Új korszak New Yorkban – de milyen áron?
A város élére most egy muszlim szocialista: Zohran Mamdani került. Ugandai származású. Ő a liberális elit új hőse, aki megadóztaná a gazdagabb, fehérebb városrészeket. Szerinte itt az ideje, hogy a város leggazdagabb, jellemzően fehér negyedei többet fizessenek. Érdekes terv. Ez nem egy nyílt etnikai alapú megkülönböztetés? Ennek a választásnak az eredménye jól mutatja, hogy az amerikai nagyvárosok végleg elfordulnak a hagyományos értékektől.
A hazai propagandasajtó, többek között Déri Stefi propagandista már siratja New Yorkot, holott ez a város már elég régóta liberális. Voltak persze republikánus vezetői is, ennek ellenére tény, hogy többségében demokrata vezetői voltak az Egyesült Államok legnagyobb lakosságával rendelkező városának. Az tény, hogy Mamdani az első, aki muszlim vallású, de nem tudom, hogy ez alapvetően miért ekkora nagy dolog. Az, hogy ki milyen istenben hisz, a saját magánügye, egészen addig, ameddig például nem akarja a saria törvényeket elterjeszteni a városban. Ez valóban komoly problémákat jelentene, és jogosan kérdőjelezné azt meg a többség, de erről nyilván szó sincs. Én is ismerek számos muszlim férfit és nőt, de egyikük sem követi a saria törvényeket, mivel azok szélsőséges nézetek. Minden vallásnak megvannak a maga szélsőséges nézeteket valló követői, ebben nem különbözik a többitől a muszlim vallás sem, viszont soha, egyetlen percig sem mondta azt Mamdani, hogy amint hatalomra kerül, rögtön mecsetek építésébe kezd, hiszen New York előbb tekinthető zsidó központnak, mint bármi másnak. Nem véletlen, hogy minden más polgármesterjelölt azzal kampányolt, hogy számukra a zsidók és Izrael egy első számú kérdés.
Ezzel ment szembe Mamdani, hiszen több alkalommal is elmondta, hogy nyilván ő is egyetért Izrael jogával a létezéshez, azonban őt New York polgármesterének kérték fel, hatalmazták fel a választók, nem pedig Jeruzsálem vagy Tel Aviv polgármesterének. Ez egyébként sokaknak fontos volt, hiszen New York számtalan problémával néz szembe, amelyek sokkal fajsúlyosabbak annál, mint hogy mit gondol Mamdani Izrael háborújáról a Gázában élőkkel szemben. Mamdani többek között azzal kampányolt, hogy megadóztatja az úgynevezett ultragazdagokat, akik csupán a helyi lakosság 1 százalékát teszik ki, akik évente legalább 1 millió dollárt keresnek. Ez egy akkora összeg, amely sokak számára csak álom maradhat, ezért kérdés, hogy mégis miért az ultragazdagokért aggódik hirtelen mindenki. Ugyanis ezek az emberek a legtöbb esetben egyébként is finoman fogalmazva „okosan” adóztak. Valahol külföldön jegyeztek be egy-egy céget, és megúszták a helyi adókat. Nem mondom, hogy illegálisan, hiszen akkor a hatóság nyilván felelősségre vonta volna őket, de etikailag megkérdőjelezhető a döntésük.
A fent idézett propagandista rögtön faji kérdést kreált a nyilván nem faji kérdésből, de hát amikor siránkozni lehet, hogy a gazdag, fehér keresztényeket támadják, akkor nyilván élnek is a lehetőséggel Orbán és a Fidesz lakájai. Az tény, hogy a legtöbb milliárdos fehér, noha akadnak azért fekete bőrű milliárdosok is. Ennek számtalan oka van, viszont egy fekete milliárdos ugyanúgy többet lesz majd – vélhetően – kénytelen befizetni a közösbe, amennyiben sikerül Mamdaninak megváltoztatnia a helyi szabályozásokat. Viszont ez a döntése és úgy általában a szupergazdgok megadóztatása nem egy új gondolat, és még csak olyan nagyon szélsőségesnek sem tekinthető. A gazdagok és szegények közötti különbségek ugyanis az elmúlt 40-50 évben egészen elképesztően megnőttek, ami fenntarthatatlan állapotokat hozott létre. Vannak ugyanis olyanok, akik egyetlen perc alatt többet keresnek, mint mások akár több év munkájával, ami azért felvet néhány kérdést. Persze erre szokás mondani, hogy mindenki előtt ott a lehetőség arra, hogy valami egyedivel álljon elő, és akár ő maga is milliárdossá váljon, de ez mint tudjuk, csak nagyon keveseknek sikerül és sikerülhet.
A jelenlegi milliárdosok egy jelentős része a családjának és az általuk korábban megszerzett hatalomnak és pénzügyi jólétnek köszönheti az elképesztő vagyonát. Vannak persze olyanok is, akik a semmiből építették fel a birodalmukat – ilyenek az internet korát tökéletesen kihasználók -, de úgy vélem, hogy az ő megadóztatásuk egyáltalán nem egy elfogadhatatlan dolog. Nem azért, mert én magam nem vagyok milliárdos, ezért az én életemet nem változtatná meg, hanem azért, mert ezek az emberek egyébként is olyan vagyonokkal és a vagyonaikkal együtt járó hatalommal rendelkeznek, ami egészen egyszerűen nem normális. Mark Zuckerberg, Elon Musk vagy Jeff Bezos konkrétan országok törvényeinek megváltoztatására képes és konkrétan Musk esetében azt is láthattuk, hogy van az a pénz, amivel akár még egy ország életének a befolyásolása sem kizárt. Ezek az emberek élet és halál urai lettek, a szó szoros értelmében, amelyen változtatni kellene. Értem, hogy ez egyeseket zavar, de az nem tudom, miért nem zavarja őket például az, hogy vannak, akik míg egyesek milliárdokat keresnek szinte havonta, mások konkrétan azért halnak meg, mert nem tudják megvásárolni a szükséges gyógyszereiket.
Ezzel valamit kezdeni kell, hiszen tarthatatlanná vált a helyzet. Itt nem a fehérekről vagy feketékről van szó, hanem a szupergazdagokról és az átlagemberekről. A rendszer fenntarthatatlan, ezért kell rajta változtatni. Hogy ehhez egy muszlim embert választottak meg a helyiek? Hát istenem. Azt viszont nem kérdőjelezheti meg még a propagandamédia sem, hogy a New York-i polgárok ezt a döntést hozták, tehát a többségük egyetért ezzel az intézkedéssel. Nem kötelező ezzel egyetérteni, de olyan sok köze ehhez Déri Stefinek és társainak nincs.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.