Egy olyan véleménycikk jelent meg az elfideszesített, alantas politikai munkát végző Index főoldalán, amely azzal foglalkozik, hogy Zoran Mamdani, New York frissen megválasztott polgármestere tönkre fogja tenni az ország legjelentősebb városát. Ennek több oka is van, de az egyik, talán legfontosabb oka az, hogy már nem az amerikaiakhoz szól, hanem a bevándorlókhoz. Ő maga is bevándorló, mint ahogy az Egyesült Államok lakosságának egyébként igen jelentős része is az, a lakosság számának növekedése is nagyban a bevándorlóknak köszönhető. A gazdasági növekedés fenntartása szempontjából fontos az, hogy valaki képviselje őket, pláne egy olyan nagyvárosban, mint New York, amely évszázadok óta egy kulturális olvasztótégely. New York, Londonhoz hasonlóan egy hatalmas város, amelynek különböző nemzetiségű negyedei vannak. Van kínai, koreai, vagy olasz negyed is, hiszen a város több évszázados történelme során érkeztek ide a világ szinte minden tájáról. Magyarok is akadnak bőséggel, hiszen a holokausztot követően számtalan magyarországi zsidó ide menekült, nemkülönben az ’56-os forradalom leverését követően is rengeteg magyar talált otthonra itt.
A káosz előfutára – a New York-i polgármester, Zohran Mamdani megválasztásának tanulságai – ez az indexes iromány főcíme, amely már ezzel igen sokat elárult. A cikk szerint Mamdani már nem az amerikaikhoz szólt, hanem egy öntudatra ébredt harmadik világbeli közösséghez. Mamdani maga is bevándorló, ráadásul muszlim is, az én véleményem pedig az, hogy senki sem képviseli jobban egy New Yorkhoz hasonló város lakosságát, mint egy bevándorló polgármester. Azon túl viszont, hogy Mamdani bevándorló, még azt is felróják neki, hogy szocialista, tehát fogalma sem lehet arról, hogy miként vezessen sikeresen egy ekkora nagyvárost. Ehhez képest arról van szó, hogy a kampánya olyanokat is megszólított, akik nem érezték megszólítva magukat korábban, hiszen kit érdekelnek a szegény, pláne bevándorló háttérrel rendelkező lakosok? Nyilván New York az a város, ahol a világon a legtöbb milliárdos él, ezért azt gondolhatják sokan, hogy ahhoz, hogy a város kellőképpen működjön, az kell, hogy kiszolgálják a milliárdosokat, elvégre az ő jelenlétük kell ahhoz, hogy a város éljen.
Nos, nyilván nem hátrány, ha milliárdosok élnek egy városban – noha azért ezzel is lehet vitatkozni, hiszen ezek az emberek a legtöbb esetben kimenekítik a vagyonukat és nem nagyon szeretnek adót fizetni, az más kérdés, hogy az amerikai adózási rendszer ezt sok esetben meg is engedi nekik -, de egy város nem attól lesz élő és virágzó, mert Donald Trumphoz hasonló emberek járják az utcákat, hanem a sarkon hotdogot áruló egyiptomitól vagy az olasz negyedben pizzát áruló szicíliai felmenőkkel rendelkező árustól. Egy város szívét és lelkét az ilyen emberek adják, nem pedig azok, akik azt egyre élhetetlenebbé teszik. Hiszen a lakásárak olyannyira elszálltak, hogy sokan egész egyszerűen már nem is a külvárosban kénytelenek ingatlant bérelni, hanem konkrétan egy másik városban, ahonnan aztán reggelente akár több órás utat megtéve kénytelenek bejárni dolgozni. Ezek az emberek kiszorultak a saját otthonukból és nem azért, mert sok migráns érkezett, hanem azért, mert az oda érkező gazdagok számára sokszor nincs felső korlátja a lakbérnek.
Mamdani élhetővé szeretné tenni a várost mindenki számára, nem csak a milliárdosok számára. Azt szeretné, ha újra lélegezne a város, hiszen az elképzelhetetlen, hogy a milliárdosok azért hagynák el a világ egyik legszínesebb városát, mert egy kicsit többet kell befizetniük majd a közösbe. Nyilván szeretnek fenyegetőzni, de mint kiderült már a korábbi adatokból is, sokan inkább csak hangoskodnak, de nem hagyják el azt a várost, ahol boldogan élnek már évtizedek óta. Mamdani nem fog káoszt okozni New Yorkban és nem fogja a földdel egyenlővé tenni, hiszen minden kritika ellenére a célja nem a milliárdosok elzavarása, hanem az, hogy ezek az emberek egy kicsit többet fizessenek be a közösbe, hogy mindenki számára élhetőbb legyen a város. Úgy vélem, hogy ebbe az irányba haladnak a dolgok egyébként is, hiszen olyan szinten kettészakadtak a társadalmak, hogy az egyszerűen nem normális. Elfogyni látszik a középosztály, és lassan már csak a szegények és az elképesztően gazdagok lesznek. Évtizedekkel korábban még létezett az amerikai álom és nem volt lehetetlen cél az, hogy az ember átlagos munkával megkeressen annyit, hogy eltartsa a családját, méghozzá normális körülmények között.
Ez már jó pár éve nincs így, és ezzel igenis szükséges valamit kezdeni. Hiszen azáltal, hogy ez olló egyre jobban kinyílik, szerintem még a milliárdosoknak is rosszabb lesz, hiszen nem azt látják majd maguk körül, hogy az, aki keményen dolgozik, az szinte bármit elérhet, hanem azt, hogy a hajléktalanság és a kilátástalanság is egyre inkább láthatóvá válik. Mamdani nem egy kommunista – annak ellenére, hogy Trump ezzel próbálta lejáratni -, hanem egy olyan bevándorló, aki tisztában van a valósággal. Tudja, milyen az, ha nem milliárdokból kell megélnie, és látott már szegény embert. Nem az autójából, hanem a saját szemével. Mamdani „leszállt” az egyszerű emberek közé, hiszen ő maga is az volt. Ezt a jelenleg politikából élők közül kevesen mondhatják el magukról, és talán pont ez volt az, ami győzelemhez segítette. Persze várjuk meg, hogy mi történik majd a jövőben, de kétlem, hogy egy világváros összeomlásának lennénk majd szemtanúi hamarosan. A szociáldemokrácia igenis működik, ezt már a skandináv országok bizonyították.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.