NEHAZUGGY

A kapzsiság győzelemre áll

Lázár Gergő | Február 11, Szerda | 19:04

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 369,011 forint, még hiányzik 2,630,989 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Biztosan sokan emlékeznek még arra az időszakra – különösen néhány évtizeddel ezelőtt volt ez jellemző -, amikor a használt ruhákat az ember azért vásárolta, mert nem engedhette meg magának az újonnan vásárolt darabokat. A turkálókba általában olyanok mentek, akik kevéssé voltak tehetősek, vagy éppen szegények voltak, és ez egy lehetőség volt számukra arra, hogy például a testvérek ne egymás kinőtt ruháit hordják, hanem kapjanak valami „újat”. Ez a gyakorlat azonban az utóbbi években, évtizedekben elképesztően megváltozott és ma már nem használt ruhákról beszélünk, hanem például vintage és mindenféle más hangzatos nevű bolttal találkozhatunk, ahol könnyen előfordulhat, hogy többet kérnek egy olyan ruháért, amely akár több éves, többszörösen beleizzadtak, összekoszolták és ki tudja, még mi mindent tettek vele, mint egy olyan ruhadarabért, amelyet az ember újonnan vásárolt a boltban. Persze az is igaz, hogy létrejött az úgynevezett fast fashion, ami azt jelenti, hogy hetente jönnek ki az új divatnak megfelelő ruhák, amelyeknek a minősége sokszor olyannyira kritikán aluli, hogy olyat évtizedekkel korábban szerintem senki sem mert volna legyártani.

Ezek a ruhák ugyanis könnyen lehet, hogy pár hónap után mennek is a kukába, pontosabban a szeméttelepre, vagy valamelyik afrikai országba, ahol aztán beszennyezik a környezetet. Egyáltalán nem mellesleg ez a fast fashion irányzat azt eredményezte, hogy olyan ruhaüzemek nyíltak meg a szegényebb délkelet-ázsiai országokban, ahol embertelen körülmények között, éhbérért dolgoztatnak akár gyermekeket is. Ez ellen persze próbálnak tenni egyes kormányok, de az igazság az, hogy mivel elképesztő bevételeket generálnak ezek a cégek, ezért a legtöbben inkább némák maradnak a problémával kapcsolatban. Ennek következményeként is merült fel sokakban az a gondolat és érett elhatározássá, hogy ahelyett, hogy ezeket a kizsákmányoló cégeket támogassák, inkább használt ruhát vásárolnak maguknak. Hiszen végső soron a leselejtezett cuccok között sokszor olyan ruhadarabokat lehet találni, amelyek egyrészről sokkal minőségibb anyagokból készültek, másrészt pedig nem olyan gyárakban készültek, ahol megkérdőjelezhetőek a legalapvetőbb munkavédelmi és egyéb jogok is.

Csakhogy ezt a piaci rést sokan kihasználták, szinte luxuscikkeké tették ezeket a ruhadarabokat, teljesen megölve a korábbi elgondolást. Az emberek többsége ma már nem tud olcsón használt ruhát vásárolni, mivel a kereskedők úgy érzik, hogy akár többet is elkérhetnek ezekért a ruhadarabokért használtan, mint amennyit újan értek, érnének. Divatos lett használt ruhákat hordani és olyannyira megnövekedett a kereslet ezek iránt, hogy a szegények számára teljességgel megfizethetetlenné váltak ezek a helyek. Persze vannak még olyan boltok, ahol a ruhagyűjtőkbe kihelyezett ruhákat lehet megvásárolni valóban alacsony összegért, de ezekre a helyekre az a jellemző, hogy már csak a legsilányabb minőséggel találkozhatunk. Ennek oka – legalábbis Spanyolországban tudom, hogy sok helyen így működik -, hogy vezető beosztású emberek szépen átnézik a friss portékát, kiválogatják maguknak az értékesebb darabokat még az előtt, hogy az eljutna a vásárlókhoz. Egyfajta maffia alakult ki erre, amelynek létezéséről mindenki tud, de nem igazán tudnak semmit tenni ellen.

A korábbi elfogadható árakat tehát el lehet felejteni, mivel trendivé váltak az ilyen ruhák. A boltokon kívül a különböző online platformokon is azt láthatjuk, hogy egyesek elképesztő áron akarnak túladni a használt termékeken. Ismerek olyat, aki az utcáról gyűjtötte a különféle ruhákat és cipőket, hogy azokat aztán jó pénzért adja el a különböző használt ruha oldalakon. Az emberek ugyanis hajlandóak voltak ezekért fizetni, mivel számomra nem teljesen érthető okokból divatossá vált az ilyen ruhák hordása. Ez a retró érzés pedig nemcsak a ruhákra érvényes, hanem a koronavírus-járványt követően például a lakókocsikra is, amelyeknek az ára ma az egekben van, és pont azok nem engedhetik már meg maguknak, akik valóban az ilyen életvitelt kedvelik. De Spanyolországban – ez persze eltérő lehet a különböző országokban – az is szokás, hogy az emberek a használt autójukat vagy más eszközüket is szinte az eredeti áron kívánják továbbadni. Használt tv, autó, kávéfőző? Ahelyett, hogy az eredeti ár 50 százalékáért vagy még annál is alacsonyabban kínálnák, sok esetben szinte a megvásárlási áron próbálják eladni ezeket a portékákat. Számomra ez teljesen érthetetlen, mégis működik a dolog, hiszen ha nem lennének vásárlók, akkor nyilvánvalóan megváltozna a piac is. Erről azonban nem tudok beszámolni, következésképpen úgy látom: érdemes arra felkészülni, hogy hamarosan nem lesznek elérhető áron megvásárolható használt ruhák a piacon. Hogy mikor jön meg az emberek esze, és mikor válik megfizethetővé azok számára is, akik ezzel annak idején éltek, azt megjósolni nehéz lenne, mindenesetre az nem lenne olyan nagy baj, ha nem csinálnának luxust szinte mindenből, hiszen a használt ruhák piaca sem ezért jött létre.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!