NEHAZUGGY

Értékesebb a gyémántnál

Lázár Gergő | Ma | 19:02

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 52,835 forint, még hiányzik 2,947,165 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Kevés olyan dolog van, amivel kapcsolatosan egyetért a világ vélhetően minden kormánya, de a víz ilyen. Mindenki pontosan tudja – legyen jobb-, vagy baloldali -, hogy az embernek szüksége van vízre. Nem csak azért, mert a globális kereskedelem nagy része a mai napig hajókkal történik, hanem azért is, mert az embernek szüksége van ivóvízre. Ugyan étel nélkül viszonylag sokáig túl tud élni egy állat, vagy ember, de víz nélkül csupán 2-3 napig él a legedzettebb ember is. Pont ezért, ha van fontos eleme a Földünknek, az a víz, hiszen arany, vagy gyémánt nélkül azért elvagyunk, de víz nélkül már kevésbé. Viszont az emberi tevékenység következtében – a leginkább ludas a mezőgazdaság és az ipar – a Föld édesvízkészlete csökkenni kezdett, valamint ami még létezik is, igen komoly szennyezésnek van kitéve. Tehát arra van szükségünk, hogy az országok összefogjanak és közösen kidolgozzanak egy olyan tervet, amely segít a katasztrófa elkerülésében.

A legfrissebb jelentések szerint miközben 2010-ben még csupán 20 vízzel kapcsolatos konfliktusról lehetett beszámolni, addig ez a szám 2024-ben már elérte a 420 konfliktust, ami tökéletesen mutatja, hogy valami nincs rendjén. Az emberek ugyanis továbbra is rászorulnak a friss ivóvízre és a nem szennyezett öntözővizekre, viszont jól láthatóan a folyamatosan növekedő termelés miatt a készleteink fogyni kezdtek. Tavak és folyók tűnnek el évszázadok, ha nem ezredek után, miközben egyes országokban víznyelők alakulnak ki azért, mert a talajvíz egészen egyszerűen eltűnt. Ez a helyzet visszafordíthatatlan és még a tudósok sem igazán sejtik, hogy mikor következhet be egy olyan fordulópont, amelyet követően természeti katasztrófákra leszünk kénytelenek felkészülni. Azonban amit tehetünk, az nem más, mint hogy a még meglévő vizeinket megfelelően kezeljük és mindent megteszünk azért, hogy a pusztítást a minimális szintre csökkentsük.

Ehhez az kell, hogy új technológiákat használjunk fel, amelyek hatására csökken az elpazarolt öntözővíz, vagy épp olyan víztisztítási technológiákra van szükség, amelyek nagyban lecsökkentik a tengerekbe, folyókba és tavakba visszaengedett szennyvizet. Emellett pedig tennünk kell valamit azért, hogy a mezőgazdaság és az ipar ne eméssze fel a még meglévő vízkészleteinket. Számtalan olyan területe van az iparnak és a mezőgazdaságnak is, amelyeknek elképesztő mennyiségű vízre van szüksége, viszont még ha ennek sok fejlett országban nem is látni a káros hatásait, számtalan szegényebb országban már most kézzel fogható a probléma. Ezen felül pedig az éghajlatváltozás miatt szárazság sújt számtalan területet, más területek pedig villámáradások helyszíneivé válnak. A kiszáradt területekre hirtelen leeső óriási mennyiségű csapadékot ugyanis nem képes felszívni a talaj, ezért akár települések tucatjait is el tudja mosni egy erősebb monszun, vagy tájfun.

Abban vélhetően a legtöbb ország egyetért, hogy valamit tennünk kell a tragédia megelőzése érdekében, csak még azt nem tudni, hogy pontosan mi is a megoldás. Ahhoz viszont, hogy ezt a megoldást ki tudjuk dolgozni az kell, hogy közösen – szegény és gazdag országok egyaránt – leüljenek tárgyalni és képesek legyenek félretenni az ellentéteiket, hiszen nincs az a konfliktus, amely fontosabb lenne annál, amivel jelenleg szembenézünk. Ha ugyanis tovább fogy az édesvíz a Földön – az nyilván nem fogy el, hiszen egy körforgás része, viszont beszennyeződhet -, akkor nem az olaj, vagy az arany, hanem inkább a víz lesz majd az az elem a Földön, amelyért a legnagyobb harcot fogjuk vívni. Viszont ameddig olaj és arany nélkül is lehet élni, addig víz nélkül ez már kevésbé elképzelhető. Persze ha a megszokottak szerint járunk el és a gazdag országok a pénzüket felhasználva megpróbálják csökkenteni a vízhiány hatásait, akkor nem fogunk semmiféle megoldást kidolgozni.

Azt kell felfognia minden országnak, hogy az emberiség közös érdeke az, hogy ne használjunk fel több édesvizet, mint amennyit a Föld képes visszatermelni. Márpedig ennek komoly jeleit láthatjuk most is, ezért a változtatás nem várathat magára. El kell fogadnunk, hogy a gazdasági fejlődésért nem áldozhatjuk fel a Földet. Nem irthatjuk ki az utolsó esőerdőket is és alakíthatjuk át a fontos talajvízzel rendelkező területeket mezőgazdasági területekké. Egészen egyszerűen a Földnek szüksége van arra, hogy az ökoszisztéma fenntartásával legyünk képesek élni ezen a bolygón. Egyfajta szünetre van szüksége a Földnek, amely elegendő lenne arra, hogy megálljon a pusztulás és rádöbbenjünk arra, hogy nem sok fontosabb dolog van a világon, mint a tiszta édesvíz. Mondjuk most, amikor egyeseknek az a legfontosabb, hogy megszerezzenek egy hatalmas, ezidáig jéggel borított szigetet, addig nehéz arra koncentrálni, ami valóban fontos. Egyesek ugyanis még nem döbbentek rá arra, hogy a víz az új olaj és egy ország felemelkedése vagy bukása a víztől függ.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!