NEHAZUGGY

Már csak a zacc maradt a lefőtt kávéból

Vogronics András | Ma | 10:30

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 830,638 forint, még hiányzik 2,169,362 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Bocsánatot kérek, de még mindig itt csilingel a fülemben a nem igaza van, hanem igaza lesz koronázatlan királyának jövendölése és magabiztos ~~genderszakértői~~ futballszakértői nyilatkozata az írek elleni sorsdöntő mérkőzéssel kapcsolatban, amely után még mindig nem sikerült magához térnie a fél országnak. Ezt mondta Győrben:

„Holnap nem sportesemény lesz, hanem jellempróba. Férfinak kell lenni, most kiderül, hogy milyen férfiak vannak a csapatban.”

Tényleg nem szeretnék senkit felidegesíteni meg kérdésekkel provokálni, de akkor most milyen férfiak vannak a csapatban? Mármint ilyenkor mi a protokoll? Mert azt tudom, hogy a Himnuszt kell a végén énekelni a csapattal, teljesen mindegy, hogy nyernek vagy nem, és a Nélküledet még a Himnusz előtt, de most akkor mi a megnevezése a nemzeti tizenegynek? És ha ez nem egy sportesemény volt, akkor most jellemből sikerült megbukniuk a fiúknak? És jellem ügyében tényleg a nemzet legnagyobb hatalmú jellemtelenje jogosult ítéletet hirdetni? Ehhez képest is érdekes, hogy az egész Karmelita gyászba borult, csak éppen a fekete lobogót nem húzták fel, és nem hirdettek munkaszüneti napot a vereség utáni hétfőre. Szijjártótól Kocsisig mind csipás, kisírt szemekkel, mély letargiában érkeztek a reggeli eligazításra, ahol aligha az elmúlt másfél évtizedben a futballba beleöntött közpénzek milliárdjairól emlékeztek meg, amelyek ordítóan nem térültek meg, pedig meggyőződésem, hogy Júdás nagyon is belekalkulálta a vb-kvalifikációt a saját választási kampányába. Kellett volna neki ez a dicsőség, mint egy falat kenyér.

Szóval ezek a férfiak, akik egyébként borzasztó kemények, mint a Terminátor, ha az ellenzéket, a másképp gondolkodókat, a náluk gyengébbet kell rugdosni – főleg Kocsis meg a Menczer -, most zokognak. Meg a Csányi elnök úr, aki zokogva rohant el az újságírók elől. És persze Marco Rossi szövetségi kapitány, aki tehát sajnos nemhogy egyenes ágról, de vigaszágról se tudta kijuttatni a második aranycsapatot a vébére. És aki korábban egészen szokatlan, már-már fideszes hangnemben oktatta ki a kritikusait. Valahogy úgy, ahogyan Júdás szokta az ellenfeleit és Brüsszelt, aztán amikor élesben kell keménynek lenni, akkor rendre alulmarad, és kimegy kávézni. Ha politikáról van szó, akkor persze bármit könnyű győzelemként eladni a fideszes ultráknak, akik nem vonják kétségbe a propagandát, ez viszont egy kicsit necceseb: egy elvesztetett focimeccset, egy meghiúsult vb-szereplést nem lehet másként magyarázni, mint vereségként.

Szóval a sok heteroszexuális, fehér magyar férfi egymás vállán sírt. Most valahogy elmaradtak azok a dehonesztáló jelzők, amelyekkel máskor az ellenség gyengeségét és szánalomra méltóságát szokták kidomborítani igen ízlésesen (buzi, kislány, puhapöcs, nyámnyila, mama kedvence, stb.). Engem az a kérdés nem hagy nyugodni, hogy amikor mondjuk Iványi Gáborról és az általa gyámolított kiszolgáltatottakról van szó, akkor miért nem érzékenyülnek el ennyire ezek a kiváló államférfiak? Amikor rugdossa a szegényeket felkaroló lelkészt, egyik nem fogja meg Júdás kezét, hogy ebből elég legyen. Akkor miért nem ilyen érzelgős hazafiak ezek a kemény legények? Na jó, nem akarok demagóg lenni, van abból itt jónéhány, szóval haladjunk.

Ahogy ígérte, hétfőn a Tisza Párt bemutatta a jelöltjeit, pontosabban azt a háromszáznál több jelölt-aspiránst, akik közül kétkörös szavazás után kerül majd ki az a 105 képviselőjelölt, akik Magyar Péter mellett a 106 egyéni választókerület tiszás jelöltjei lesznek a jövő évi választásokon. Természetesen az orákulum kedd vadhajnalban megszakértette a kérdést, gondolom, az éjszaka folyamán, amikor nem tudott aludni mindet egyesével sorra vette, és erre a böszme következtetésre jutott:

Déjà vu. Ellenzéki jelöltállítás. Újra itt van a nagy csapat.

Ugyanaz a baloldali gyülekezet, mint négy éve. Ez pedig tudjuk mit jelent. Ha Magyarországon a baloldalé a hatalom, akkor Brüsszel irányít. Hazugság a választások előtt, utána megszorítások, adóemelések, munkanélküliség és káosz.

Túl baloldaliak, túl brüsszeliek és túl kockázatosak. Miért adnánk a kezükbe Magyarország sorsát?

Helló, Szili Katalin, Kóka János! És vannak még olyanok, akik a másik oldalról cuccoltak át a narancssárga táborba, és liberálisból, szocialistából lettek a fasiszta, nacionalista, illiberális oldal szekértolói, ők nem zavarják a nagy mesélőt. Nem hát, hiszen ha az ő érdekeit szolgálja valaki, miután elárulta (?) a sajátját, az teljesen rendben van. Akkor hiteles, korrekt ember. Ezzel szemben ezek a túlnyomórészt civilek, átlagemberek, akiknek soha nem volt közük a politikához, akik nem Magyar Péter parancsára, nem Brüsszel parancsára, hanem önként dalolva vállalták, hogy céltáblái lesznek az állampárti karaktergyiloknak ezek ugyanazok? Ugyanaz a baloldali gyülekezet? Ugyan miért? Ezek magyar emberek, akikről majd kiderül, hogy alkalmasak arra, amire megválasztják őket. Azok, akik egyáltalán eljutnak odáig.

Nem szeretnék mélyebben belemenni, de biztosan másoknak is feltűnt: a Fidesz jelöltjei nem ismertek november vége felé közeledve, akiket eddig ismertünk, azoknak az átlagéletkora nagyjából 60 év, és mindegyikről pontosan lehet tudni, hogy azért lehet képviselő, mert Júdás akaratának engedelmeskedik, nem pedig a választóit képviseli. Maradjunk ennyiben. És ehhez képest jön a béna duma, hogy a Tisza jelöltjei komcsik, balosok, hazaárulók. Tudtuk előre? Persze, de akkor is durva, hogy most az összes propagandistának az lesz a feladata, hogy dédszülőkig visszamenőleg kinyomozzák, hogy kinek volt kommunista vagy rablógyilkos vagy franc tudja, milyen múltú felmenője, és azzal kampányoljanak, hogy a 300 körüli jelöltből egyik sem alkalmas semmire. Arra végképp nem, amire az oly magasan kvalifikált hazai és EP-képviselők, mint mondjuk Németh Szilárd táplálkozási szakértő, vagy a 15 éve Brüsszelben brüsszelitázó, ám angolul egy kávét kérni képtelen Deutsch Tamás vagy a legokosabb Kósa Lajos, aki még mindig várja a csengeri örökséget, igen. Vagy az örök rejtély Semjén Zsolt bácsi, vagy a habzó szájú Menczer Tamás, és hadd ne soroljam.

Van ember, aki elhiszi, hogy ez a szint megugorhatatlan mindenki számára, aki nem fideszes, de a nép képviseletére vállalkozik? Ezek a mihaszna gyógyszerészek, ápolók, mentősök, pedagógusok, orvosok, mérnökök, művészek, jogászok, vállalkozók, szociális munkások, kétkezi munkások, nők, akiknek az ügyeivel nem foglalkoznak az elvtársak, de szarrá büntetik azt, aki foglalkozik velük, mind veszélyesek? Ezek a szarházi, lipsi, hazaárulók – akiket mindenáron le kell győzniük a nacionalista zokogó majmoknak, ezeknek a kivénhedt komcsiknak, ezek a multimilliárdossá hízott tolvajoknak, mert számukra nincs más opció, mint az idők végezetéig hatalomban maradni és tartani a főnököt – nem érik el Deutsch vagy Menczer szintjét? De Gáspár Győzőből lehetne államtitkár? Azt mondja ez a remek hazafi: „…én államtitkár akarok lenni. Megmondom őszintén, hogyha államtitkár lehetnék, annak nagyon örülnék. A romákért felelős államtitkár, Gáspár Győző. És amit behoznék, az az egyetértés, a megértés, a bizalom, a szeretet, hogy az emberek együtt tudjanak egy közösségben élni”. És mit vinnél ki? Mert Farkas Flórián is úgy építette a hidat a munka világába, hogy ellopta a rá szánt milliárdokat, a hídból nem lett semmi, ő meg mai napig szabadlábon sündörög valahol.

Hát nem tudom, Júdás, de nekem úgy tűnik, hogy nektek már csak a zacc maradt abból a lefőtt kávéból, amit eddig jóízűen iszogattatok. Most azért van baj. Persze mivel neked minden mérkőzés addig tart, amíg meg nem nyered (kivéve, amelyik nem addig tart), kétségem nincs afelől, hogy csodákat művelsz itt a következő hónapokban. Meglátjuk, meddig merészkedsz. De azért remélem, úgy mentek a levesbe jövő áprilisban, mint a válogatott az öltözőbe. A fiúkat sajnálom, téged nem foglak.

Ceterum censeo: az orbáni rezsim bukni fog!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!