Elég gyorsan kiderült, hogy Donald Trump, a sok patrióta amerikai szavazó által alkalmasnak gondolt amerikai elnök mostanig azért több kárt okozott az Egyesült Államoknak, mint amennyi hasznot hozott. A kormányzati leállás – amely időnként elő szokott fordulni és pár napig tart – soha nem látott ideig, 43 napig tartott, ami konkrétan veszélybe sodort igen sok munkahelyet és infrastruktúrát, amelyek fenntartásához egy működő kormányzatra van szükség. De nem csak azt érte el Trump, hogy leálljon a kormányzat, hanem azt is, hogy egy milliárdos üzletember, lényegében azt tegyen, amit csak akar az országban. Az egyébként Dél-Afrikában született Elon Musk megígérte, hogy több trillió dollárt fog megspórolni az amerikai kormánynak azzal, hogy mindenféle értelmetlen költekezésnek véget vet. Konkrétan mindent IS leállított, ennek pedig megszámlálhatatlanul sokan megitták a levét. És ez alatt nem csak azt értem, hogy sokan elestek bizonyos támogatásoktól, szociális transzferektől, és már nem futotta tejszínhabos kaviárra, hanem azt, hogy volt, aki konkrétan belehalt abba, hogy befagyasztották a támogatásokat.
Egy irodában, az íróasztal mögött ülve az embernek fogalma sincs arról, hogy mit is jelent az a 100 millió dollár, amit például egyes afrikai országok HIV-tesztelésére költenek. Elon Musknak meg pláne fogalma sincs arról, hogy ezen támogatások megvágása a gyakorlatban mit jelent, hiszen soha nem érdekelte az, hogy kivel mi történik. Ez egyébként a cégein is meglátszik, ahonnan nem kevesen álltak fel azért, mert nem voltak megfelelőek a munkakörülmények. Lehet, hogy nem Jeff Bezos-i szinten van Musk, de hogy nem nevezhető túl empatikus lénynek, az egészen biztos. Ezek mellett viszont Trump azt is elérte, hogy az Amerikában élő, akár amerikai állampolgárok is rettegnek már az ICE ügynökeitől, akik jó pénzért szinte bárkit összeszednek az utcáról, hogy fogva tartsák őket. Ezek a fogvatartási intézmények elképesztő pénzeket keresnek, amiből nyilván valami csurran-cseppen a Trump famíliának is. Nehogy elhiggye bárki, hogy Trump valóban meg akarja védeni az amerikai állampolgárokat, dehogy. Trump célja mindig is az volt, hogy a családját és a környezetét még inkább gazdaggá tegye, pedig eddig sem voltak rászorulva semmire.
Ezen felül pedig jól látható az is, hogy egy nárcisztikus emberről van szó, aki minden történéssel kapcsolatban elsőként saját magára gondol, mindenről saját maga jut eszébe. Ő a legnagyszerűbb vezető, a legokosabb és legszebb elnök, aki valaha élt, nem is beszélve arról, hogy soha nem tett még egy elnök ennyit a saját hazájáért. Ezeket Trump komolyan el is hiszi magáról, efelől senkinek ne legyen kétsége. Mint ahogy arról is meg van győződve, hogy mindenki az Amerikai Egyesült Államok része szeretne lenni, ezért az, hogy bejelentkezett Grönlandért és Kanadáért, inkább megtiszteltetés kellene, hogy legyen ezen országok lakói számára. Nyilván sem Grönland, sem pedig Kanada lakossága nem gondolta úgy, hogy ez egy jó vicc lenne, pláne egy jó ötlet, ezért az amerikaikkal szembeni érzelmeik igencsak megváltoztak az elmúlt évben. Az persze szomorú, hogy egy egész nemzet polgárai váltak más országok „ellenségeivé”, de az igazság az, hogy talán nem kellett volna egy barmot újraválasztani, aki pontosan elmondta, hogy mit fog kezdeni az országgal, ha újra hatalomra kerül. Senkit sem lephetett meg az, hogy pontosan az történik Amerikában, amit Trump előre megígért.
Mint ahogy az sem, hogy miután az amerikaiakat egyfajta felsőbbrendű népnek festi le, Amerika, mint utazási célpont sokaknak lekerült a prioritási listájáról. Miközben ők jelentik a legnagyobb külföldi turista csoportot az USA-ban, a kanadaiak egy jó része olyannyira zokon vette az amerikai kormányzat bunkóságát, hogy akkor inkább máshova viszi a pénzét. Mexikóba vagy a Karib-térségbe repülnek, vagy éppen Nyugat-Európa felé veszik az irányt. De hasonlóan gondolkodnak más országok polgárai is, akik látva az amerikaik viselkedését inkább olyan országokat keresnek utazási célpontként, ahol továbbra is szívesen látják őket. A jelenlegi kormányzat lábon lőtte magát a számtalan idióta döntésével, ami vélhetően dollármilliárdos kiesést jelent majd számukra. Nyilván ez nem a világvége, de innen majd egyszer újra fel kell kapaszkodniuk, ami nem pár hónapba, hanem sokkal inkább évbe fog kerülni. Én magam is látom, hogy milyen sokan utaznak inkább Spanyolországba, mint hogy egy olyan országba próbáljanak belépni, ahova a vízumuk nem is feltétlenül jelent automatikus belépést. A határon bármilyen kérdést feltehetnek nekik sőt, már a közösségi médiát is vizsgálják olyanok után kutatva, akik nem a „megfelelő” gondolatokat közvetítik ott a trumpi USA-ról.
Noha Trump csupán az elnöksége első évében van – azt még ki sem töltötte -, már most olyan károkat okozott az Egyesült Államoknak, amelyek akár évekig érezhetőek lesznek majd. Sokan bírálták, egyenesen szidták Joe Bident és azt, amit az elnöksége alatt tett, de messze nem volt olyan slamasztikában az ország, mint amiben most van. Sokak bizalmát elveszítették, és évekre lesz szükség, mire azt újra kiérdemlik. Az igazság az, hogy sokan rájöttek arra, hogy az Egyesült Államok nélkül is van élet, és nyilván egy fontos üzleti és gazdasági partnere mondjuk az EU-nak, de véget ért az az időszak, amikor szinte kizárólagosan rájuk támaszkodtunk, és vártuk a segítséget nyújtó amerikaiakat. Az EU lassan, de végre kezd magára találni és felismerte, hogy nem bízhat az Egyesült Államokban olyan mértékben, ahogyan az korábban megszokott volt. Ez véleményem szerint egy óriási érvágás lesz az amerikaiknak, akik évtizedek óta a világ trónján ülnek. Az amerikai álom valóban egy nagyszerű lehetőség volt, ami azonban egyre kevésbé mondható el manapság. Persze nem kizárólag Donald Trump hibája az, hogy ide jutottak, de hogy ő volt az, aki felgyorsította az eseményeket, abban biztos vagyok.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.