Némi meglepetésre előkerült a zacskó bélgáz is (nem én minősítem, az érintett húzta magára a megtisztelő szatyor fing címet, mint Semjén doktor Zsolt bácsit), aki a borsófőzelék zabáláson meg a pingpongozáson kívül nem sok mindent művelt, mióta átvette Nováktól a nagyságos asszony által Disney-mesefilmeket megszégyenítő kastéllyá cicomázott Sándor-palotát. Amit ugye a NER-klientúra fényűzésre berendezkedett ízlésvilága szerint újítottak fel a mi pénzünkön, ahova bebocsátást nyerő szerencsésnek tulajdonképpen semmi más dolga nincs, mint fenntartani a jogállam látszatát, és elbábozni, hogy itt a köztársasági elnöknek márpedig van szerepe a demokrácia és az állam tökéletes működésében. Cserébe életre szóló pompában és rongyrázásban lesz része. Akkor is, ha leszarja a kalapács nyelét. Ezt is csak ebben a – hogy is mondta a riportalany – fossal leöntött, telibeszart országban lehet mindenféle következmény nélkül előadni, és rezzenéstelen arccal vállalni. Persze nincs itt semmi látnivaló, hiszen a fiatal demokraták között mostanra már kizárólag ilyenek vannak. Akik egymást tapossák, ha a megélhetésükről van szó, némelyek egy-egy ilyen álommelóért talán ölnének is, úgyhogy ameddig a birodalmi állampárt van hatalmon, addig ez a munkának álcázott hazaárulás sínen van, ez az egyszemélyes közjegyzői hivatal olajozottan üzemel.
Az ember azt gondolná, hogy ebből a székből nem lehet kiesni, ezt képtelenség elbukni, ehhez képest Novák asszonyságnak sikerült, és bár a mai napig nem tudjuk, kinek és miért volt fontos K. Endrének kegyelmet adni, ő inkább a száműzetést választotta, mint hogy tiszta vizet öntött volna a pohárba. A Sulyok névre hallgató beszédére fölösleges időt és energiát pazarolni, azon kívül, hogy olyannyira innovatív és reformer, hogy nem újévkór zsibbasztja a nagyérdeműt, hanem karácsony után, talán egy gondolat volt a röfögésben, amit érdemes megemlíteni: „Csak korlátosan tudjuk meghatározni, hogy milyen jövőnk lesz, azt azonban mindig eldönthetjük, hogy figyelmünket a körülöttünk lévő világban inkább a jóra, a szépre, a megbékélésre, vagy ezek ellenkezőire irányítjuk. A felelősséget e döntéséért mindenki maga személyesen viseli”. Ha ez így van, illetve mivel Sulyok elvtárs az állampárt jóvoltából ilyen szép és okos dolgokat beszél a szájával, szívlelje meg ezt az ócska közhelyet, és próbáljon meg a jövőre nézve eszerint működni, ugyanis több mint 15 évre visszamenőleg ez semmilyen szinten nem sikerült megugrani. A jó, a szép, pláne a megbékélés ezeknek olyan, mint ördögűzés közben a megszálltnak a szenteltvíz vagy a kereszt: halálos. Arról már nem is beszélve, hogy még a büdös életben soha nem vállalták a felelősséget az elbaszott döntéseikért.
Az egész hiteltelen államelnöki ömlengés kizárólag arról marad emlékezetes ideig-óráig, hogy hozzászólt Sulyok volt kommunikációs igazgatója, Szántó Georgina: „Engem idén a szeretetet oly’ nagyon hirdető volt főnököm, a köztársasági elnök gyakorlatilag tönkretett. Innen szép felállni”. Az igazgató asszony úgy emlékszik vissza a közelmúltra, hogy ő „a féktelen pénzköltés, a felduzzasztott létszámokkal utazó delegációk, a szociális érzéketlenség állandó kritikusa” volt, ám a főnökének az volt a mottója: „Neked miért baj, ha jól érezzük magunkat?” Pedig korábban, alkotmánybíróként még erénynek számított a közpénzből rongyrázás elutasítása, elnökként azonban elmúlt neki. Nahát. Pedig mindkét intézmény az adófizetők pénzét dorbézolja, Hofi szarról, polcról és lekvárról szóló bölcsessége pedig láthatóan örökzöld.
„A jó szó ellenséggé vált, a tenni akarás bűn lett, a jobbító szándékú kritika üldözendővé vált. Ebben a szellemben érdemes hallgatni az idei beszédét. Régóta le szerettem volna ezt írni. Féltem. Mert a rendszer lejárat mindenkit, aki meg mer szólalni. De már nem érdekel. Állok elébe bárminek.” Szívszaggató is lehetne, de maradjunk annyiban, hogy sosem késő kijózanodni. Hajrá, kisasszony! Egyben várjuk az önhöz hasonlóan a megtéréssel kacérkodó alanyokat, hogy az állítmányaikkal könnyebben tetten tudjuk érni a tetten érésre már nagyon is megérett tárgyakat. És még valami: ha már ilyen nagyon bátoran oda tetszett kommentelni az ex-főnöknek, egy bocsánatkérés, egy elnézést, poloskák és selejtek simán belefért volna, már csak azért is, mert szeptemberig kedves Georgina simán teljesítette, olykor túl is teljesítette mindazt, amit fentebb kifogásolni méltóztatott Sulyok elvtárs működésével kapcsolatban.
És miközben még mindig nincs gyanúsított az évezred bankrablása ügyében, és nem tudjuk, kik azok a fideszes és/vagy KDNP-s politikusok, akik közvetlenül falaztak kiskorú gyerekeket megrontó, bántalmazó szörnyetegeknek, a Sándor-palotás fondorlatok mellett hosszas hallgatás után megnyikkant Varga Judit asztalos, bukott hajdobáló jó miniszter asszonyság is. Aki nem bírta szó nélkül hagyni a volt férje, egyben a jelenleg legnépszerűbb párt vezetője Szily Nórának adott karácsonyi interjúját, és a jó eséllyel Rogánék befolyásától sem független közösségi oldalára odaürítette, hogy hányinger. Kedves Judit asszonyság! Emlékeztetnélek, hogy 2024 februárjában úgy tűntél el a nyilvánosságból, hogy azt sem mondtad, fapapucs, pontosan úgy léptél olajra, mint Novák barátnőd, mindössze annyit közöltél, hogy visszavonulsz a közélettől és kapjátok be. Azóta se sűrűn hallattad a hangodat fontos közügyekben, ezért adódik a kérdés: most miért? Hányinger? Érdekes kifejezés ez tőled, miután a magyarok jelentős részének nem egyszerűen hányingere, hanem durva gyomorrontása volt, és sugárban okádott attól, amit műveltél, nem kevésbé attól, amit visszavonulásod óta is művel az a bűnszervezetre kísértetiesen hasonlító kormány, amelynek igazságügyi minisztere voltál.
Az össznépi undor oka: számodra a jogállamiság értelmezhetetlen fogalom; úgy söpörted le az Isztambuli Egyezményt az asztalról, mint Júdás Viktor főnököd a morzsát a karcagi birkapörkölt elfogyasztása után; állítólag lövésed nem volt a Schadl-Völner-duó által fémjelzett végrehajtói gigakorrupcióról, pedig te voltál Völner főnöke; úgy engedted rá ártatlan emberekre a Pegasus nevű kémszoftvert, mint egy drogdíler a pitbullját a konkurens bandára, és folyamatosan minősíthetetlen hangnemben nyilvánulsz meg a volt férjedről, miközben áldozatként mutogatod magad a világnak. Felháborodtál azon, hogy az illető rögzítette egy beszélgetéseteket, de ahelyett, hogy az általad elmondottakkal a nyilvánosság elé álltál volna, mártírpózba rándultál, hogy megzsarolt és te félelmedben félrebeszéltél. Meg vagy sértődve, hogy elárult a gyerekeid apja, miközben jó eséllyel olyan információkat tartottál vissza, amelyek arra utalnak, hogy te is részese voltál ennek a rogáni, bűncselekménynek tűnő ügyletnek. Sőt, képes voltál berongyolni az adócsaló Hajdú Péter kanapéjára is, hogy tekintet nélkül a gyerekeidre, kiteregesd a családi szennyest és telebömböld az étert azzal, hogy a volt férjed éveken keresztül terrorizált, bántalmazott és kihasznált, miközben te mondtad ugyanott, hogy te voltál az, aki felpofozta. Amúgy igazad van: hányinger. Hányinger az, hogy 2020 karácsonyán még az idilli házasságoddal turnéztál a férjed oldalán a nyilvánosságban: „Én az anyaságot, a hagyományosnak mondható női feladatokat mindig úgy élhettem meg Péterrel, mintha egy nyitott ajtajú kalitkám lenne: tudtam, hogy ha szeretnék kiteljesedni más területen is, akkor kirepülhetek. Péter sosem várta el tőlem, hogy feladjak bármit is abból, aki én vagyok. Ha zárva lett volna a kalitka ajtaja, akkor nem biztos, hogy annyira jól éreztem volna magam benne, így viszont mindig szívesen repültem vissza.”
Tetted ezt úgy, hogy pár hónappal később, 2021 január végén már a válásotoktól volt hangos a sajtó, te meg a volt férjeddel közös nyilatkozatban kérted ki magadnak február közepén, hogy a magánéleteddel foglalkozzon a média: „A január végén a családunk ellen indított összehangolt sajtótámadás után, semmilyen, a magánéletünket érintő kérdésre nem kívánunk reagálni. Kérjük a sajtó munkatársait, hogy a privátszféránkat ne tegyék a politikai játszmák részévé és kiskorú gyermekeink védelmében tartózkodjanak a magánéletünkkel kapcsolatos híresztelésektől. Tisztelettel: Varga Judit és Magyar Péter”. Hogy ehhez képest csak 2023-ban váltak el az illetékesek, már csak hab a tortán, de amit mondani akarok ezzel a múltidézéssel: ha valamikor, most biztosan kussolnia lett volna érdemes a bukott fideszes miniszternek. Főleg miután a főnöke idén nyáron világossá tette, hogy a Fideszben felsőbb utasításra lehet elválni: „Legalább háromszor akart lemondani, mondván, hogy nem bírja azt, ami otthon van. Mondtam neki: Judit, kérem tartson ki! Kitartott, ameddig kitarthatott.” Az más kérdés, hogy Varga valójában addig tartott ki, amíg be nem áldozták, mert az semmiképpen nem derülhet ki, hogy mi történt a kegyelmi pedofil botrányban, ki az igazán sáros ebben az ügyben. A fentiek alapján szerintem nem az a hányinger, hogy a volt férj egy teljesen normális hangvételű beszélgetésben nem hajlandó mocskolni a gyerekei anyját, az egykori feleségét, hanem az a hányinger, hogy a párt érdekeit a család elé helyező asszonyság szükségét érzi annak, hogy ezt ilyen undorító stílusban kommentálja. Ráadásul úgy, hogy gyáván kikapcsolja a kommentelés lehetőségét is a posztja alatt.
Ceterum censeo: az orbáni rezsim bukni fog!
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.