VENDÉG

Árnyékban – a társadalom peremén: Szegénység a világban, Európában és Magyarországon (4/4)

A középosztály hazánkban, de a nagyvilágban is ritkán találkozik a szegénységgel. Nem jár ott, nem látja, legfeljebb egy-egy nyomát érzékeli az utcán vagy a hírekben – és többnyire elfordítja a fejét, megkönnyebbülten, hogy ő nem oda tartozik. De a nyomor nem tűnik el attól, hogy nem nézünk rá: csendben terjed, újratermelődik, és végül mindenkit elérhet, legalább is a hatása, aki a társadalom szövetéhez tartozik. A szembenézés egyre elkerülhetetlenebb – és minél később történik meg, annál fájdalmasabb lesz.

Alábbi dolgozat négy részben kísérli meg áttekinteni, bemutatni a szegénység problémájának legfontosabb tüneteit és jó gyakorlatokat, kiutakat is felvillantani. Az első három rész ITT, ITT és ITT olvasható.

IV. rész

A szegénység jövője – lehetséges utak egy méltóbb Magyarország felé

A szegénység nem természeti csapás, hanem emberi döntések, történelmi örökségek és politikai mulasztások következménye. A mai Magyarország látlelete világos: a munkából élők egy része szegény, a kisnyugdíjasok méltatlan körülmények között tengődnek, az egyedülálló szülők, a tartósan betegek és a fogyatékkal élők pedig a szociális háló résein hullanak alá. A gyógyítás nem csupán technikai beavatkozás kérdése – nem a táblázatokban rögzített számokról szól, hanem arról, hogy képesek vagyunk-e újraértelmezni, mit jelent emberhez méltó életet élni. A szegénység felszámolása nem morális luxus, hanem állami kötelesség. Magyarországon ma minden negyedik ember anyagi nélkülözésben vagy annak közvetlen veszélyében él. A társadalmi diagnózis ismert, a cselekvési program azonban hiányzik. Most nem új szólamokra, hanem konkrét beavatkozásokra van szükség – olyanokra, amelyeknek érezhető hatásuk van a mindennapi életre, és amelyekhez az állam, az önkormányzatok, az uniós források és a civil szféra egyaránt hozzájárulhatnak.

1.) Szociális minimum és jövedelembiztonság

Elsőként meg kell határozni, mit tekintünk Magyarországon létminimum alatti életnek, és azt törvényben kell rögzíteni. A jelenlegi 28 500 forintos legkisebb nyugdíj és a 193.500 forintos nettó minimálbér nem fedezi az alapvető szükségleteket.

A KSH és az MNB, valamint kompetens tudományos műhelyek bevonásával ki kell dolgozni egy „nemzeti szociális minimumindexet”, amely a mindenkori létfenntartási költségeket (élelmiszer, lakhatás, közlekedés, energia) méri, és ehhez a kormányzat évente automatikusan igazítja a legkisebb juttatásokat.

A döntéshozóknak hároméves ütemezéssel el kell kezdenie a minimálnyugdíj felzárkóztatását ehhez az indexhez 2028-ig. A progresszív emelés – vagyis a kisebb nyugdíjak arányosan nagyobb növelése – azonnali hatással lenne az időskori szegénység csökkentésére. A költségvetési fedezet részben az uniós REPowerEU források szociális komponenséből, részben a megemelkedő bevételek célzott átcsoportosításából teremthető meg.

2.) Dolgozói szegénység és bérpolitikai fordulat

A munkából élő szegények aránya az EU-ban Magyarországon az egyik legmagasabb. Ezért 2026-ig el kell indítani egy „Tisztességes Munka Programot”, amely három pillérre épülne:

• Élőbér-szabályozás: a minimálbért fokozatosan fel kell emelni a létminimum szintje fölé, és a nettó keresetet adócsökkentéssel kell megtartani.
• Ágazati bérmegállapodások: a kiskereskedelemben, a gondozási és mezőgazdasági szektorban kötelező, országos kollektív szerződéseket kell létrehozni, a munkáltatói érdekképviseletek és a szakszervezetek bevonásával.
• Munkaerő-piaci mobilitás: az állam indítson „Út a munkába” programot – utazási és lakhatási támogatást azoknak, akik alacsony bérezésű térségekből vállalnának és találnak munkát más megyékben.

A bérpolitikai fordulat nemcsak gazdasági, hanem társadalmi stabilitási kérdés: ha a munka nem véd meg a szegénységtől, a társadalom elveszíti az önbizalmát.

3.) Családpolitika újrahangolása és gyermekszegénység elleni program

A gyermekszegénység a társadalom jövőjét érinti. Minden negyedik magyar gyermek a szegénységi küszöb alatt él. A családtámogatási rendszer igazságtalan, mert a legszegényebbek nem részesülnek a legnagyobb kedvezményekből.

A kormányzatnak mielőbb el kell készítenie a „Célzott Gyermekjóléti Reformprogramot”, amely három fő intézkedést tartalmazna:

1. Jövedelemarányos családi pótlék: a legalacsonyabb jövedelmű családoknál legalább 50%-kal emelt összeggel (kb. 30–35 000 Ft/gyermek).
2. Bölcsődei férőhely-bővítés uniós társfinanszírozással: 2030-ig minden igénylő településen legalább egy bölcsőde, a leghátrányosabb térségekben mobil gyermekgondozási szolgálatok.
3. Egyszülős központok hálózatának kiterjesztése – minden megyei jogú városban központi támogatással, rugalmas munkarenddel, pszichológiai és jogi segítséggel.

A gyermekek nélkülözése nem statisztika, hanem jövőbeli kockázat: aki ma nélkülözve nő fel, holnap esélytelenül indul.

4.) Nyugdíjasbiztonság és időskori önállóság

A nyugdíjrendszer fenntarthatósága csak akkor erkölcsös, ha az emberi méltóságot is megőrzi.

A kormánynak 2025-ben el kell indítania a „Tisztességes Időskor” programot:

• Minimumnyugdíj emelése 2026-tól legalább 60 000 forintra, majd 2030-ig a létminimumhoz kötve.
• Tartósan infláció feletti kompenzáció az alacsony nyugdíjaknál.
• Lakhatási rezsitámogatás egyedül élő nyugdíjasoknak.
• Nyugdíjas szociális kártya rendszerének kidolgozása, amely kedvezményeket biztosít élelmiszerre, gyógyszerre.
• Országos program kidolgozása és mielőbbi elindítása az önkormányzatok (városok) által fenntartott, egyedülálló nyugdíjasokat bentlakással ellátó szociális intézmények állami és EU-s támogatással történő létrehozására és bővítésére. Jelenleg 50 ezer körüli az ellátottak száma, s 25 ezerre becsülik a bekerülésre már várakozók számát. A feladat tehát 20-25 ezerrel bővíteni a kapacitást.

Ezek finanszírozhatók a nyugdíjalap és az EU Szociális Alap+ célzott felhasználásával. Az időskori biztonság nem teher, hanem társadalmi hála: annak elismerése, hogy a jelen a múlt munkájából él.

5.) Lakhatási válság és a szociális bérlakásprogram

A lakhatás hiánya a szegénység legsúlyosabb formája. Az albérleti árak Budapesten 2025-re már-már megfizethetetlenné nőttek, a bérlakás-állomány pedig kevesebb mint 2%.

Ezért az államnak már a jövő évben el kell indítania a Szociális Lakásprogramot, uniós források és hazai önrész bevonásával. A program célja, hogy tíz év alatt legalább 50 000 új szociális bérlakás épüljön vagy újuljon meg, főként Budapesten, a megyei jogú városokban és a leszakadó térségek városaiban. A bérlakásokhoz a rászorultsági feltételeket átlátható módon kell rögzíteni, a bérleti díjakat pedig a jövedelem arányában meghatározni.

A lakhatási válság kezeléséhez a fővárosban különösen fontos lenne a Diákváros-projekt mielőbbi elindítása, amely több ezer egyetemi hallgatónak biztosíthatna megfizethető lakhatást. Ha a fiatalok nem kényszerülnének az albérletpiacra, az érzékelhetően csökkentené a keresletet, ezáltal mérsékelné az árakat is. A Rákosrendezőre tervezett nagyberuházásban, vagy ahhoz kapcsolódóan pedig a luxus-lakóparki fejlesztések mellett jelentős számú szociális bérlakást kellene létrehozni. Az így megvalósuló vegyes lakófunkció nemcsak társadalmi egyensúlyt teremtene, hanem pénzügyileg is fenntartható lenne: a magasabb kategóriájú lakások értékesítéséből származó nyereség részben átcsoportosítható lenne a szociális célú építkezések finanszírozására.

Emellett meg kell indítani az „Energiahatékony Otthon” programot, amely a legszegényebb háztartásoknál segíti az épületszigetelést, fűtéskorszerűsítést, napelem-telepítést.

A lakhatás biztonsága nemcsak szociálpolitikai, hanem klímapolitikai kérdés is: az energiapazarló otthonok konzerválják a szegénységet.

6.) Oktatás és kultúra: a szegénység megtörésének hosszú távú kulcsa

A szegénység újratermelődését csak az oktatás és a kulturális integráció képes megtörni. A kormányzatnak mielőbb el kell fogadnia a „Hátránykompenzációs Oktatási Tervet”, amely:

• minden igénylő gyermek számára biztosítja az ingyenes óvodai ellátást,
• kiépíti az iskolai szociális munkások országos hálózatát,
• a lemorzsolódás csökkentésére ösztöndíjprogramot indít a hátrányos helyzetű diákoknak,
• támogatja a közösségi kulturális terek fejlesztését falvakban és kisvárosokban.

A kulturális tőke hiánya ugyanúgy konzerválja a szegénységet, mint a pénz hiánya. Az oktatás a társadalmi terápia leghatékonyabb eszköze: lassan hat, de maradandóan.

7.) A szociális állam erkölcsi újraalapozása

A gazdasági és szociális beavatkozások nem működnek, ha nincs mögöttük értékrend. A segélyezés, a támogatás, az együttérzés új szemléletet kíván. A kormányzatnak újra kell fogalmaznia a szociális jogok chartáját, amely kimondja: a segély nem kegy, hanem jog; a szegénység nem csak egyéni kudarc; és az empátia a kormányzás alapelve.

A középosztály számára is világossá kell tenni, hogy a szegénység felszámolása nem „másokat segít”, hanem a közösséget erősíti: biztonságosabb, emberibb országot teremt mindenkinek. Közszájon forog az elképesztő adat: a magyar társadalom leggazdagabb 1%-a birtokolja az összes magánvagyon egyharmadát. Egész Európában csak Törökország előz enyhén bennünket, s a világ más tájain is jellemzően csak végtelenül korrupt banánköztársaságokban, s néhány olajmonarchiában van ennél torzabb társadalmi valóság. Itt is lenne bőven feladata a kormányzatnak.

A szegénység gyógyítása hosszú, de nem reménytelen folyamat. Ha a kormány, az önkormányzatok és az uniós partnerek egyaránt vállalják a felelősséget, néhány éven belül érezhető fordulat jöhet létre. Minden program, minden intézkedés végső célja ugyanaz: hogy senkinek ne kelljen szégyellnie, amiért él. Abban pedig biztos a szerző, hogy amennyiben a kormányzat száműzi végre az elmúlt másfél évtizedben meghonosodott, teljesen irracionális tékozló koldus mentalitást, s a magyarországi munkaerő által megtermelt és egyéb módon a költségvetésbe érkezett forrásokat a valós nemzeti érdekeink szerint, a gondos gazda módjára, átláthatóan és ellenőrizhetően kezdik felhasználni a döntéshozók, a fentebb felsorolt javaslatok megvalósítására a fedezet is rendelkezésre áll majd.

A magyar társadalom akkor válik méltóvá önmagához, ha az empátia, az elesettek segítése természetes szemléletté válik, s a másik emberhez való viszonyban is mércévé lesz.

Butola Zoltán

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább