készül, hogy a felfokozott választási kampányhangulat vasárnap után is velünk marad. Hát ha abból indulunk ki, amit Rácz András Oroszország-szakértő állít, hogy a kormánymédia (az Orbán Bazsihoz köthető Mandinerrel az élen) éppen most ágyaz meg a szláv anyanyelvű (értsd: orosz) provokátorok hamis zászlós, nagyon is lehetséges érkezésének a választásokra, akkor azért elég világos, hogy miben gyökereznek a konnektivitás pápájának félelmei. Pedig tegnap a főnöke – aki korábban a moszkovita Ultrahangnak adott interjújában is hosszasan lamentált a vereségről és a hatalom átadásáról – azt mondta a Blikknek a számára potenciálisan kedvezőtlen választási eredményről: „Lesz egy döntés, azt el kell fogadni”. Sőt, arra a kérdésre, hogy felveszi-e a telefont a riválisának, vagy esetleg gratulálna-e neki, azt mondta, „mindig felvettem a telefont mindenkinek. Mindig megtettem, amit meg kellett tenni”.
Az lehet, hogy a doktor úr így emlékszik, én emlékszem azért az elmúlt tizensok évből egy rakás esetre, amikor baszott rá nemhogy a telefont felvenni, de egyáltalán emberszámba venni a hozzá kéréssel forduló magyarok csoportjait (diákok, tanárok, egészségügyi dolgozók, szakszervezetek, érdekvédelmi szervezetek végtelen sora), de azért az szép keretbe helyezi ezt a teljes összeomlást és erkölcsi megsemmisülést, hogy miután porig égette magát és az országot azzal, hogy kisegérként felajánlkozott a moszkvai oroszlánnak, tegnap Sopronban nem sikerült maradéktalanul túlkiabálnia a „ruszkik haza” rigmust skandáló kritikus tömeget. Pedig igazán megpróbált kimosakodni ebből a kincstári szégyenből. Van itt egy félreértés, amit tisztázni kellene. Tehát miután kijött a Putyinnal tavaly októberben folytatott védhetetlenül megalázkodó telefonbeszélgetésének leirata, miután frissen jött ki a Szijjártó-Lavrov affér újabb gyászos fejezetét dokumentáló telefonbeszélgetés, ő a magyar választásba való beavatkozást tagadó J.D. Vance amerikai alelnök magyarországi látogatásával takarózott. Nem sokkal azután, hogy az is kiszivárgott, hogy Szijjártó egy füst alatt szúrta hátba Amerikát és Izraelt is, midőn felajánlkozott Teheránnak, miután Izrael felrobbantotta a Hezbollah-tagok csipogóit.
Orbán szerint Trump táskahordozójának vigaszlátogatása azt bizonyítja, hogy a világ legnagyobb és legerősebb országa, az Egyesült Államok Magyarország szövetségese. „Azért is volt fontos, hogy itt járt az alelnök, mert nekünk fáj mindaz, ami ma Nyugat-Európában történik. Az amerikai alelnök látogatása egyben megcáfol minden ostoba gyanúsítgatást, amely oroszbarátsággal akar összehozni bennünket. Nem az oroszok, hanem az amerikaiak alelnöke járt Magyarországon tegnap”. Azt én nem tudom, hogy Vance képben van-e azzal, hogy hova jött, kikkel parolázik, kiknek kampányol, de pont nem érdekel. Az sokkal inkább, hogy az 56-os szabadságharcosok önjelölt szégyene félreérti a dolgot: itt semmilyen barátságról nincs szó, itt a szolgaság a probléma. A hangnem és a testtartás a probléma, a teljes megalázkodás, a félreérthetetlenül szervilis felajánlkozás Moszkvának, ami a teljes félreértése az oroszoknak, az orosz politikai mentalitásnak. Annak, hogy ezek a derék Lavrovok és Putyinok mennyire kétszínűek, ravaszak és kíméletlenek. Hogy nekik nincsenek barátaik, érdekeik vannak és érdekérvényesítő eszközeik. Hogy mindent megígérnek, és pont annyit tartanak be ebből, amennyi az ő érdekeiket szolgálja. Hogy gátlástalanok, hogy minden eszközt felhasználnak a céljaik elérése érdekében, hogy bárkit kijátszanak bárki ellen, és akkor szúrnak hátba, amikor a legkedvesebb az életed. Soha fel sem merült a barátság, Moszkva eszközként tekint rátok, az európai szövetségesek pedig immár komoly biztonsági kockázatként. A hasznos idióta nem barát, hanem hasznos idióta, akit a háta mögött kiröhög az, aki használja.
Hát így múlik el a korrupt szuverenisták minden dicsősége. Meg úgy, ahogyan azt Orbán titkára volt szíves érvként felhozni Wáberer György két nappal ezelőtti posztjára, amelyben a korábbi kormánybiztos precízen fogalmazta meg a választás tétjét: Európa vagy Oroszország. Nagy Jánosnál magam sem fogalmazhattam volna szebben, ez az éles riposzt falvédőre kívánkozik:
Akikkel Te most közösséget vállalsz, azok szemében Te éppen ugyanolyan NER-es tolvaj, bűnöző vagy, mint mi, akik kiállunk az értékeink mellett, és nem áruljuk el azokat semennyi ezüstért.
Ott a pont. Már csak hármat kell aludni, de nem akkor lesz vége, hanem akkor kezdődik. És kurva hosszú három nap van még addig is. Mostanában nem sok kedvünk volt dalolni, most is csak azért, mert ha már Demjén Rózsi bácsi a szerzői jogaira hivatkozva letiltatta YouTube-ról a NER búcsúdalát, pedig ez csak egy paródia, nem őt gúnyolták benne, legyen meg itt is. Sajnálom, hogy egyeseknek az utolsó utáni pillanatig védeni kell ezt a NER-es tolvaj, bűnöző rendszert, de hát aki ebből jól megélt, annak nincs választása. Nekünk van választásunk, aki teheti, válasszon minket. Folytatódunk.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.