NEHAZUGGY

Köszönjük szépen a kortesbeszédet

Vogronics András | Ma | 10:29

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 642,484 forint, még hiányzik 2,357,516 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Végre disznótor! Pátyon indult a nap. Laci böllér, a sonka és az alkalmi hentesinas. Hagyomány, ízek, jó társaság. Hajrá, Páty! Hajrá, Tamás! Pátyi összeröffenés, malacunk van Pátyon! Na, hát csak sikerült levezetni az évértékelő feszkót a nemzet hentesének. Csak ki tudta adni magából az állatot, és kimozoghatta a Valentin-napi hazudozást és szemfényvesztést. Egy deklaráltan, büszkén falusi miniszterelnöknek ez az igazi terepe, nem a nyakkendő meg az öltöny, hanem a kezeslábas és a mellény, egy luxusgumicsizmával megspékelve. Látszik az emberen, hogy ebben a miliőben, a leölt állat vonzáskörzetében érzi jól magát, ez az ő természetes közege, jártas ő mindenben, olyan átéléssel és komolysággal pörzsölte azt a szerencsétlen állatot, hogy esküszöm, rossz volt nézni.

Persze lehet, hogy csak az én értékrendem szerint nem különösebben összeegyeztethető ez a miniszterelnöki feladatkörökkel, lehet, hogy én vagyok a fasz, amiért nekem nem fér bele, amit csinál. Az egy dolog, hogy kéjesen legyilkolja az állatot (nem ő az egyedüli errefelé, mások még mindenféle gusztustalanságokat is ráfirkálnak), de hogy utána olyan lakomát és tivornyát rittyent mellé, mintha egy kannibáltörzs begombázott sámánja lenne, mindezt hosszasan mutogatja a tradicionálisan jóllakott, elégedett alattvalóknak… hát nem tudom, több mint ízléstelen. Egy idegen tuti nem értené, hogy ki ez, miért nyakig szaros és véres egy kora reggeli órában, miközben húzóra a sérója alá dob egy féldeci pálinkát. Hát pedig ez nem más, mint Magyarország miniszterelnöke. Tizenhat éve.

Bár az egész világon mindenütt őrzik a hagyományokat, a népszokásokat, a múltat, vannak mindenféle rituálék, a politikusok mindenütt a legócskább módon hajszolják a népszerűséget, de megmondom őszintén, én még nem láttam egyetlen másik ország vezető politikusát se, pláne miniszterelnökét kibelezni egy állatot, majd nyakig véresen feldolgozni azt, miközben kapatosan kampánybeszédet motyog a nagyérdeműnek. Jó, hát ez itt egy másik dimenzió, itt minden megtörténhet, és általában meg is történik. Tudom, nem tegnapelőtt volt az se, amikor disznókörömből itta a pálinkát.

Egyébként a Bicskéig gondolkodó és az odáig szimbolikusan is, valóságosan is minden disznóságot rendre meghosszabbítgató miniszterelnök uraságunk a pátyi tivornya után újra kiposztolta azokat a kétes múltú és jelenű celebeket, akiket már egyszer kiposztolt a jobboldali, nemzetikeresztény morális fölény örök dicsőségére. Passzolnak a kockák. Ő így ad nyomatékot a jellemtelenségének és a sunyi szándékainak. Hogy nem elgondolkodik azon, hogy talán nem piti bűnözőkkel kéne nyomulni, hanem dafke még mélyebbre nyomja a fúrót. Neki ez a politikai szexepilje, a mániája, hogy így tudja hergelni azokat, akiknek már nincs hova fennakadjon a szeme, mert már lassan mindenki hátrafelé néz. Azt mondja: Akikre büszkék vagyunk! S akire a Tisza büszke… Amiben a poén az, hogy a fideszes seregszemle végére bevágták Alekoszt, amikor az adócsaló Hajdú Péternek azt mondja, hogy Orbán rajongói prolik. Csak hát milyen már azután, hogy előzőleg bemutatta azokat, akik konkrétan bűnözők, gengszterek, vagy szimplán tahók. Illusztris társaság, na. Minden igazi keresztények és konzervatívok példaképei ezek a Jaberek és VV Bécik, meg valószínűleg egymás példaképei is. Kudlik Júlia ezek szerint nagyon jól elvan Pityinger Lászlóval, Zalatnay Börtönviselt Sarolta meg Kautzky Armanddal. A priuszlista csak akkor probléma, csak akkor bűnöző az ember, ha nem őt szolgálja, különben jöhet büszkeségnek. Neki nem probléma.

És az se, hogy szaros csizmából fekete öltönycipőbe bújjon és másnap királyi pompában fogadni Marco Rubio trumpista külügyminisztert. Bocsánat, őexellenciáját, mert ugye a titulusra nagyon adnak. Azt nem értem, ha ispánok meg vármegyék meg disznóvágás, akkor faszért nem közlekednek ezek szekérrel meg hintóval inkább? Miért kell páncélozott Transporter meg 7-es BMW? Ott a sok lovas, úgyis lókupecnek tartja magát, akkor nyeregbe, emberek! Legalább nem fogyasztana annyit a sok ló, és még környezetbarát, is nem úgy, mint a sok ató! Bocsánat, autó. Szóval jól körbelefetyelték, körbehízelegték egymást az amerikai külügyérrel, Rubio is ugyanazokat a szar kliséket pufogtatta, mint a félkegyelmű főnöke, akihez Júdás megint elrepül, hogy előadja neki a világpolitikai tényező formáját, és krediteket gyűjtsön a választási kampányra, ha már a pocsék kormányzása mostanra többet visz, mint hoz. És hát itt olyan nagyszerű emberek kerültek egymáshoz közel, hogy ez már messze túl van a barátságon.

Erről elmélkedett Rubio (is), aki az USA és Magyarország közötti lehető legszorosabb kapcsolatról lelkendezett, ami tettekben is megnyilvánul. Erős vezetése van Magyarországnak, amelyről tudják, hogy meg fogja védeni a befektetéseket (kitől?), ezért jön ide ennyi amerikai vállalat. Rubio azt ismételgette, mennyire jó kapcsolat van Trump és Orbán között, és ez mennyire fontos az országok közötti kapcsolatokban is, és Trump mennyire mélyen elkötelezett Orbán sikerében, mert az egyben az Egyesült Államok sikere is. Rubio szerint nekik nemzeti érdekük, hogy Magyarország sikeres legyen, főleg amíg Orbán a miniszterelnök, dicsérte hosszasan a magyar miniszterelnököt. Az nem teljesen világos, hogy ha nekik egy ekkora ország sikere nemzeti érdek, akkor miért baszakodnak azzal szövetséggel, aminek tagja Magyarország, de köszönjük szépen a kortesbeszédet és a belügyeinkbe való beavatkozást. Tényleg nagyon jól esett ez nekünk hazaáruló, poloska geciknek, akik 16 éve szenvedünk ennek a nagyszerű embernek a jótéteményeitől és az úgynevezett politikájától. Tényleg nem elég nekünk, hogy ez itt korlátlan közpénz fölött diszponál, amelyekből saját magát támogatja a saját kampányában, feltétlenül ide kellett jönnie ennek a trumpistának is, hogy az egekig magasztalja a mi házi despotánkat. Azt, akitől már sikítófrászt kap a kontinens, hát még mi. Szerintem vissza kéne vezetni azt a szokást, amit ezek itt a szocializmusban honosítottak meg. Hogy amikor találkoztak, szájon csókolták egymást a kölcsönös tisztelet és szeretet jegyében. Nyugodtan be lehetne élesíteni egy csókkamerát is, hogy külsőségekben is demonstrálják ezt a szoros kapcsolatot, ami már alig lehetne szorosabb.

Ennek a választási kampány összeborulásnak, ennek az amerikai beavatkozásnak a magyar választásba mégiscsak az volt a legszebb pillanata, hogy feltűnt a tárgyalóasztalnál a Szijjártó-minisztérium roma trash celebritása is. Nem volt nehéz felismerni, a hárommilliós Rolexe és a buta nézése azonnal leleplezte. A Deutsch Tamást megszégyenítő kiváló angol nyelvtudása mellett. Semmi kedvem elemezgetni ezt az izét (megteszi a kolléga odaát), mert az egész egy hányinger úgy, ahogy van. A legszomorúbb az egészben számomra az, hogy még mindig olyan magabiztosan adják elő a legyőzhetetlent, hogy sokszor én is elbizonytalanodom. Ezek ennyire hülyék, vagy tudnak valamit, amit mi nem? Ennyire jól állnak, vagy már tényleg nem érzékelik a valóságot maguk körül? Remélem az utóbbi, és tényleg már csak 54 nap.

Ceterum censeo: az orbáni rezsim bukni fog!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!