NEHAZUGGY

Mert van, aki képtelen felfogni, hogy a járdák a közterület részei

Lázár Gergő | Ma | 18:55

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 642,484 forint, még hiányzik 2,357,516 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Egy igen érdekes cikkbe futottam bele a brit The Guardienben, amely az egyik újságírójuk véleménycikke arról, hogy miként vált még veszélyesebb hellyé a világ a nők számára. Én nyilván nem vagyok nő, ezért nem szembesülhetek számtalan olyan problémával, amellyel csak a nők szembesülhetnek, de a cikk szerzője által említett problémát át tudom érezni, noha nem éppen az ő szemszögéből. Arra hívta fel ugyanis a figyelmet, hogy az utóbbi hónapokban több alkalommal is vagy meglökték, vagy rászóltak azért, mert lassan ment az utcán, nem figyelt, vagy blokkolta mások útját. Én egy olyan ember vagyok, aki szeret haladni a járdán, mert számomra a séta – ha csak nem a természetben vagyok – leginkább funkcionális, tehát el akarok jutni A pontból B pontba, lehetőleg belátható időn belül. Megértem én, hogy vannak olyanok, akik lassabban közlekednek, ezt tiszteletben is tartom, viszont véleményem szerint nem olyan nehéz felfogni azt, hogy rajtunk kívül mások is közlekednek az utcán, tehát ha ők alkalmazkodnak, akkor nekünk sem eshet ez nehezünkre.

Amikor annak idején Londonban éltem, szinte soha nem volt problémám azzal, hogy mások képtelenek alkalmazkodni a környezetükhöz, hiszen egy nagyvárosban az ember megszokja, hogy ha lassabban halad, akkor félreáll, vagy ha megnézi a telefonját, vagy inni akar, de képtelen arra, hogy ezt séta közben tegye meg, akkor ugyancsak félreáll, hogy ne akadályozza azokat, akik haladni szeretnének. Ez Spanyolországban egy nem létező dolog, hiszen az emberek egészen egyszerűen nem rendelkeznek térérzékkel. Baráti csoportok úgy torlaszolnak el ketten egy 4 méter széles járdát, hogy még csak nehezükre sem esik. De Jose is kijön nagy lendülettel a boltból anélkül, hogy körbenézne akár egy pillanatra is, hogy aztán azzal a lendülettel ugyancsak a járda közepén megálljon hirtelen. Ha valaki nekimegy, akkor természetesen nem ő volt a hülye, hanem mindenki más.

Nem tudom, hogy mi volt konkrétan a cikk írójának negatív élménye, viszont azért az érdekes, hogy a cikk végén már rasszizmusról és szexizmusról ír, valamint arról, hogy ezután fel fog készülni arra, hogy milyen attrocitás érheti. Nem tagadom én, hogy találkozhatott tapló emberekkel, akik valóban ok nélkül botlottak bele, de hogy az emberek jó része egészen egyszerűen azt feltételezi, hogy majd mindenki más alkalmazkodik hozzájuk és a tempójukhoz, véleményem szerint egy helytelen felfogás. Japánban járva azt tapasztaltam – noha mint tudjuk, Japán az extremitások országa -, hogy ott már csak tiszteletből is az ember lehúzódik ha valami miatt le kell lassulnia, hogy ezzel se tartson fel másokat, akik haladni szeretnének. Tudom, hogy ez sem feltétlen megoldás, viszont egy arany középutat kellene találni, mert az sem járja, hogy már az is szexuális zaklatásnak minősül lassan, hogy valakibe belefutunk, mert az hirtelen megáll előttünk, vagy a kapucniját az arcába húzza, napszemüveget hord, a fején pedig fejhallgató van, miközben a telefonját nyomkodja és egyenesen felénk tart, ezért hát ha mi nem térünk ki az útjából, akkor nekünk jön, majd még neki ál feljebb sokszor.

Nyilván én is gyalogoltam már bele másokba a járdán és a legtöbb esetben bocsánatot kérek, de azért van olyan eset, amikor ez elmarad, mert olyannyira a másik hibája, hogy véleményem szerint jobb, ha az ember szembesíti vele a másikat, hogy azért illene odafigyelni arra, hogy közterületen van, amelyet mások is használnak. A barátnőm néhány esetben ha azt látja, hogy egy baráti társaság hahotázva eltorlaszolja a 4 méteres járdát előre szól, hogy „mooove”, vagyis mozduljanak valamerre, amire ha nem mozdulnak meg, akkor udvariasan helyet csinál magának. Már csak ezért sem hiszem, hogy egy másik emberbe belerohanni szexista dolog lenne, noha nyilván ilyen is előfordulhat. Véleményem szerint inkább arról van szó, hogy ahelyett, hogy mindenen is felháborodunk, talán fel kellene fogni, hogy mások is léteznek rajtunk kívül és ha csak nincs rá valódi okunk, akkor ne torlaszoljuk el mások útját, valamint figyeljünk a minket körülvevő világra. Ha erre képtelenek vagyunk, akkor legalább ne rontsunk a helyzeten még azzal is, hogy zenét hallgatunk és a telefonunkat nyomkodjuk, mert akkor szinte biztosan előfordul az, hogy valaki meglök.

Én amikor munkába sétálok, sokszor úgy haladok, mint egy szlalom síelő, mivel az emberek nagyon nagy részének semmi fogalma sincs arról, hogy őket körülveszi egy világ, ahol más emberek is léteznek. Én ezt mára elfogadtam, Spanyolország ilyen, viszont ez még nem jelenti azt, hogy borzasztóan kedvelem a helyzetet. Viszont véleményem szerint az emberek többsége egy-egy ilyen fentihez hasonló eset kapcsán lehet hogy jobb lenne, ha átgondolná, hogy talán valóban útban volt és nem feltétlen azért lökték meg, mert olyan rasszisták, vagy szexisták lennének. Persze ez is előfordulhatott, de én most általánosságban beszélek, mivel komolyan hiszem, hogy a legtöbb esetben erről szó sincs.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!