NEHAZUGGY

Nem egy cuki angol bulldog, akit időnként megvakargatnak és lábmelegítőnek használnak

Vogronics András | Ma | 10:31

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,088,053 forint, még hiányzik 1,911,947 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Üdvözletem minden kedves és kedvetlen olvasónak, főleg azoknak, akiknek hozzám hasonlóan volt szerencséjük szembesülni azzal a számomra még ma is felfoghatatlan ténnyel, hogy az amerikai parókás bohóc előadott egy szürreális műsorszámot a közel-keleti békecsúcson, amiből az jött le, hogy egyszerűen szerelmes a mi töltött békegalambunkba, aki olyan szemérmesen mosolygott és irult-pirult a háta mögött, mielőtt, vagy miután elbánt a tolmácsgéppel, mint egy szűzlány, akit közösülni visznek. Az a bárgyú smúzolás és már-már turbékolásra emlékeztető szóváltás, amit ezek előadtak – különös tekintettel az amerikai Pschyo főszereplőjére – olyannyira szürreális volt, mintha Hannibal Lecter beleszerelmesedett volna a saját vacsorájába, de ahelyett, hogy jóízűen elfogyasztotta volna egy pohár vörös bor mellett, inkább a térdére ültette és pajzánul vigyorogtak kettecskén, mint a vadalma.

„Viktor, Viktor, hol van Viktor? Szeretjük Viktort” – mondta Donald Trump a felcsúti illiberális kollégáról, midőn az izraeli–palesztin béketervről szóló egyiptomi békekonferencián részt vevő vezetőkről beszélt. „Viktor, fantasztikus vagy, oké? Tudom, hogy sokan nem értenek velem egyet, de csak én számítok. Fantasztikus vagy. Remek vezető. A legutóbbi választásakor is támogattam, és 28 ponttal nyert (19-cel, de oda se neki – szerk.). Szóval a következőn még jobban szerepelsz majd, […] 100 százalékban mögötted állunk”. Szerintem Shakespeare a kanyarban nincs ehhez képest, ilyen féltő, elismerő ragaszkodással Rómeó se tudott volna megnyilvánulni Júlia iránt, az kurva élet. Segítsen valaki, magyarázza el nekem, hogy mi ez a nagy szerelem? Mert egyelőre a számok alapján Júdás konkrétan vesztésre áll, mind Európában, mind itthon, bár igaz, hogy ha csak a szélsőjobbos és populista versenyzőket nézzük, akkor természetesen dobogós helyen van. Hogy az undorral vegyes sokkhatás tökéletes legyen, Júdás természetesen viszonozta a kényeztetést: A fegyverek elhallgattak, a túszok szabadok, a Közel-Keleten rég nem látott béke honol. Trump elnök megcsinálta! Most Európán a sor. Trump elnök sikere azt bizonyítja, a tárgyalásokat sosem szabad feladni. Ha nincs tárgyalás, nincs béke. Ideje, hogy mi, európaiak is kövessük Trump elnök példáját!

Békéről természetesen szó nincsen. Sajnos mióta világ a világ, ebben a térségben a béke körülbelül olyan vágyálom, mint hogy egyszer minden politikus igazat mond. Olyannyira nincs béke, hogy a hétfői ünneplés után kedden már meg is szólaltak az izraeli fegyverek, több palesztint megölhettek Gázavárosban. Ami az értetlenkedésemet illeti, visszavonom, ugyanis gyanítom, hogy itt valami előre egyeztetett és kifizetett PR-fogást láthattunk, amit Júdás rendelt meg az amerikai haverjától, hogy az egy kicsit kozmetikázzon a megtépázott imázsán. Ha viszont nem volt előre lezsírozva, amit ezek ott az egész világnak előadtak, akkor Lánczi kolléga már remélhetőleg esze nélkül toporzékolva vizsgálódik, mert ennél durvább beavatkozás kicsiny hazánk belügyeibe, legfeljebb a földönkívüliek és Vlagyimirovics részéről történhetne. Az, hogy a szőke Torgyán bevallja, hogy támogatta ezt a korrupt alakot (vajon mi mindennel? pénzzel, paripával, fegyverrel?) és a jövő évi választáson is támogatni fogja, ahol szerinte még annál is jobban fog szerepelni, mint azon, ahol egyébként az összes kétharmada közül a legnagyobbat nyerte, nem kis aggodalomra ad okot, különösen hogy a moszkvai tömeggyilkos után az USA elnökéről van szó. Szeretitek Viktort? Fogadd be és örökbe, úgyis unalmas már neki ez a kis ország, már nem élvezi itt a pusztítást és rombolást, ezért állt neki markológéppel bontani a saját szövetségi rendszerünket is, és úgy általában mindent, ami az ő lázálmaiban legyőzendő ellenségként jelenik meg.

Elnök úr, köszönjük ezt a magasztos felszopást, a világ szégyenének ilyetén szájjal kényeztetését, ez nagyjából olyan, mint amikor még Putyin volt a Mr. President liblingje, az általa megtámadott és nyomorgatott ország vezetőjét, Volodimir Zelenszkijt meg úgy alázták az alelnökével kézen fogva a Fehér Házban, hogy rossz volt nézni. Azóta néha eljut a tudatáig két golfozás közben, hogy nem az ukránok hanem a szovjetek a rossz fiúk, élen az egykori KGB-ügynökkel, úgyhogy most éppen ott tartunk, hogy az ukrán elnök pénteken a Fehér Házban tárgyal Donald Trumppal, ahol elvileg a Tomhawk rakéták Kijev általi beszerzéséről lesz szó. Idén márciusban Putyint még „kemény” és „okos” vezetőként írta le, akit „nagyon jól ismer”, aztán májusban már annyira nem volt megengedő a véreskezűvel: „Mindig is nagyon jó kapcsolatom volt Vlagyimir Putyinnal, Oroszország elnökével, de valami történt vele. Teljesen megőrült! Feleslegesen öl meg egy csomó embert, és nem csak a katonákról beszélek”. Aztán szeptemberre már odáig fajult, hogy egy Truth Social-bejegyzésében kijelentette, hogy Ukrajna visszaszerezheti területeit – szintén szeptemberben Trump először nevezte Oroszországot a háború „agresszorának”.

Hát ennek alapján nagyon kíváncsian várom, mikor fog eljutni a tudatáig, hogy Júdás, az ő dundi liblingje Ukrajna-ellenes, nettó oroszpárti propagandát folytat és naponta szidja, mocskolja, alázza Zelenszkijt, mindenféle bohócnak és háborúpárti szörnyetegnek ábrázolva, vele riogatva a magyarok. Mikor fog derengeni végre ennek a szintén zenész populista bűnözőnek, hogy Júdás nem egy cukimuki kis angol bulldog, akit elég időnként megvakargatni és esténként lábmelegítőnek használni, ezzel szemben szájkosarat kell rá adni és rövid pórázon tartani, ameddig úgy érzi, tombol benne a harci kedv és a párzási ösztön. Addig is ennyire kell komolyan venni a 79 éves superhero-t, aki olyan hisztit csapott, hogy nem ő kapta a Nobel-békedíjat, hogy azóta is attól hangos a média. Nem beszélve arról, hogy szintén nem oly régen Törökország erőskezű vezetőjeként emlegette Júdást.

Apropó elmebaj! „Magyarország rémálma beszél” – vezette fel új, angol nyelven készült videóját Dopeman, aki egy laptop előtt ülve, némi zenei aláfestéssel beszélt arról, hogy Orbán Viktor érdemelné a Nobel-békedíjat. Nem tudom, mi van a világgal mostanság. Nobel-békedíj, faszszopók! Odaadjátok valami névtelen nőnek! Dopeman szerint hibáztak, el is darálta, miért: állítása szerint Orbán beszélt először békéről a világban, „nem a pápa, nem Donald Trump”. Hanem: a Férfi, a Mítosz, a Legenda. Orbán Viktor! „Adjátok neki a Nobel-békedíjat, faszszopók!” Hát kedves rémálmunk, köszönjük az angol nyelven is nyomatékosított beszólást a magyarok nevében a Nobel-bizottságnak, én a helyükben biztosan összeszarnám magam, és megfontolnám jövőre, hogy kinek és miért adok díjat. Ennyire tömören és érthetően még nem fogalmazták meg szerintem Júdás érdemeit és férfiúi tulajdonságait, már-már a görög istenekével vetekszik az ő jellemrajza, és olümposzi magasságokban lebeg az egója. Ez a kulturált, konzervatív szösszenet valószínűleg még közelebb repítette a Nap korongjához a mi félistenünket, aki ha Akhilleusz lenne, akkor bajban lennénk, mert a bokája már olyan dagadt, hogy azon nyílvessző nemigen tudna áthatolni. Talán még az ikaroszi drámában bízhatunk, mert minél közelebb reppen a mi békegalambunk a Naphoz, annál inkább megolvad a viasz, ami a tollat a szárnyacskáira tapasztja.

Hát igen, ezekkel állunk szemben, meg a Nappal. Ha valaki esetleg éppen ismerkedési szakaszában jár az életének, kedves „faszszopók”, és a randevún a hölgy egy kicsit többet beszél a kelleténél, akkor ne feledje Pityinger úr jótanácsát: „Mindig testre kell ütni. Testre. Csöcs alatt, bordán. (…) Hát akkor összeroskad. Egyrészt elhallgat. Elhallgat és végig tudod mondani, amit akarsz.” Lehetetlen megemészteni. Szóval a Férfi, a Mítosz, a Legenda, ilyen erkölcsös, humánus alakokkal veszi körbe magát, mint Pityinger. Akihez képest Andrew Tate vagy Donald Trump már-már frusztrált óvodásnak tűnik. Nem tudom, hova vezet ez a minden emberi minőségéből kifordult borzalom, de hogy sok jóra nem számíthatunk, azt garantálják ezek a senkiháziak.

Ceterum censeo: az orbáni rezsim bukni fog!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!