Valóban nem lehet azt mondani, hogy az önmagával határos Magyarország nemzeti összetartozásának napján szimbolikusan nem ért össze a nemzet a kormányváltástól nem függetlenül hirtelen felpörgött óbudai kenőpénzbotrányban, amelynek ügyében az MSZP-től a Momentumon át a Fideszig tucatnyi újabb politikust gyanúsított meg a bűnt tizenhat évig meglehetősen visszafogottan és sikertelenül üldöző ügyészség. Egyetértek magammal és másokkal is abban, hogy a 2 milliárd forintos korrupció ugyanúgy korrupció, mint a 2 milliós vagy a 200 milliárdos. Legfeljebb a büntetési tételek különböznek.
Azzal is egyetértek magammal is és a bukott miniszterelnökkel is – akinek aligha mindössze 2 milliárdnyi korrupciós ügy szárad a sötét lelkén -, hogy mindennek van határa. Igaz, hogy nem ugyanarra gondolunk. A bukott miniszterelnök azon van felháborodva, hogy az új kormány választási ígéretének megfelelően, a jogállami működés visszaállítása érdekében a törvény és a kétharmad adta lehetőségeit kihasználva el fogja távolítani a régi kormány által a független állami intézmények élére ültetett pártkatonákat. Nem csupán az államelnököt, de a legfőbb ügyészt is. Mert ez nemcsak joga, de kötelessége is. Úgyhogy mivel szerinte mindennek van határa, a bukott miniszterelnök támogatja az állami intézményvezetők melletti vasárnapra szervezett szimpátiatüntetést. Jó.
De pont azért, mert mindennek van határa, nem értem, hogy az az ügyészség, amelyik tizenhat éven keresztül egy rakás ügyben a füle botját nem mozgatta és minden ráutaló jel ellenére sem talált bűncselekményre utaló nyomokat a kétmilliárd forint sokszorosát és a politikai elnyomórendszer egyszerre érintő ügyekben, most miért pörög ennyire látványosan? Miért estek át a ló túlsó oldalára, ha eddig nem volt se sürgős, se fontos? Miért volt olyan fontos például bilincsben, a gyerekei szeme láttára elhurcolni a II. kerület polgármesterét, Őrsi Gergelyt egy nyilvánvalóan nem erőszakos bűncselekménynek a gyanújával? Mi indokolta ezt a drasztikus fellépést egy olyan ügyben, amit hosszú évek alatt nem sikerült felgöngyölíteni, de most hirtelen mégis sürgős lett?
Nem az a baj, hogy ebben az ügyben megtalálták a potenciális elkövetőket, hanem mi magyarázza, hogy a szintén évek óta a nyilvánosság előtt ismert, a 2 milliárd forintnyi kenőpénz tíz-, esetenként százszorosát érintő ügyekben semmilyen hasonló ügybuzgalmat nem láttunk? Ráadásul ezeknek az ügyeknek a politikai felelősei ma is a pofánkba vigyorognak a VIP-páholyból, és ők moralizálnak azon, hogy mindennek van határa. Ha csak szándék kérdése ez az egész – márpedig erről van szó – , akkor egyrészt mi tartott ennyi ideig, másrészt mi az akadálya pillanatnyilag annak, hogy a dollárbaloldali sajtó, a hazaáruló Hadházy Ákos és mások által precízen dokumentált, mégis elkent, fiókok mélyére süllyesztett gigakorrupciós botrányokban valami mozduljon? Hmmm?
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.