Február 2,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Thor jött, szundított és győzött

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 13,704 forint, még hiányzik 2,986,296 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Thor, a rozmár világszerte ismertté vált, amikor is meglátogatta az angliai Scarborough városát az év utolsó napján, amelynek hatására a helyiek úgy döntöttek, hogy az azévi szilveszteri tűzijátékot nem tartják meg. Egy közel 60 ezres városról van szó, amely ritkán találkozik rozmárral – ez igaz egész Nyugat-Európára persze -, ezért Thor megjelenésekor emberek ezrei mentek a kikötőbe, ahol a ritkán látott vendég éppen szunyókált. A nap folyamán a szakértők azt észlelték, hogy a fény és a különböző hangok zavarják az ott szundikáló rozmárt, ezért az a döntés született, hogy az év végi tűzijátékot nem tartják meg, hogy ne zavarják meg Thort az északra való utazása előtt. A történet persze bejárta a világsajtót, hiszen az embereknek szüksége van időnként pozitív történetekre is, mert sajnos másról sem lehet olvasni manapság – meg úgy általában –, mint szörnyű tragédiákról, éhezésről, balesetekről és erőszakról. Érthető tehát, hogy egy ilyen történet sokak számára kedves volt és úgy érezték, megosztásra érdemes.

Thor a legjobb tudomásunk szerint továbbra is élvezi az életet és valahol az északi tenger környékén éldegél, ami azt bizonyítja, hogy az ember és vadállat közötti interakció nem kell, hogy mindig tragédiával végződjön. Ugyanis van számtalan olyan ember – hinni szeretném, hogy a többség – akik meg szeretnék őrizni az őket körülvevő világot és nem céljuk, hogy negatívan befolyásolják annak működését. Viszont sajnálatos módon akadnak sokan olyanok, akik fontosabbnak vélnek egy fotót egy delfinnel, mint hogy átgondolnák azt, hogy ennek milyen következményei lehetnek. Ezek az emberek viszont – ha megfelelő tudással rendelkeznének akkor – vélhetően nem veszélyeztetnék szándékosan egyetlen élőlény testi épségét sem. Persze vannak, akiket hidegen hagy más állat, vagy növényfajok védelme, viszont ez legtöbbször csak akkor van így, ha nem látják a tetteik konkrét következményeit. Gondoljunk bele, hogy mi történne a felégetett őserdőkkel akkor, ha személyesen a beruházók lennének azok, akik több millió fát vágnak ki, vagy akik felégetik a fajok millióinak otthont adó esőerdőket. Ha látnák, hogy milyen következményekkel jár az állatokra nézve az, hogy ők profitszerzés miatt lényegében halálra ítélik őket.

Az ember nem eredendően rossz véleményem szerint és a többség képes arra, hogy megtanuljon együtt élni a környezetével, amire egyébként bizonyíték az emberi faj több százezer éves történelme. A kutyát a farkasból idomítottuk a legjobb barátunkká, mint ahogy képesek voltunk felmérni azt, hogy milyen hatásai vannak a tevékenységünknek a környezetünkre. Annak idején gyűjtögettünk – sokszor az állatoktól tanulva – és időnként, ha szerencsénk volt, akkor levadásztunk egy nagyobb állatot. Ezt követően pedig a mezőgazdaság fejlődésével elértük, hogy ezeket az állatokat haszonállatokká tegyük, akiket felhasználva komolyabb mértékű és biztosabb élelemre tehettünk szert. A minket körülvevő környezet az, amely biztosította a túlélésünket a civilizáció során, mégis a technológia fejlődésével háttérbe szorult a környezetünk fennmaradása. Márpedig a legkisebb rovarig minden élőlényre szükségünk van ezen a bolygón ahhoz, hogy fenn tudjuk tartani az ökoszisztémánkat.

Hogy ezen ökoszisztémában milyen szerepet játszik a rozmár? Arról nekem fogalmam sincs, de hogy megvan a helye a minket körülvevő világban, abban egészen biztos vagyok. Ezt pedig sokan képesek voltak felfogni és háttérbe szorították a saját szükségleteiket, hiszen nem mindennap érkezik egy rozmár a brit partokhoz. Arról nem is beszélve, hogy vélhetően egy érdekesebb látványosság az, ahogy egy többszáz kilós rozmár alszik a tengerparton, mint az évente megtartott tűzijáték. Az emberek képesek voltak létrehozni egy fontossági sorrendet, amelyben a rozmár simán megelőzte a tűzijátékot. Hogy végül Thor még bőven az éjféli tűzijáték előtt elhagyta a kisvárost és útnak indult észak felé? Ez nem változtat azon a tényen, hogy a város készen állt arra, hogy egyetlen állat miatt ne rendezze meg a tűzijátékot. Az ugyanis lesz majd jövőre is, viszont Thor nem biztos, hogy visszatért volna, ha még szilveszter éjszaka is ott pihenget, hogy aztán a tűzijáték zajától megriadva menekülőre fogja.

Nyilván nem ez az egyetlen olyan eset, ahol egy állat felpezsdítette a helyiek életét és megmutatta, hogy a közösségek nagy része igenis hajlandó változtatni a szokásain azért cserébe, hogy egy ilyen különleges látványban legyen része. Márpedig az emberi tevékenység miatt vélhetően egyre ritkábban fog előfordulni az, hogy ilyen és ehhez hasonló dolgokat láthat az egyszerű halandó. Sok állat az állatkertekben kötött ki és az ember, valamint természet közötti kapcsolat egyre kevésbé látható. A gyermekek megrémülnek egy-egy vadállat látványától ahelyett, hogy azt tisztes távolságból csodálnák. Félnek a városba tévedő vaddisznótól, vagy a fára mászó mókustól. Viszont ha továbbra is szimbiózisban szeretnénk élni az állatokkal és növényekkel, amelyek a Föld érdekességét adják, akkor jobban tennénk, ha inkább normalizálnánk az ilyen eseteket és minél többet megtennénk azért, hogy ne csak évtizedente jelenjenek meg ezek a nagyszerű élőlények az országainkban. Elvégre nincs is csodálatosabb annál, mint amikor az ember megfigyelhet egy vadállatot a saját, természetes környezetében.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.