NEHAZUGGY

Rázós volt az út, a java még csak most jön, de semmi nem lesz elfelejtve

Kedves olvasóink! Elérkezett az év utolsó napja, ami sok egyéb mellett azt is jelenti, hogy a birodalmi állampárt túlélte 2025-öt, és egyelőre azt a látszatot próbálja kelteni, hogy erősebb mint valaha, hogy soha nem látott számú támogató veszi körül. Igazi magyarok, kulturálisan magasan és túlképzett megélhetési semmirekellők (tegyük többesszámba őket); többek között trashcelebek, az ő leszármazottaik, lázadó zenészekből lett kiöregedett alkoholista káderek, egykori drogfogyasztók, érettségit letenni képtelen primadonnák, kamu gengszterrappererek, pártérdekekre kisajátított űrhajósok, ex-olimpikonok hadai, nem utolsó sorban hosszú- és rendkívül barna nyelvű propagandisták, nem is beszélve az amerikai nép választottjáról, aki köztörvényes bűnöző létére, érdemei elismeréseképpen nem a börtönben, hanem az Egyesült Államok elnöki székében találta magát, a véreskezű moszkvai diktátor, akin kívül mindenki háborúpárti, további kétes alakok, beleértve a szó legszorosabb értelmében vett söpredék bűnözőket is közelebbi és távolabbi országokból.

És hát ide tartoznak a bátorok és bátorak is, akik ha törik, ha szakad, kitartanak a végsőkig, és védik azt az elvetemült gazembert, aki nem azért szeretne annyira újra miniszterelnök lenni, mert neki a haza, Mária országa, meg a nemzet üdve a legfőbb prioritás, vagy mert ő valóban az a patrióta és szuverén alak lenne, akinek árulja magát, hanem azért, mert ha nem marad hatalmon, akkor arra is van némi esély, hogy nem neki kell bűnözőknek menedéket nyújtania, hanem ő lesz az, akinek potenciálisan el kell hagynia az országot. Mert ha bukik, és a kampányígéretek mögé politikai akarat szerveződik, akkor bizony el kell számolnia majd azzal a 16 évvel, amit ellopott tőlünk, amit arra használt fel, hogy kiépítsen egy mélyállamot és leuralja az országot. Hogy csontig kifossza, majd a saját giccses, torz értékrendjéhez igazítsa, tönkretegye és felszámolja azt, amit a rendszerváltásnak nevezett esemény idején az ország népe kívánatosnak tartott: a jogállam, a demokratikus intézményrendszer megvalósítását. Ezt tette tönkre, jogászkodta szét, tiporta lábbal, és minden jel szerint adta el magát az országgal együtt annak a nagyhatalomnak, amelynek a fojtogató ölelésből keserves évtizedek után végre sikerült kiszabadulnunk. És most mi van? Ez az elvetemült mindent elkövetett azért, hogy az ország visszatekeredjen a posztszovjet agresszor csápjai közé. Ez a többszörösen a saját népe ellen munkálkodó, a sajátjait hülyének néző, lebutító és  folyamatosan infantilizáló áruló, aki nem csak a saját elveit (ha egyáltalán voltak neki) árulta el, hanem az egész országot. Nem utolsó sorban a magyar történelem hőseit, akik a török hódoltságtól 1956-ig az életüket adták azért, hogy ez itt egy jobb hely legyen.

Akiket bizonyosan nem árult el, az a famíliáján kívül talán Horthy és Kádár (Rákosit se hagyjuk ki a sorból), akiktől az különbözteti meg, hogy az említettek kezéhez közvetlenül vér is tapad, nem kevés vér. És bár Rákosit és Kádárt nem, Horthyt isteníti és piedesztálra emeli a kurzusa, és már az a halovány határvonal is megszűnt a politikájában, ami korábban a feketeöves szélsőségesektől megkülönböztette. De szívesen hajol össze baloldali magyargyűlölőkkel is, ha a saját személyes érdekeit ez szolgálja. Ezért nem sikerült felháborodni a Beneš-dekrétumok kritikáját kriminalizáló Fico-féle gyalázattól, ezért bratyizik a szerb Vucsiccsal, ezért írja felül a hatalom a nemzeti érdeket minden megmozdulásában. Karácsonykor vetítették a Volt egyszer egy vadnyugat című filmet, arról jutott eszembe, hogy úgy érzem, kicsit mi vagyunk Harmonika, aki bosszút áll a piszkos munkákra tartott Franken. Ebben a helyzetben a birodalmi állampárt feje Frank, akinek a kegyetlenkedései közepette a nép, az ország haláltusáját vívja. Nyugi, nem az életed kell nekünk, Júdás! Téged idézve csak annyit akarok mondani, hogy semmi nem lesz elfelejtve! Semmi.

Sok ez már nagyon. Túl régóta nincs olyan nap, hogy ne történne valami szégyenteljes, hogy ne derülne ki valami egetverő szemétség, valami olyasmi, amiről demokratikus, jóléti, országokban talán évente egyszer-kétszer kénytelen tájékoztatni a sajtó. Miért? Mert az itt egy napra jutó disznóságok töredékéért, egészséges országokban gondolkodás nélkül lemondanak miniszterek, magas rangú politikusok. Nálunk mi a szokásjog? Hogy kitüntetik, feljebb buktatják, nem hagyják az út szélén a bűntársakat, mert az alaptézis az, hogy meghosszabbítjuk Bicskéig. Mert ez a skizofrén hajlamú korrupt jellembajnok, aki már az óvodában is politikusként működött, bármit megtehet, mert mindenre felhatalmazta magát.

Csak egy-két példa az év végére jutó mocsokból, ami kicsapta a biztosítékomat. A famíliájával tweed, british country style-ban nyomuló Lázár miniszter 16 éves fiának van egy parasztháza a Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében található Füzérkajatán, az Országos Kéktúra útvonala mentén, derült ki Hadházy Ákos Facebook-videójából.  Aki felhívta a figyelmet arra, hogy szarból várat nem, ellenben még nagyobb szart építő katasztrófaminiszter fia 9 éves volt, amikor a házat vásárolták. Hadházy egyúttal jelezte, hogy a háznál is érdekesebb, hogy a bekötőút elejétől a házig egy pár éves, tükörsima út vezet, épp úgy, ahogy a batidai kastély esetében is. Naná. Lázár a legfrissebb vagyonnyilatkozata szerint 2024-ben két hódmezővásárhelyi szántóval és egy 90 négyzetméteres, Budapest V. kerületi lakással bővítette az eddig 43 tételből (!) álló ingatlan portfólióját. És ez csak egy a rengeteg, a nép vérét szívó potentát közül, akinek már saját brandje is van, bögrét és pulóvert is árul a kirablás nemzeti politikája mellé. Fogalmam nincs, mi ez az új dili ezeknél, de valószínűleg tényleg csak annyiról van szó, hogy a dörzsölt adócsaló amerikai haverjuktól lopták az ötletet. Mindenből pénzt csinálnak, a sok rommá paráztatott hívő meg, aki egyszerre retteg a háború és a rezsiszámla miatt, zokszó nélkül veszi meg ezeket a szarokat akár 15-20 ezer forintért is. Miközben már a kölyke is a közpénzek csecsén lóg. És akkor van arca dicsekedni is az Amon Göth-hasonmásnak: „Rázós volt az út, de megérkeztünk!” . Most annak kellett örülni, hogy megnyitják az M30-as eddig lezárt szakaszát, ami miatt hónapok óta megy a szkander Lázár csődminisztériuma és az osztrák kivitelező, a Strabag között. Ezt az autópályát nem mellesleg 2021-ben már átadták egyszer, de három évvel később komoly hibákra derült fény. A 3540 millió forintból megépített új autópálya szerkezete több helyen is elmozdult, megcsúszott, emiatt pedig a burkolaton repedések jelentek meg, és süllyedni kezdett a pálya. De ott van az egyik ifjabb Lázár parasztházához vezető tükörsima út, az bezzeg nem volt rázós, azzal minden rendben volt, az aszfaltot se lopták ki belőle, a közpénz pedig nyilván nem volt akadály. Hogy szakadnátok bele a nemzet felemelésébe!

Tökéletes kontrasztként meg itt van ez: tovább sarcolják az önkormányzatokat ezek a pribékek, az Orbán-kormány több száz település jövő évi szolidaritási hozzájárulásának összegét tette közzé. A sarc ellen bíróságon is küzdő Budapesttől nem kevesebb, mint 98 milliárd forintot visznek el ezen a címen jövőre, a fővárosi kerületek 1,2 és 6 milliárd forint közötti összeget fizetnek, a kis önkormányzatokat viszont megsegítik: amennyiben a szolidaritási hozzájárulás számított összege nem haladja meg az 50 millió forintot, azt nem kell megfizetni – írja a HVG a legfrissebb Magyar Közlöny alapján. Mint amikor a maffia védelmi pénzt szed, hogy ne verjék szét a konkurens bandák a kocsmádat, aztán ha nem fizetsz nekik, akkor ők verik szét. Mert a haza minden előtt. Csak a hatalom még egy kicsit a hazánál is előrébb van. 

Szóval csak azt akartam mondani, hogy az állampárt számára újdonságként ható kiélezett politikai helyzet felpörgette idén az eseményeket, nincs semmi túlzás abban, hogy soha nem látott változáson megyünk keresztül. Ahhoz pedig nem kell tenyérjósnak sem lenni, hogy megállapítsuk: 2026 sorsdöntő év lesz. Ha minden igaz, kevesebb mint 4 hónap múlva választások lesznek, és ha az elmúlt időszakra azt mondtuk, hogy kemény volt, akkor az előttünk állóra tükörsimán mondhatjuk, hogy 30-as kazánlemez vastagságú és szilárdságú brutalitásokkal nézünk majd szembe. Ez nem feltétlenül érdekes bárkinek, de azért leírom: öröm volt, hogy én vihettem a két ünnep között a Szalonnát, hogy a kollégák rám bízták ezt a feladatot. Köszönöm szépen, és persze a szerkesztőnek azt, hogy ő is komolyan dolgozott a nyers állapotban sokszor keszekusza írásaimon. De elsősorban olvasóinknak köszönjük, hogy ebben a kemény évben is mellettünk voltak, támogattak és életben tartottak minket. Vannak, akik nélkül már rég nem lennénk, nekik külön köszönjük, és őszintén reméljük, hogy valamelyest sikerült meghálálni az erkölcsi és anyagi támogatást. Mindannyiunk nevében nagyon boldog új évet kívánok, és bízom benne, hogy 2026 tényleg az az év lesz, amikor ennek az elviselhetetlen hatalomgyakorlásnak vége szakad, amikor a magyarok a saját jól felfogott érdekükben egy tisztességesebb kormányra cserélik Orbán romlott, lejárt szavatosságú bandáját. Január másodikán jövök, addig is BÚÉK!

Ceterum censeo: az orbáni rezsim bukni fog!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább