NEHAZUGGY

Nem felejtik a múltat, mégis az agresszorok mellett állnak ki

Lázár Gergő | Ma | 18:47

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 175,480 forint, még hiányzik 2,824,520 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A Nyugat csúnyán cserben hagyott minket – egyedül csak magunkra számíthatunk

…A mai évfordulóban az az egyik legszörnyűbb, hogy egy látszólag megnyert helyzet válik hirtelen bukássá. A szép remények a túlerejét könyörtelenül érvényesítő medve talpa alatt halnak el. Tíz rettenetes év után végre fölemeltük a fejünket, ám akkorát koppintottak rá, hogy azt újabb bő harmincig nem hevertünk ki.

…November 4-éből sok tanulság levonható, az egyik legfontosabb az, hogy csak magunkra számíthatunk. A Nyugat pillanatok alatt cserben hagyott, hazudott a Szabad Európa Rádió a készülő segítségről, nyilvánosan lemondott rólunk az amerikai külügyminiszter, Szuez százszor fontosabb volt nálunk. Nekik mindig minden fontosabb nálunk. Ahogy az ukránokért most harcba mennének és fegyverrel-pénzzel tömik őket, értünk nem mozdították a kisujjukat sem.

Ungváry Zsolt írása a Mandineren jelent meg, amely ma már nem más, mint fideszes propaganda. Ugyanakkor érdekes néha olyan írásokba belefutni, amelyek elismerik a múltat és pont emiatt teljesen szembemennek a mai propagandával, vagy legalábbis annak alapjaival. Mert hát az 1956-os forradalmat valóban a szovjetek verték le, méghozzá azért, mert a Nyugat számára fontosabb volt Szuez kérdése, mint a magyar szabadságharcosok felkelése a szovjetekkel szemben. A Nyugat nem akart kockáztatni egy újabb szembenállást a szovjetekkel, ezért hagyták, hogy leverjék a magyar forradalmat. Ezen lehet vitatkozni, de a legtöbb információ azt igazolja, hogy a Nyugat ezen okok miatt nem nyújtott segítséget Magyarország számára, amivel valóban magunkra hagyott bennünket. Ezen nincs mit szépíteni, viszont hazudni sem kellene. Viszont ha Ungváry tisztában van azzal, hogy mi történt 1956-ban és maga is elmondja, hogy akkor a kisujjukat sem mozdították értünk, viszont most segítik az ukránokat az oroszokkal szemben, azzal mégis miért van problémája?

Értem én, hogy haragos lehet ezért, de nem pont annak lenne értelme, hogy mi is támogassuk az ukránok erőfeszítéseit egy olyan hatalommal szemben, amely minket is el kívánt taposni? Ha valaki, hát Magyarország képes arra, hogy megértse, min megy keresztül Ukrajna immár évek óta. Jobban értjük, mint bármely más nemzet, a kormányunknak hála viszont mi vagyunk az egyetlen olyan ország – noha már a szlovákok is csatlakoztak időközben és lehet, hogy lassan a csehek is -, amely nem az ukránok, hanem az oroszok mellett áll ki. Ez olyan, mintha annak idején az elnyomó szovjetekkel paktálnánk le, tehát pont olyanná vált a jelenlegi kormány, mint amilyen annak idején a kommunista magyar kormány is volt, amely segített a forradalom leverésében. Ehhez képest Ungváry kitér arra, hogy a baloldal, ahogyan Orbán Viktor évekkel ezelőtt pontosan fogalmazott, mindig ráront a saját nemzetére, ha teheti. Pedig ha valaki szembement a nemzete akaratával, az Orbán Viktor és kormánya, amely elhitette a vidékiek többségével – persze Budapesten is akadnak olyanok, akik elhitték ezt a hazugságot -, hogy az ellenség Ukrajna, nem pedig az őket megtámadó Oroszország.

Ez az ember elárulta – több ízben – a saját hazáját. Kiárusított bennünket az oroszoknak, tehát pontosan ugyanazt tette, amit annak idején a kommunista magyar kormány. Akkor mégis miben különb? Orbán, ha tehette volna, már régen ezüst tálcán kínálta volna fel Magyarországot az orosz medvének. Nem tudom, hány alkalommal mondták el és írták le, hogy nem szabad ingerelni az orosz medvét, mert ha felébred, akkor kő kövön nem marad. Miközben Ukrajna nem provokált senkit sem – a Nato és EU-s csatlakozás az ukránok belügye, ahhoz az oroszoknak az égvilágon semmi közük sincs -, mégis arról beszél a hazai propaganda, hogy a bajt maguknak köszönhetik. Még ha esetlegesen kormányváltás is lesz és sikerül Orbánt eltakarítani a hatalomból, majd helyét egy olyan kormány veszi át, amely nem oroszbarát politikát fog folytatni, akkor sem lehet helyrehozni azt a kárt, amit ezek a barmok okoztak. A fél világ úgy véli, hogy a magyarok – nem csak a magyar kormány – támogatják az orosz agressziót és Ukrajna ellen vannak. Ezt már nehéz lesz kitörölni az emberek emlékezetéből, hiszen nem nagyon lehet arról beszélni, hogy számtalan tömegtüntetést tartottak volna Magyarországon az oroszok ellen, az ukránokért. A magyar kormány üzenete így célba ért.

Tettük ezt úgy, hogy nálunk talán tényleg senki nem tudja jobban átélni az ukránok helyzetét, hiszen 1956-ban ugyanúgy lerohantak bennünket a szovjetek. Tudom, hogy a propaganda szeret ezen vitatkozni, miszerint azok szovjetek voltak, ezek meg oroszok, de a vörös hadsereg nagy részét annak idején is az oroszok tették ki, nem pedig az azóta szabadságukat kivívott volt szovjet államok lakói. Szomorú az, hogy a propagandisták is tisztában vannak a múltunkkal, mégis kiállnak az elnyomó oroszok mellett és akár háborús bűnöket és népirtást is gond nélkül letagadnak. Erre nincs mentség, pláne úgy nincs, hogy egyszer mi voltunk Ukrajna és mi voltunk azok, akiket eltiport az orosz bakancs. Aki pedig ezekben az időkben az oroszok oldalára állt, az véleményem szerint nem egy bocsánatos bűn. Akár pénzét, akár hatalomért tették, ezt nem szabad nekik elfelejteni.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!