NEHAZUGGY

A valóság mikrofonját már nem lehet kikapcsolni

Jó reggelt mindenkinek, magunknak is!

Pedig onnan akartam kezdem, és most már onnan is kezdem – még akkor is, ha a miniszterelnök keserves országjárásának tegnapi állomása nagyjából mindent élő adásban húzott keresztbe, amit a hódolói, hívei, cinkosai, elvtársai és bűntársai gondolnak és terjesztenek róla -, hogy miként Márki-Zay Péter volt szíves figyelmünkbe ajánlani Billy Graham amerikai evangélista szavait: A bátorság ragályos. Ha akad egy, aki bátran kiáll, a többiek gerince is kiegyenesedik. Gulyás miniszter se vegye magára. Pláne miután megnéztem a nemzet egyik túlzás nélkül legnagyobb hőse Partizánnak adott interjúját is, nyilvánvalóan távolról sem ugyanaz a hősiesség sejlik fel az alábbi megnyilvánulás mögött, mint ami Szabó Bence rendőrnyomozó tiszteletre méltó, a karrierje derékba törésén jóval túlmutató szakmája, becsülete és hazája melletti kiállása mögött, de ma egy kicsivel kevésbé fáj az élet, mint tegnap vagy néhány hete folyamatosan, úgyhogy jófejséggel közelítem meg:

„Aki velem szimpatizál és számít neki a véleményem, azoknak elmondom, én a változásra szavazok és Szafkó Zoltánra adom a voksom!” – posztolta pénteken Orosz István, a Nógrád megyei Bátonyterenye kormánypárti, KDNP-s polgármestere. Orosz amellett, hogy nyíltan a Tisza Párt jelöltje mellett állt ki, a jelenlegi országgyűlési képviselőt, a fideszes Becsó Zsoltot is kritizálta. A 2026-os választási kampányban ez az első alkalom, hogy egy kormánypárti polgármester nyíltan a Tiszára szavazásra buzdít. (Telex)

Cinikus olvasatban persze lehet ezt úgy értelmezni, hogy megkezdődött a menekülés a süllyedő hajóról, sőt, bele lehet látni akár azt is, hogy hamarosan egymást fogják feldobni az elvtársak, de most kivételesen próbálok pozitívan és bizakodóan tekinteni a jövőbe, dacára annak, hogy nem tudhatom, mi történt; a polgármester úr lelkiismerete ébredt fel, vagy csak egyszerűen kiváló az ütemérzéke? Ha jóhiszemű vagyok, akkor méltányolnom kell ezt a szembefordulást az orbáni tekintélyelvű, diktatórikus, kibeszélést nem toleráló hatalmi gépezettel, hátha másokat is inspirál, megkésett, de nem jelentéktelen példát mutat, és lesznek még, akikben megszólal valami, ami eddig nem. Legalább halovány jóvátételként az elmúlt évek egyébiránt disznóságaiért.

Nem mintha az elmúlt éveket jóvá lehetne tenni, vagy vissza lehetne adni, de nem is látunk semmi hasonló szándékot azoktól, akik elvették a magyarok jelentős részétől az elmúlt tizenhat évet. Ellenkezőleg: az elmúlt napokban, hetekben oly mértékben gyorsult fel az idő, és olyan fordulatszámon pörög a bőrét mentő politikai bűnszervezet, hogy az embernek az az érzése, mintha itt pár hét alatt másfél évtized gennyes rekordját próbálnák megdönteni. De ha esetleg nem tudatosan ez a cél, akkor is sikerülni fog. Az egész aberrált, értelmezhetetlen, logikailag a debilitás szintjét súroló ukránellenes összeesküvés, a súlyos jogsértés árán kamu kémügybe kevert tiszás informatikus(ok) sztorija, az önsorsrontó, primitív, az állampárt kampányából minden más témát kiszorító mániás ökölrázás Ukrajna felé, valójában azt a dermesztő valóságot nem tudja már elfedni, hogy az állami titkosszolgálat egy részének felhasználásával, jó eséllyel magán titkosszolgálatoknak is kiszervezett mocskos munkával (lásd Magyar Péter 444-nek adott interjúja), a rendőrségre való nyomásgyakorlással, az ukrán-brüsszeli bábkormányról szóló hazug vádak lebegtetése mellett Orbánék azon ügyködnek, hogy egy legitim, magyarok millióinak bizonyítható támogatását élvező pártot tönkretegyenek. És vannak akkora gecik, hogy történetesen éppen a gyermekpornográfia vádját keverik bele az ellenség elleni koholt vádakra épülő történetbe, éppen azt a rendőrségi osztályt terhelik le a saját mocskos, tisztességtelen politikai céljaik elérése érdekében, amelyiknek az lenne a feladata, hogy gyermekek sérelmére elkövetett bűncselekményeket felderítsen. Ez foglalja igazán keretbe ezt a felfoghatatlan elszabadulást. Azért használok kijelentő módot, mert senki, még egyetlen hivatalban lévő nagykutya, miniszter, államtitkár vagy egyéb funkcionárius nem cáfolta érdemben Szabó százados állításait.

Miközben a kampány nem legitim politikai eszközök felhasználásával zajlik, hanem a vesztét érző Orbán-párt az állami hatóságokat rángatja, nyomorgatja, és tisztességes, a szó nemes értelmében vett közszolgálatra felesküdött embereknek keseríti meg a mindennapjait, akik vagy fogcsikorgatva tűrnek, vagy felmondanak, mert már nem bírják a terrort, egy másik fronton (A szavazat ára) egy órába sűrítve látjuk azt, amit eddig is sejtettünk: ahogy milliárdos közpénztételekből, lényegében bűnszervezetbe tömörülve, a legordasabb csalástól sem visszariadva vásárolják meg az általuk tudatosabb függőségbe, kiszolgáltatottságba taszított, szegény és mélyszegény polgárok szavazatait a végeken: pálinkával, drogokkal, vagy azzal, hogy elveszik a gyerekét, ha nem engedelmeskedik.

Párhuzamosan mindezzel a Matolcsy-klán kontérenként hordja ki a több százmilliárdos lopott szajrét Dubajba, anélkül, hogy ugyanaz az ügyészség, amelyik önérzetesen kérte ki magának két napja, hogy nem foglalkozik politikai ügyekkel és sajtóhírekkel, így hivatalból nem hajlandó büntetőeljárást indítani a Szabó Bence rendőrszázados által jelzett vaskos visszaélések miatt sem, több mint egy éve még egy kibaszott gyanúsítottat sem talált a jegybank kirámolása ügyében.

És amint tegnap is jeleztem, a nemzet legtehetségesebb strómanja, minden tisztességes polgár legnagyobb szégyenére egyben a leggazdagabb magyar, Mészáros professzor is söpri a padlást, üríti kifele a cégeit, az utolsó milliárdokat pakolja innen oda, valószínűleg az a terv, azt mondták neki, hogy megtarthatja. Ugyanakkor van remény bőven azért az aggodalomra: ugyan átpakolt a magánszámlájára néhány kósza milliárdot, de közben fokozott mélyrepülésre kapcsoltak a legnagyobb, papíron hozzá köthető NER-es cégek a tőzsdén: az Opus 10-11 százalékos, a 4iG 16 százalék feletti esést is bemutatott. Most jó nemzeti részvényesnek lenni, csuhajja. Mondjuk ha 3,5 milliárd helyett egyik napról a másikra mindössze 50 millió árválkodik a legzsírosabb céged számláján, akkor nem biztos, hogy érdemes csodálkozni ezen. Ilyen ez, ha olybá tűnik a piacnak, hogy omlásnak indult a NER. Akkor hamar kiderül, hogy ezek a mesterségesen feltőkésített, piaci versenyben helytállni alkalmatlan monstrumok szart se érnek. Azt hiszem, elkezdődött a NER vagyonvesztése, a valóságot ugyanúgy nem lehet már zárójelbe tenni, ahogy tegnap Győrben sem lehetett. Aki szerint a Medián közvélemény-kutatása kabaré, az nézzen rá a tőzsdére, annál hitelesebb pillanatfelvétel nem kell a jelenről. Akinek pedig a szíve szakad meg azért, hogy jaj, most mi lesz, az szóljon Lölőnek, hogy ne búsuljon: Andi akkor is szeretni fogja, amikor vissza kell majd térni a polgári foglalkozásához, és vissza kell szolgáltatni a szajrét. Biztos majd visz bablevest is a böribe.

És akkor ragadjuk meg a keretes szerkezetben rejlő lehetőségeket.

Üzenem a tiszásoknak, szép dolog az ambíció, de most nem azokat az időket éljük, amikor kockáztatni lehet. Sajnos, kedves tiszások, még nem jött el a ti időtök. Most a Fidesz a biztos választás.

Ez még Veszprémben hagyta el a brutálisan drága miniszterelnök száját, amikor az önjelölt prófétával és ügynökeivel hergelő Navracsics miniszterrel egy színpadon állva még nem tudta, hogy mi vár rá Győrben. Ezért még nagy volt az arca, miközben a penetráns demográfiai adatok ellenére (vagy éppen azért?) a baloldal által elvett 13., sőt 14. havi nyugdíjjal való melldöngetés közepette megint nagyokat ígért. Vállalja, hogy újabb négy év után a gyermekes családok nem élhetnek rosszabbul, mint a gyermektelenek. Remélem, hogy már nem kell újabb négy évre tervezni, ígérgetni, sakkozni. Szerencsére senki nem merényelte meg őfelségét abban az értelemben, ahogyan azt Moszkvából javasolták, de az a széles körben terjedő 15 másodperces önkívületi rikácsolás az ukránok szekerének tolásáról, amikor teljesen összeomlott a felséges úr, felért egy önmerénylettel. Hiába a tömegben megjelent fekete ruhás szervezett Fidesz-kommandó, a valóság mikrofonját már nem lehet kikapcsolni. Elmúltak azok az idők, amikor a szűrt, gondosan megválogatott közönség biztonságot nyújtott, bármit lehetett kiabálni, bárhogy lehetett alázni az ország másik felét, mert nem volt tükör, amiben megláthatta volna magát. Eddig sem gondoltam, hogy különösebben értelmes ezt az országjárást erőltetni, hogy a magyarok valódi problémái helyett érdemes elkeseredetten és  megszállottan kapaszkodni a háborúba és a magyarokat kizsebelni, megnyomorítani akaró ukránokról szóló hazugságokba, hát ennél jobb bizonyíték már nem kell. Igaz, pedzegette már valamelyik kolléga pár napja, hogy mintha végérvényesen megreccsent volna a magabiztos választás, és látva ezeket a jeleneteket, kétség sem férhet hozzá. A magyarok későre bár, de benyújtották a számlát. És már nem lehet elvenni tőlük a szót, már nem lehet kikapcsolni a mikrofonjukat. Így vagy úgy, Orbánnak vége van. Minél később lesz vége, annál ocsmányabb lesz a vég. Az erő kétségbeeséssé, a valaha volt tekintély szánalmas kapálódzássá silányult. Magyar Péterrel ellentétben én ennek a démonokat kergető, meghasonlott embernek a látványban semmi szomorút nem találok (igaz, nekem soha nem volt a példaképem), én ezt egy gonosz, gátlástalan ember szükségszerű megszégyenülésének és összeomlásának tartom. Megdolgozott érte. Kiheverni sem két nap lesz.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább