NEHAZUGGY

Miért nem állnak jól, ha egyébként rendkívül jól állnak?

Ameddig Gulyás Gergely kideríti, hogy nemcsak Lázár-ügy nincs, de Lázár János se létezett soha, ilyen nevű embert nem ismernek, ilyen nevű ember nem szerepel a pártállam (ki)fizetési listáján, van időm gondolkodni. Nemcsak azon, hogy Lázár János rasszista botrányhős mentegetése helyett a Szőlő utca-képletet lehetne alkalmazni az általa gerjesztett problémák lekeverésére: vagyis ha bezárják, akkor probléma sincs, hanem. Azon is gondolkodtam, hogy ha minden így folytatódik áprilisig, ahogy most látjuk – és tételezzük fel, hogy ahhoz hasonló rendkívüli, váratlan esemény már nem következik be, mint mondjuk 2022-ben, amikor minden hülye tudta, hogy Oroszország soha nem támadná meg Ukrajnát, mégis kirobbant az orosz-ukrán háború -, akkor a választási kampány utolsó száz méterén talán látunk még csodákat. Akkor is, ha Török Gábor nagyobb esélyt lát a Fidesz választási győzelmére, mint sokan gondolják. Én nem tudom, hogy mi lesz az eredmény, azt tudom, hogy az elmúlt 16 év árnyékában az a minimum, hogy az elvtársak mindennapjai a stresszről, a szar alvásról, a hatalom elvesztésétől való rettegésről, az idegbajról, a ki nem kényszerített hibáknak csúfolt lelepleződésekről, a látványos szétesésről szóljanak.

Ahogy elnéztem azt a párját ritkító szerda esti miniszterelnöki propaganda-közönségtalálkozót (Mandiner Klubest), még akár oda is eljuthat az állampárt, hogy az egyetlen, valamiért még mindig eladható politikai termékük, Orbán világpolitikai tényező és miniszterelnök már akkor is potenciális veszélyforrást fog jelenteni rájuk nézve, ha a következő hatvanöt napban csak és kizárólag baráti közegben lép fel. Márpedig csak ott fog fellépni, más közegben őfényessége nagyon hosszú idő óta nem lép fel, pont ez a lényeg: hogy ahol fellép, ott arról lamentálhasson, amiről kedve van/érdekében áll, hogy bátoran elengedhesse magát, hát hiszen nincsenek veszélyes elemek a képben, akik és amelyek kizökkenthetnék a stratégiai nyugalmából. Nem provokálják, nem fenyegetik se bűnözők, se romák, se tiszások, se bűnöző roma tiszások, se súlyos kérdésekkel provokáló újságírók. És még így is kétségbeejtő teljesítményt produkál, pedig nem most kellene összezavarni a híveket.

Tudom, hogy vágyvezéreltnek tűnik ez az állítás, de én úgy látom, hogy Lázár János kevesebb mint két hét leforgása alatt végbement látványos szétesésében azért kódolva van, hogy egy ilyen sikamlós hazugságokra, rendszerszintű korrupcióra és alapjaiban antidemokratikus működésre épülő, az éles versenytől elszokott, fentről irányított, tekintélyelvű gépezet, mint a Fidesz, a legfelsőbb szintről fog omlásnak indulni. És ugye Lázárnál feljebb csak egyvalaki van. Jó, mondjuk Lázár mentségére szolgál – miközben semmi nincs, ami a mentségéra szolgálna -, hogy ő azért lépett bele a gereblyébe a vécékefével a kezében, mert neki nem az akol melegében kell szónokolnia hétről hétre, őt rendszeresen provokálják, kérdőre vonják mindenféle jöttment polgárok, akiknek semmi nem elég jó, és amely fórumokról nem lehet csak úgy fake news-t kiabálva lelécelni. Szóval kicsit nagyobb a teher, mint előre megbeszélt álkérdésekre kivágni a magas C-t. Hamisan.

Azt akarnám mondani, hogy az otromba cigányozás mellett csúnya hazugságba is keveredett, még a fideszesek ötöde szerint is lemondásra megérett vasúti katasztrófaügyi miniszter több mint két hete tartó idétlenkedésén és szerencsétlenkedésén innen és túl, meglehetősen fura, intellektuálisan megrogyott képet festett Lázár főnöke a Mandiner nevű udvari propagandaorgánum említett klubestjén. A kényelmes, otthonos baráti közeg, a maximálisan szervilis kérdezők, illetve a talán a kelleténél is jóval lelkesebb közönség mámorító rajongása ellenére szerintem az átlagosnál is zavarba ejtőbben muzsikált a mindenható. Ami annak ellenére feltűnő volt, hogy úgy általában sem muzsikál jól az egész kommunikációs gépezet, mióta megváltozott a helyzet (van érdemi ellenfél a pályán), de az arra adott válaszok kimerülnek a régi, rozsdás, alacsony hatékonyságú reflexekben, rongyos propaganda panelekben, miközben minden irányból szivárog a másfél évtizedes maffiaállami működés összes védhetetlen következménye.

Tehát ha az a fényességes telihold alapállítása, hogy a Fidesz, vagyis a kormány 100 százalék fölött teljesítette az elmúlt négy évet, vagyis olyannyira túltolták a sikerek hűvös halmokba hordását, hogy azt is megcsinálták, amit 2022-ben meg sem ígértek (nem a Mészáros Lőrinc néven naponta több mint egymilliárddal hízó vagyonkájára vagy a jogállam elhantolására gondolt a költő, hanem a 40 év alatti kétgyerekes anyák adómentességére vagy a 14. havi nyugdíj első részletének bevezetésére, amivel kapcsolatban rendszeresen elfelejti hozzátenni, hogy mibű, és ha ez ennyire fantasztikus ötlet, akkor miért nem csinálják más országok is, ahol nem 0,3 százalékkal mérik a gazdasági repülőrajtot), akkor az hogy jön össze azzal, hogy e fergeteges eredmények alapján annyira jól állnak, hogy a körzetek felében el sem tudják vinni a saját embereiket szavazni? Miért nem? Vagy hogy jön össze ez a +100 százalékos túlteljesítés azzal, hogy egy közepesen, de távolról sem extrém hideg januárban is akciótervet kell összetákolni, hogy a mimagyarok ki tudják fizetni az olcsó orosz gáz alapú rezsiszámlájukat?

Az egy dolog, hogy Orbán visszatérően azzal eteti a híveit, hogy már megint egy baloldali liberális elit akarja magához vonni Magyarországon a kormányzást (ezredszer is leírom: nem mintha baloldali liberálisnak lenni bűn lenne, nemzetikereszténykonzervatívnak pedig erény), vagyis azt akarja beadni nekik, hogy a Fideszből dezertált ember valójában baloldali liberális, mert ennyire hülyének nézi őket. Az viszont tök érthetetlen, hogy ha tavaly nyáron Tusványoson azzal nyugtatta a tábort, hogy a saját méréseik szerint fölényesen vezetnek, és a 106 egyéni körzetből 80-at megnyernének (!), akkor most hogy jutottak oda, hogy a 106 egyéni választókerület felében győzködni kell az embereket, hogy menjenek el választani? Miért kérdés az, miért kell arról beszélni – különösen az említett intézkedések bevezetése mellett -, hogy egyáltalán képese-e a Fidesz elvinni szavazni a saját híveit; miért nem állnak jól, ha amúgy kurva jól állnak, hiszen hetente demonstrálják a háborús békegyűléseiken, hogy ők a többség? Nem világos, hogy aki nyugodtan mondhatja, hogy van társadalmi többsége (propagandája, rendeleti hatalma, korlátlan választási pártérdekekre fordítható közpénze, paripája, fegyvere), az miért arról panaszkodik, hogy ez nem érvényesül magától? Jó, tudom. Még egy tisztességes politikus sem mondhatja (hát még egy korrupt, hazug autokrata), hogy az igazi problémája nem a mozgósítás, hanem az, hogy megfogyatkoztak a rajongói, de szerintem vicces, hogy ilyen módon zavarja össze a nagy mágus a potenciális szavazóit. Nem lehet, hogy akit el tud vinni, hogy rá szavazzon, az már ott van, az a híve, akit meg nem tud elvinni, az egyszerűen nem a híve?

Nem tudom, de aki valóban jól áll, aki önmagát felülmúlva sikereket sikerekre halmozott, akinek tényleg társadalmi többsége van, az nem így beszél. Annak nincs szüksége Donald Trump nyílt választási beavatkozására, az nem retteg a politikai igazgatója vagy a szuverenitásvédő janicsárja hangján keresztül teljhatalomból attól, hogy a tudjukkik (Brüsszel, Ukrajna) elcsalják a választást. Aki nem hazudik tizenhat éve mindent és  mindennek az ellenkezőjét a híveinek, annak nem kell erősködnie, hogy ő itt van, itt marad, itt lesz, jó időben, rossz időben, ha esik, ha fúj. Annak nem kell egy másik országban zajló háborúra hivatkozva visszamenőleg kormányrendelettel átírnia bírósági döntéseket, ócska AI-hamisítványokat gyártania az ellenfeléről, mert annak nem keserves logisztikai kérdés a választási győzelemért vívott küzdelem, hanem magabiztos lelkesítés. Orbán Viktor márpedig végső soron saját magát győzködte ezen a sokadik, belterjes szeánszon is, akik állva tapsolták, azokat semmiről nem kellett meggyőzni. Akiket meg kellene győznie, azok közé nem mer odamenni évek óta. Eddig nem is kellett. Tizenhat év után most kellene, de nem megy ez már neki. Már csak a logisztikában bízhat. Meg a köztörvényes Donald Trumpban, a háborús agresszor Vlagyimir Putyinban és a szintén sikert sikerre halmozó Lázár Jánosban. Tudom, ez se kevés.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább