NEHAZUGGY

Nem hiszem, hogy igaz, de igény talán lenne rá

Lázár Gergő | November 25, Kedd | 19:02

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,951,388 forint, még hiányzik 1,048,612 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A tervek szerint ugyanis, az egyházak állami támogatása mintegy 40 százalékkal csökkenne.

A „Magyarország 2027–2035 konvergenciaprogram” című tervezetben azt írták, az egyházak állami támogatásait 257 milliárd forinttal akarják csökkenteni, és a maradék támogatást kizárólag közfeladatokra használhatják fel.

Ezt a lépést a csökkenő tagsággal és a passzív vallási identitással indokolták, és külön hangsúlyozták, hogy nagymértékűnek találják a jelenlegi támogatási összeget.

A Mandiner most éppen arról cikkezik, hogy az Indexen megjelent, vélhetően kamu tiszás program 40 százalékkal csökkentené az egyházaknak szánt állami támogatásokat. Igaz vagy sem, én gondol nélkül be tudnék állni emögé. Tudom, tudom, az én egyházellenességem – semmi problémám a vallással vagy a hittel – nem feltétlenül reprezentatív, de amikor nincs pénz számtalan, mindenkit érintő, alapvető fejlesztésre sem, akkor mégis miért az egyházaknak adnak százmilliárdokat a közösből? Ki adott erre felhatalmazást? És itt nem is beszélünk arról, hogy a hazai egyházak – így van ez persze a világ szinte minden országában – környékéről elég sok olyan botrány látott napvilágot, ahol papok és más egyházi személyek pedofil bűncselekményeket követtek el, amelyeket aztán szépen eltussolt az egyház. Erre adunk évente milliárdokat a befizetett pénzünkből? Ráadásul egy olyan országban, amely ma már egyre kevésbé tekinthető katolikusnak, mint teszem azt 100 évvel ezelőtt?

Véleményem szerint semmi sem magyarázza, hogy ekkora összegeket kelljen költeni az egyházak fenn- és eltartására. Ezek a szervezetek ugyanis nem kötelesek sem befizetni a közösbe, sem pedig követni a törvényeket. Lehet ezzel vitatkozni, de tökéletes bizonyíték erre az elmúlt években nyilvánosságra került számtalan ügy, ahol sokszor nem fordultak a rendőrséghez azok, akiknek tudomásuk volt az esetekről, mivel azt az egyházon belül kívánták megoldani. A szülők nem fordulnak a rendőrséghez, hanem az egyháznál panaszkodnak, annál az intézménynél, amely bizonyítottan, több alkalommal is eltussolt már bűncselekményeket. Ehhez képest miről dönt a magyar kormány? Még több támogatás, még több ingyen ingatlan és még több rájuk bízott gyermek. Pont ezért én egyet tudnék érteni egy, akár 40 százalékos támogatás csökkentéssel is, hiszen ez az ország lehet, hogy 1000 éve keresztény – annak idején ezt azzal magyarázták, hogy a nemzet fennmaradásához erre volt szükség -, de időközben a civilizációk fejlődtek és az egyházak szerepe igencsak lecsökkent.

Legalábbis azokban az országokban, ahol ezt sikerült megfelelően kezelni, hiszen Orbán hatalomra kerülését követően pont az ellenkezője történt annak, ami Nyugat-Európában történik jelenleg. Ott gördeszkapályává, könyvtárrá vagy mozivá alakítják a kiüresedett templomokat, miközben nálunk még növelik is az üres templomok számát országszerte. Amennyiben erre kizárólag a hívek dobták volna össze a pénzt, egy büdös szavam sem lenne a dologhoz, de egyáltalán nem erről van szó. Az egyházak ugyanis mindannyiunk pénzéből költekeznek úgy, hogy a legtöbb vidéki településen bezárnak a posták, kisboltok és bankok és már a közösségi házak is a múltat jelentik. Leépül az infrastruktúra és a szocializáció lehetősége, hogy aztán létrehozzanak egy templomot, ahol aztán arról prédikálhat a drága pap, hogy a választásokon majd köszönjék meg az állampártnak azt, hogy legalább ezzel rendelkeznek. Arról már nem beszélnek, hogy az állampártnak köszönhető az is, hogy ilyen helyzetbe került a vidék és a kilátástalanság lett az úr.

Az egyházak támogatásának kétharmadát mi fizettük. Az egyszázalékos felajánlások szinte semmire sem voltak elegendőek, ami azért azt is bizonyítja, hogy ha a drága híveken múlna, akkor le is húzhatnák a rolót az egyházak. Egyesek szerint ez elfogadhatatlan lenne, mivel az egyházak évszázadok óta végeznek fontos munkát azzal, hogy oktatási, egészségügyi és szociális intézményeket működtetnek. Ez nem vitás, viszont kérdés, hogy egy ilyen intézménynek mégis miért kellene egyházinak lennie? Amennyiben a hívek képesek erre elegendő pénzt juttatni, úgy semmi probléma sincs vele, de egy államilag finanszírozott intézmény legyen állami, ne pedig egyházi. Elvégre az állam és az egyház elvált egymástól, nemde? Már nem létezik államvallás és elviekben abba sem szólhat bele az egyház, hogy miként működik az ország. Ehhez képest azt látjuk, hogy mindenhol is jelen vannak az egyházak és évente elképesztő közpénzekre teszik rá a kezüket.

Nem vitás, hogy vannak, akik elképesztő munkát végeznek az egyházon belül és az is, hogy nem lehet egyik pillanatról a másikra megváltoztatni a fenntartását ezeknek az intézményeknek, de úgy vélem, hogy ha van rá igény, akkor érdemes lenne legalább megvizsgálni azt, hogy mit lehet tenni annak érdekében, hogy az államilag finanszírozott intézmények azok is legyenek, ne pedig egyháziak. Persze aki imádkozni akar, az találjon magának egy templomot vagy kápolnát, de ha az egyházak nem képesek a saját lábukon megállni, akkor miért kellene ezt nekünk fizetnünk? Úgy vélem, hogy egyre kisebb az igény arra, hogy az emberek templomba járjanak, ezért nem új templomok építésébe kellene kezdeni, hanem azt kellene kitalálni, hogy milyen új, közösségi funkciót lehet adni ezeknek a kiüresedő épületeknek. A közösségi élményre ugyanis sokan vágynának, még akkor is, ha teszem azt nem vallásosak és nem kívánnak misére járni. Velük mi lesz? Az épületek a legtöbb településen már léteznek, tehát csak át kellene gondolni azok felhasználását.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!